Nemrég tért haza Dél-Koreából Alföldi Róbert, akinek a Passió XXI című új rendezését egyetlen egyszer: április 9-én állítják majd színpadra. A bibliai történetet táncosokkal és zenekari kísérettel bemutató darab az első magyar profán zenés passió lesz, mellyel kapcsolatban a Magyar Nemzet beszélgetett Alföldivel.
Ez városi passiójáték lesz. Ami tulajdonképpen egy kísérlet, hogy vajon a passióban megfogalmazott gondolatok, mondatok ebben a formában hogyan tudnak működni. Tudnak-e egyáltalán, és ha igen, mit jelentenek nekünk, érvényesek-e ránk.
Az interjúban felmerült, hogy már régen is csupán egy szűk réteg tudta magáévá tenni a messiás gondolatát:
Székely Csaba, a mű szerzője írt erről. Több messiásjelölttel is találkozott az akkori hatalom, de olyannal, aki azt mondta volna, hogy erőszakmentesen, pusztán a szeretet erejével el lehet hozni a békét, Jézuson kívül eggyel sem. Ez nagyon veszélyes gondolat, hiszen azt jelenti: nem kell érte semmit sem tenni. Nem kell hadsereget gyűjteni, nem kellenek hozzá fegyverek, csak öt perc önvizsgálat.
Felvetődött a diktatúra témája is, melynek legnagyobb félelme Alföldi szerint éppen a fentiből következik:
Pontosan, ez a legveszélyesebb. Azzal, hogy belül az ember megváltozik, hogy mit gondol, mit érez, semmilyen hatalom nem tud mit kezdeni. A belső szabadsággal szemben a diktatúra tehetetlen.
A mi előadásunkban az egy platformra kerülés jelenik meg. Ezt értelmezze mindenki a maga módján. Feltámadásnak is felfogható, különösen a mai viszonyok között.
Alföldi arról is mesélt, hogy neki személyesen mi újat adott a Passio XXI:
A történet alapgondolata nekem is fontos. Én ugyanúgy előítéletes vagyok, mint ahogy ezt számon kérem a világon. Próbálok ezzel szembenézni, ezen változtatni. Ezt tartom a mai társadalmi viszonyok egyik legszomorúbb hozadékának: valahogy mindannyian belesodródtunk abba, hogy ismeretek nélkül már előre mindenkiről tudjuk, milyen, véleményt alkotunk, és eleve megbeszéljük saját magunkkal a beszélgetéseinket ahelyett, hogy azt a másikkal folytatnánk le. Eszembe jut a vicc a nyuszikáról, aki kölcsön akarja kérni a medve porszívóját, de útközben meggyőzi magát arról, hogy úgysem fogja odaadni, és végül a kölcsönkérése helyett durván beszól a medvének. Ennek a viccnek a valóságában élünk, és ez nagyon durva.
A párbeszéd hiányával kapcsolatban szóba kerültek a közelmúlt kultúrpolitikai döntései is:
Mielőtt elkezdtem a Passio XXI próbáit, Dél-Koreában dolgoztam. Nemrég kiderült, hogy a dél-koreai kulturális miniszternek volt egy listája művészekről, és utasításba adta, hogy őket ne dolgoztassák, mert bírálják a kormányt. Ezt a minisztert néhány napja letartóztatták. Természetesen amint kiderült, belebukott, és abban a pillanatban le kellett mondania. Azóta pedig az is bebizonyosodott, hogy ez törvénytelen, és ezért le is tartóztatták. De ez csak egy pici ázsiai ország, és nem Európa vezető hatalma…
Végezetül Alföldi mindezeknek a sikert és a népszerűséget befolyásoló hatásáról is beszélt:
Abban segít, hogy kevésbé kell megküzdenem azért, hogy kíváncsiak legyenek rám. Ugyanakkor már mindenki előre tudja, hogy kiről, miről, ki mindenki ellen fog szólni a rendezésem.
