Kern András A miniszter félrelép – azaz 1997 – óta nem rendezett filmet. Ennek alighanem az az oka, hogy csak akkor akar filmet csinálni, ha van mit mondania. Kern úgy fogalmazott egy interjúban, hogy neki inkább csak jelenetötletei vannak, nem történetben gondolkodik. Legújabb filmjét ő maga és Vámos Miklós jegyzik, az eredeti, A halhatatlan című novellát pedig még Vámos írta egy USA-ban hallott történet alapján.
A Gondolj rám alaphelyzete nagyon egyszerű: egy kórház vezető sebészénél, Borlai professzornál (Kern András) rákot állapít meg egy kollégája, a professzor pedig mindent elkövet, hogy szeretteinek megkönnyítse önnön halálát: minden létező eszközzel megpróbálja megutáltatni magát velük, hogy könnyebb legyen őt elengedniük.
Bevallom, nagyon féltem attól, hogy a film nem igazán fog másról szólni, mint a 66 éves Kern András ripacskodásáról, közepesen teljesítő színészi gárdával a háta mögött, és egy poros, az “élet rövid, szeress a gyűlölet helyett” típusú okoskodással. Ehhez képest egy meglepően friss, lendületes és VICCES filmet kapunk, ahol a nézőnek semmi félnivalója nincs attól, hogy bárhol is túlcsordulna az érzelmeskedéstől vagy pátosztól. Kern nemcsak színészként viszi el a hátán a sztorit hanem rendezőként is remekel. Ragályi Elemér operatőr simán hozza azt a színvonalat, amit a néző vár tőle, a beállítások szépen komponáltak, a vágás egységes és jó ritmusú.
Ahogy haladunk előre a történetben, a film humora is változik. A sztori elején egy laza, nagymenő profot ismerünk meg, aki ugyan tele van kétségekkel a magánéletével, szakmaiságával vagy az őt körülvevő világgal kapcsolatban, mégis nagy ívben leszar mindent, mert egyébként tökéletesen jól elvan a feleségével, mivel van egy szeretője, ő az orvosokból álló zenekar frontembere, pedig nem is énekel túl jól, de hát ő az osztályvezető… minden rendben van körülötte, mivel minden kellemetlen helyzetre van egy megoldása. A film humora cinikus, maró és mégis hasfogósan nevetős. Amikor pedig szembesül betegségével, a saját logikája alapján bújik elő belőle az ember, a néző szánalommal vegyes megvetést érez Borlai iránt, aki a maga módján próbálja fanyar humorral kezelni helyzetét. Ezen pedig a néző nem csak jól szórakozik, de könnyedén el is tud mélyülni. Nem kell könnyfakasztó életigazságokra számítani, csak emberi pillanatokra, amiket szívesen nézünk. Ez a film legnagyobb erénye: semmit nem akar lenyomni a nézője torkán.
Sajnos ugyanakkor az utolsó harmadban a film veszít lendületéből, a történet leül, humornak helye nincs és csalódást keltően ügyetlen a lezárás is. Egyszerűen béna és megúszós, mégis megbocsájtjuk neki, mert az előtte lévő kicsivel több mint egy óra olyan könnyed és fesztelen, hogy azokra a részekre szívesen emlékezünk vissza. A film zenéjét Presser Gábor szerezte, ennél fogva készüljünk fel arra, hogy közel két órán keresztül az LGT ismert és kevésbé ismert számai fognak minden nagyon nyilvánvaló jelentéstartalmú jelenetet aláhúzni, nekem speciel csömöröm lett a végére a zenétől, de el tudom képzelni, hogy valakinek élvezetes lesz ezen a nosztalgiavonaton utazni. Ennél több rosszat viszont képtelen vagyok felróni a filmnek, mivel annyira szerethető mozi, hogy kár lenne kihagyni.
Gondolj rám (2016) – színes, magyar vígjáték, 95 perc. Értékelés: 7/10
