Kultúra

Imádja a mozi a vadonban nevelkedett gyerekeket

Érkezik A dzsungel könyve csilli-villi CGI-csoda változata, ennek apropóján a teljesség igénye nélkül felidézzük, miként beszél a film a vadonban nevelkedett gyerek őstípusáról.

Romulusz és Rémusz

A vad gyerekek, illetve az állatok között nevelkedő gyerekek toposza, akik kiszakadva az emberi közösségből nem tapasztalják meg az emberi viselkedést, gondolkodást és kultúrát, igen korán megjelent az irodalomban: elég csak Róma városának alapítóira, Rhea Silvia hercegnő és Mars, a háború istenének ikerfiaira gondolnunk. A fiúkat a monda szerint egy kosárban a Tiberis partján hagyták, hogy elpusztuljanak, de a megáradt folyó végül egy dombhoz sodorta az ikreket, ahol egy nőstényfarkas és egy harkály nevelte fel őket. Na jó, túl sokáig nem kellett velük foglalkozni, mert aztán rájuk talált egy juhász. Természetesen Olaszországban készült történetükből először film, a hazánkban Bud Spencer-Terrence Hill filmek rendezőjeként ismeretes (Kincs, ami nincs; Szuperzsaru; És megint dühbe jövünk) Sergio Corbucci direktorálásában, 1961-ben.

Tarzan

Tarzan, a majomember alakját több mint száz éve, 1912-ben hívta életre Edward Rice Burroughs, az ő esetében kevésbé a civilizációs deficit, sokkal inkább a neveltetéséből fakadó képességei álltak a középpontban – az eredeti Tarzant afféle ágyékkötős szuperhősként kell elképzelni. Így aztán nem meglepő, hogy figurája a filmtörténet egyik legsűrűbben megénekelt alakja, csak némafilmből nyolc készült, a hangosfilm első évtizedeiben meg gyakorlatilag a csapból is a majomember folyt: Johnny Weismüller tizenkettő, Lex Barker öt, Gordon Scott hat filmben alakította Tarzant, további tizenöt egyéb élőszereplős és három animációs film, és féltucatnál több tévésorozat készült a témában, természetesen a Disney-nek is van saját verziója, Oscar-díjas is, meg annak a ZS-kategóriás sequelje is, szóval aki szeretné, alaposan beleáshatja magát a gorilla-neveltetésű brit történetébe.

A dzsungel könyve

Szintén mélyre nyúlnak a szépirodalmi gyökerek, Rudyard Kipling kötete 1894-ben jelent meg, éspedig nem regény, hanem novelláskötet formában. Itt a szuperképességek helyett az erkölcsi üzenet a fő fókusz, az összetartás, az áldozathozatal, a bátorság körül forog a történet. Maugli, az India dzsungelében farkasok nevelte kisfiú történeteit Kipling eredetileg kislánya szórakoztatására írta, de, amint a jó mesékkel lenni szokott, utat talált százezrek szívéhez, így a Tarzanhoz hasonlóan végtelenhez konvergáló számú filmes feldolgozás készült belőle. A Disney ’67-as feldolgozása igen távol állt az eredeti történettől, ám ezzel együtt is kortalan klasszikus, hogy az újabb nekifutás egy darab élő szereplővel a CGI-dzsungelben hogy sikerül, az még a héten kiderül: a remake április 21-től a mozikban.

A vad gyerek

Francois Truffaut 1970-es filmje megtörtént eseményeken alapul, 1878-ban egy Aveyron melletti erdőből előkerülő kisfiú történetét mutatja be. A film eredeti francia címe L’Enfant Sauvage, innen ered a hasonló, nem emberi civilizációban nevelkedett gyerekek megnevezése. Truffaut filmjének két különlegessége is akad: a vad fiút befogadó és nevelő orvost maga Francois Truffaut alakítja, ami viszont ennél is fontosabb, hogy a film olyan részletességgel mutatja be Victor, a kisfiú civilizálását, melyet korábban még nem láthattunk filmvásznon.

Kaspar Hauser

Kaspar története nem klasszikus enfant sauvage történet, ugyanis neki nem a vadonban kellett felnőnie, mégis híján van a kultúrának és szociális képességeknek. Ahogy fentebb Victoré, úgy Kasparé is valós történet, és Németországban esett meg 1828-ban: ismeretlenek több mint 10 éven keresztül egy sötét lyukban tartották, ahonnan váratlanul egy születését igazoló okmánnyal szabadon bocsátották. Se járni, se beszélni nem tudott, de szerencséjére egy pedagógus magához vette, és hosszú, türelmes munkával tanítani kezdte. A fiú származását és élettörténetét négy film is feldolgozta, ezek közül a legismertebbet Werner Herzog készítette 1974-ben.

Batman visszatér

Ugyan Bruce Wayne-re igen nagy hatást gyakoroltak a denevérek, őt mégsem állatok nevelték. Nem úgy nemezisét, Osvald Cobblepotot, akit a második Tim Burton-féle Batman-film tanúsága szerint pingvinek óvtak a csatornában. Romulus és Remus történetéhez hasonlatosan őt is vízbe rakták születését követően, ám kevésbé pátoszos módon végül a kanálishálózatban köt ki. Hogy végül miként sikerült szocializálódnia, arra nem ad választ a film, hiszen a film első jelenete után 33 évet ugrunk, amikor a „Pingvinember” már Gothamben garázdálkodik.

A vadon hercegnője

A „japán Walt Disney”, Mijazaki Hajao boszorkánykonyhájából érkező anime egy japán történelmi dráma, amelynek főszereplője egy fiatal harcos, Asitaka, aki az erdő természetfeletti őrzőinek és Vasváros lakóinak harcába keveredik. Segítségére lesz majd Szan, akit óriás farkasok nevelnek fel, s akit a vasvárosiak a „Vadak hercegnőjének” (Mononoke hime) hívnak. A magyar fordítás kivételesen azért kifejező, mert az eredeti címben a „Mononoke” kifejezés egyszerre utal a lélekre és a szörnyekre.

 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik