A galaxis őrzői vol.2 sok tekintetben a Marvel egyik legtöbb leg-et felsorakoztató filmje.
- a leglazább
- a legdinkább
- a legsci-fibb
- a legaranyosabb
- a legérzelmesebb
- a leghatásvadászabb
- a legvontatottabb
A Marveltől nem idegen, hogy életveszélyes táncot járjon a lazaság/realisztikusság/érzelmesség penge-háromszögén, úgy, hogy közben nem szégyelli a folytonos önreflexiót:
És újra működik.
A galaxis önjelölt őrei hétköznapi rutinjukat élik, szörnyeket ölnek és dolgokat lopnak el pénzért. A rutinszerűséghez az is hozzátartozik, hogy a felszín alatt fortyogó érzelmek lassan felszínre törnek a csapat tagjai között, és kisebb-nagyobb vitákat szülnek. A viták aktív résztvevői elsősorban Peter (Chris Pratt) és Mordály (Bradley Cooper). Ahogy Gamora (Zoe Saldana) egy ízben megfogalmazza egy majdnem halálos kimenetelű menekülési akció után: ha Peter és Mordály nem a farkuk összeméregetésével akarnának űrhajót vezetni, és úgy en bloc minden vitát eldönteni, sokkal eredményesebbek lennének, és nem tartanának ott, ahol, azaz, hogy egyebük sincs, mint egy roncs űrhajójuk, amivel nehéz lesz lerázni a nyomukba szegülő Szuveréneket. A következő pillanatban azonban megjelenik Peter apja, Ego (Kurt Russel) és a Marvel ezzel egészen új szintre emel mindent, amit a képregény-adaptációs vagy családi filmekről gondoltunk.
Családi űrfészek
A galaxis őrzői második része egyfelől érettebb és összetettebb alkotás elődjénél, de ebből kifolyólag, mivel sok, nagyon-nagyon sok lelkizés van benne, néha eseménytelenül hosszúnak tűnhet. Történnek persze dolgok, amik előreviszik a cselekményt, az üresjáratok inkább azt jelentik, hogy jóval több olyan dialógust kell végighallgatnunk, amik a szív ügyeit érintik, és nem mondjuk egy akciót készítenek vele elő. Néha ez egészen odáig fajul, hogy ez már-már picsogásnak tűnhet, ám inkább csak az van, hogy a forgatókönyvnek sok konfliktust kell kibogoznia és ez hosszú ideig tart.
Lelki sérült gyilkológépek
Ha az első rész egyik érdeme az volt, hogy milyen remekül mutat be és hoz össze öt főszereplőt, akkor a másodiké az, hogy ugyanezeket a figurákat elkezdi mélyebben kibontani. Nagyon mélyen. Űrlord és Mordály viszálya mellett, új szintre helyezkedik Nebula és Gamora viszonya, végre jobban megismerjük konfliktusuk valódi okát. Drax, a Pusztító mint valami bolond nagybácsi, a maga cinikus módján szárnyai alá veszi Mantist, a legnaivabb és ártatlanabb lényt az egész galaxisban. Egóról, Peter Quill, azaz Űrlord apjáról meg kiderül, hogy egész jó fej, kisfia mégis nehezebben fogadja el, mint amennyire várta, hogy megismerhesse, nem véletlenül. Ha mindez nem lenne elég, még Yondu és a fosztogatók környékén is akad konfliktus szép számmal, aminek feloldásához nem lesz elég menőnek és tökösnek lenni. Groot és Mordály párosa feloszlik, legalábbis abban az értelemben, hogy az előző részben történtek miatt Mordály most nem számíthat rá erőemberként, tekintve, hogy Groot egy kis facsemete. Mindenre rácsodálkozik, a világ számára még ismeretlen, épp csak tanulja az életet, ebben pedig a galaxis őrzőinek minden tagja próbál a segítségére lenni, noha ez néha kifejezetten sok türelmet igényel.
A Marvelnél igazán ritkán lehet bármi rosszat mondani a castingra, az új figurák, mint Kurt Russel vagy a Mantist játszó Pom Klementieff tökéletesen illeszkednek ebbe a furcsa, dilis univerzumba. Az újak közül még a kicsi szerepben is tökéletesen működik például Sylvester Stallone vagy Chris Sullivan Sokkolóarc szerepében.
A zene a minden
A galaxis őrzői meghatározó motívuma volt már az első részben is az Awesome Mix, amiből a második résszel megkapjuk a következő adag retro-űrzenét. A trailerekben hallható muzsikákon kívül is akad egy-két gyöngyszem, sőt egy bizonyos szám még egy konkrét jelenetre is rátelepszik, összességében viszont egy fokkal halványabb eresztés mint az első rész soundtrackje.
A látványra nem lesz panaszunk, bár az is igaz, hogy jóval csillivillibb, mint lényegében bármelyik Marvel-film, ezzel együtt ez nemhogy zavaró, hanem helyenként kifejezetten vicces látványt nyújt, mint a szuverének főhadiszállása, ahol minden, de tényleg minden aranyszínű.
A galaxis őrzői vol. 2. minden tekintetben jó, de nehezebb film lett, mint az elődje. Ez helyenként a forgatókönyv döcögése miatt, de leginkább a súlyosabb problémák, a mélyebb konfliktusok, a nehezebb és fájdalmasabb háttértörténetek miatt van így. A legérzelmesebb és leghatásvadászabb Marvel-film lett valaha. Hogy ezért jó-e, vagy ennek ellenére, azt mindenki eldönti majd maga, mert megtekintése mindenképp erősen javallott.
A galaxis őrzői vol. 2. – színes, amerikai sci-fi akciófilm, 136 perc – 7/10
