Jim Carrey-re a legtöbbször jó eséllyel Ace Ventura, a Maszk, a Grincs, vagy épp a Dumb és Dumber egyik címszereplőjeként emlékezünk, pedig több mint három évtizedre visszanyúló karrierje során drámai szerepekben sem volt hiány, hiszen a Truman Show-ban, vagy épp az Egy makulátlan elme örök ragyogásában nyújtott alakítását sem épp könnyű elfelejteni.
Az elmúlt néhány évben viszont alig lehetett hallani róla, sőt, egyre kevesebb nagy költségvetésű filmben láthattunk viszont. Eddig nem tudtuk, mi tölti ki a forgatások közti idejét, de most, a Signature Gallery Group legújabb filmjéből, az I Needed Color-ból (Színekre volt szükségem) most végre kiderült:
A modellként és színésznőként is sikeres Jenny McCarthyval való 2010-es szakítása után ugyanis nagyon rosszul érezte magát, és a művészetekben keresett kiutat.
“Mikor tényleg elkezdtem sokat festeni, annyira függő lettem, hogy egy idő után nem tudtam már hová lépni a lakásban, hiszen mindenhol festmények voltak. A bútorok részévé váltak, ettem rajtuk…”
Egyre mélyebbre merülve a festészetbe, illetve a szobrászatba – a rövidfilm egyik jelenetéből kiderül, hogy akár hajnali ötkor is nekilát egy alkotásnak –, lassan rájött, hogy jobban érzi magát egyedül:
“Gyerekként az időm felét a nappaliban, az ott ülőknek való előadással töltöttem. A másik felét viszont a szobámban, egyedül, verset írva és rajzolgatva. Nem én voltam az a gyerek, akinek büntetésként azt mondták, “menj a szobádba”, ugyanis az nekem maga a mennyország volt. […]
Elég menő, hogy mi történik ezekkel a dolgokkal, ugyanis nem igazán tudod, hogy egy szobrod, vagy festményed mit jelent pontosan. Azt hiszed, tudod, és sokszor tervekkel is indulsz neki az egésznek, de úgy egy évvel később rájössz, hogy a festményed azt mondja el, amit magaddal akartál tudatni egy évvel korábban.” – vallja.
A teljes film itt érhető el:
A transzcendentális meditáció egyik legnagyobb követőjeként ismert Carrey-nek egyébként nem ez az első nem mindennapos dolga: hisz például abban a tudományosan egyáltalán nem bizonyított tényben, hogy az MMR-oltás autizmust okoz, sőt, a pénzbevonzás erejét sem kérdőjelezi meg: 1997-ben a tengerentúlon elképesztően népszerű Oprah showjában mesélt róla, hogy feltörekvő színészként sokszor elképzelte, hogy egy tízmillió dolláros csekk landol a zsbében, rajta a “színészeti szolgáltatásokért” felirattal. A Dumb és Dumberért hosszú évekkel később épp ennyit kapott, ez pedig szerinte egyáltalán nem lehet véletlen.
