Külföld
Migrants wait to be rescued as they drift in the Mediterranean Sea some 20 nautical miles north off the coast of Libya on October 3, 2016. 
Italy coordinated the rescue of more than 5,600 migrants off Libya, three years to the day after 366 people died in a sinking that first alerted the world to the Mediterranean migrant crisis.

 / AFP PHOTO / ARIS MESSINIS

2017 lehet a leghalálosabb év

Kovács Márta
Kovács Márta

újságíró. 2017. 07. 06. 06:30

Korábban a témában:

A halálos áldozatok számának növekedése a Földközi-tenger térségében, és a több ezer menekült, migráns által a líbiai idegenrendészeti őrizetekben elszenvedett borzalmas jogsértések mind az EU téves politikájának a következménye

– áll az Amnesty International A tökéletes vihar: az európai migrációs politika bukása a Földközi-tengeren című jelentésében.

A beszámoló szerint az európai kormányok képtelenek megelőzni a haláleseteket, szemet hunynak a jogsértések, a kínzások és a szexuális erőszak felett, és egyre szorosabban működnek együtt a líbiai partiőrséggel, miközben a kutató- és mentőtevékenység oroszlánrészét civil szervezetek látják el.

Az Amnesty szerint az idei lesz a legtöbb halálos áldozatot követelő év a világ legveszélyesebb migrációs útvonalán: az áldozatok száma háromszorosára emelkedik 2015-hez képest. 2017 első felében 73 ezer menekült érte el Olaszország partjait, ez 14 százalékkal több, mint a tavalyi év ugyanezen időszakában, és körülbelül kétezren vesztették életüket az utazás során.

A csempészek módszereinek változása és a tengeri közlekedésre alkalmatlan, nem megfelelő biztonsági felszereléssel ellátott hajók a tengeri átkeléseket még veszélyesebbé tették. A halálesetek számának növekedése ellenére – január óta több mint 2000 ember halt meg – az EU nem folytat megfelelő, megfelelő anyagi forrásokkal támogatott, kifejezetten humanitárius akciókat a líbiai vizek közelében. Ehelyett a fókusz azon van, hogy a líbiai partiőrség kapacitásait növeljék, ezzel pedig megakadályozzák az ország elhagyását, illetve a menekülők gyors elfogását és visszaszállítását.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, jelenleg is özönlenek a menekültek Olaszországba: a nyáron volt olyan hét, hogy 12 ezernél is több, 12 600 menekült érkezett az ország partjaihoz. Az idén júniusban Olaszországba érkező menekültek többsége nigériai, guineai, elefántcsontparti, gambiai, szenegáli és mali állampolgárságú, de rengetegen érkeznek Bangladesből is.

A child reacts after being rescued by members of Proactiva Open Arms NGO on September 21, 2016, in the Meditterranean sea off the coast of the Libyan city of Sabratha.
Rescuers plucked 210 migrants coming from Libya and Syria from the waters off the coast of Libya after their three wooden boats ran into trouble. / AFP PHOTO / RICARDO GARCIA VILANOVA
Fotó: Europress

Az Amnesty legújabb jelentésében többen is beszámolnak saját élményeikről. Abukafir, a 20 éves gambiai fiú arról beszélt, milyen borzalmakat kell átélniük a menekülteknek még azelőtt, hogy átélnék a líbiai partokat.

Hat autóval hagytuk el Nigert, 27-en utaztunk 12 órán keresztül megállás nélkül. Üldöztek minket, öt autónkat elkapták, a kocsik utasait otthagyták a sivatagban. A mi autónk volt az utolsó a sorban, amikor ránk lőttek, majdnem elájultam. Az egyik kerekünket kilőtték, de a kocsit nem vitték el. Kerékcsere után folytattuk utunkat, de megint megállítottak minket. Fegyveresek voltak, azt kérték, feküdjünk le a földre. A pénzünket akarták. A nőket elvitték közülünk, azóta sem tudom, mi történt velük.

Ekkor Abukafirék autóját elvettek, így napokig gyalogolni kényszerültek, a vizeletüket itták. A csapat négy tagja útközben életét vesztette. A férfi egy hónapot töltött a líbiai Sabha városában, elmondása szerint minden nap megverték, a városban véletlenszerűen gyilkolták a feketéket.

Idris, a 21  éves nigériai fiú 2016 júliusában érkezett meg Olaszországba, miután az apja haláláért felelős banda őt is megfenyegette.

Rengeteg férfi, nő és gyermek várakozott a parton, amikor pedig már csak egyetlen hajó maradt ott, a líbiai főnök azt mondta, szálljak fel és maradjak nyugodt. Öt napot töltöttünk a tengeren, senkinél nem volt mobiltelefon, nem volt benzinünk. Amikor elfogyott a víz, a saját vizeletünket kezdtük el inni.

A 25 éves Efosa egy évet töltött Líbiában, ahol több hónapon keresztül fogva tartották és kínozták. Az idén március 4-én hagyta el Sabratha városát egy gumicsónakon 140 másik emberrel. Kilencen beestek a vízbe, csak kettőt tudtak kimenteni közülük. Senki nem viselt mentőmellényt. Kilenc órán át hánykolódtak a tengeren, mire egy spanyol hajó a segítségükre sietett.

Amikor felszálltunk a spanyol hajóra, Bob Marley “Everything’s Gonna Be All Right” (magyarul “minden rendbe jön majd”) című dala szólt. Az emberek énekeltek. A spanyolok vizet, ételt és ruhákat adtak nekünk.

Senait, a fiatal etitreai nő 2016 decemberében indult útnak unokaöccsével és unokahúgával. Miután elérte Líbia partjait, a csempészek több héten át fogva tartották. Az őrök gyakran bántalmazták a foglyokat, akik alig kaptak vizet és élelmet, így többen meghaltak közülük, köztük Senait egyik rokona is, aki éppen második gyermekével volt terhes.

Nem sokkal azelőtt vitték be szülni, hogy megérkeztek érte az embercsempészek. Megszülte a kislányt, de mivel semmilyen orvosi segítséget nem kapott, szülés közben meghalt. A csempészek ezek után a testét ugyanazzal a kamionnal vitték el,amivel rokonait és az akkor született babáját szállították.

AT SEA, UNSPECIFIED - JUNE 20 : Search and rescue operations continue to late night on the International Refugee Day in the Mediterranean Sea, 23 miles north the coast of Sabratha on June 20, 2017. Marcus Drinkwater / Anadolu Agency
Fotó: Europress

Az 59 éves Joseph azután hagyta el Nigérát, hogy testvére meghalt a Boko Haram egyik bombázásban 2014-ben. A férfi 2016 júliusában érkezett meg Olaszországba, miután Líbiában hat hónapon keresztül fogva tartották. Miután megszökött, egy arab férfi fogadta be, aki házakat építtetett vele anélkül, hogy bármennyit fizetett volna érte. Joseph mesélt azokról a “központokról” is, amikben az emberek várakoznak, mielőtt elvinné őket egy hajó vagy gumicsónak.

A gambiai Amadou-t Líbiában a nyílt utcáról vitték be a börtönbe, ahol három hónapot töltött.

Előfordult, hogy egy egész napon keresztül nem kaptunk vizet. Nem álltak rendelkezésünkre gyógyszerek, ha valaki megbetegedett, kirakták az utcára. Láttam, ahogy az embereket bántalmaznak, egy fiatal fiú kínzás közben halt meg. Egyszer engem is megvertek, miután az őrök megkérdezték, valaki tud-e fizetni értem, különben meghalok. Az őrök megragadtak a két karomnál fogva, a lábaim nem érték a földet. A testem minden részét ütötték. Nagyon gyenge voltam, ezért kidobtak az utcára. Amikor felébredtem, afrikai férfiakat láttam. Ők segítettek rajtam, én pedig velük maradtam.

John Dalhuisen, Amnesty International európai igazgatója úgy véli, végső soron az egyetlen fenntartható és humánus megoldás, hogy a halálozások számát csökkentsük ezeken a borzalmas utakon, ha több biztonságos és legális csatornát nyitunk a menekülteknek azért, hogy elérjék Európát.

Amennyiben az év második fele is úgy folytatódik, mint az első, és valamilyen azonnali akcióra nem kerül sor, 2017 lesz a leghalálosabb év a világ legveszélyesebb migrációs útvonalán. Az EU-nak át kell gondolnia a siralmasan alkalmatlan líbiai partiőrséggel kötött és kötendő megállapodásait, és több hajót kell biztosítani azokon a területeken, ahol azokra szükség van

– mondta.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.