A Kuril-szigetek a történelem során gyakorta cseréltek gazdát, a szigetcsoport több mint két évszázada vitatott terület. 1855-ben kötötte meg Oroszország és Japán a Simodai-szerződést, melynek értelmében a négy legdélebbi sziget (Iturup, Sikotan, Kabomai és Kunasir) Japán kormányzás alá került, a másik 52 Oroszországnál maradt, míg Szahalin közös kormányzás alá került. 1875-ben a Szentpétervári-szerződés már az összes Kuril-sziget Japánhoz került és 1905-ben, miután vereséget mértek a mély válságban leledző cári Oroszországra, a császári erők elfoglalták Szahalin jelentős részét is. A II. világháború végén viszont a Vörös hadseregnek sikerült elfoglalnia az egész szigetcsoportot a háborúban totális vereséget szenvedett Japántól. 1945 óta rendezetlen a négy legdélebbi sziget helyzete, így a két fél békeszerződést sem kötött – a II. világháború, papíron, a mai napig nem ért véget. A Kuril-szigetek problémájával már részletesen foglalkoztunk egy korábbi cikkünkben.
A déli Kuril-szigetek ilyen módon a „befagyott konfliktusok” sorát gazdagította: tabu téma, amelyről egyik oldalon sem szívesen beszélnek, mivel potenciális konfliktusforrás. Nem csoda, hogy 65 éven keresztül, se szovjet, se orosz vezető nem tette be a lábát a szigetekre. A déli területek megtartása mégis létfontosságúnak tűnik sok szempontból: az orosz csendes-óceáni flotta innen tud kihajózni a szabad vizekre és nem elhanyagolható a szigetek gazdasági potenciálja sem. Fontos megjegyezni, hogy Oroszországban, a rengeteg áldozatot követelő, II. világháború megnyerése a mai napig az egyik legfontosabb eseménynek számít: a déli Kuril-szigetek ennek a győzelemnek egyfajta jelképei. Megtartásuk azonban azért is fontos, mert a különböző szeparatista mozgalmak valószínűleg felerősödnének, ha Japán megkapná a négy déli szigetet. Az utóbbi években számos japán vezető „illegitim megszállásnak” minősítette Oroszország fennhatóságát a – japán terminológiával élve – „északi területek” felett.
Dmitrij Medvegyev az Oroszország-ASEAN-csúcson való részvétele és vietnámi látogatását követően érkezett Kunasirra, a legdélebbi szigetre ahol három és fél órát töltött. Kan Naoto, japán miniszterelnök hétfőn kiadott nyilatkozatában utalt rá, hogy „mivel Japán azon az állásponton van, hogy a szigetek hozzá tartoznak, az orosz elnök döntése igen sajnálatos számunkra”.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint azonban „az orosz elnök saját maga dönti el, hova utazik országán belül”. Medvegyev látogatása során fényképeket csinált, megkóstolta a helyi kaviárt és ígéreteket tett a szigetek gazdaságának fejlesztésére is. Egyes elemzők szerint az orosz elnök látogatásának inkább belpolitikai okai vannak: az Amerikai Egyesült Államokkal egyre szorosabbá váló kapcsolatok, a NATO-hoz való közeledés sok orosz állampolgárban kételyeket ébreszthet a liberálisnak mondott Medvegyev hazafiságában. Más szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy az orosz államfő esetleg egy második ciklus reményében kívánja tovább növelni a népszerűségét kuril-szigeteki látogatásával. A Levada Center legújabb közvélemény kutatása szerint az orosz elnököt a lakosság 76%-a támogatja, így már csak 1%-al kevésbé népszerű mint miniszterelnöke, Vlagyimir Putyin.
Érdekes megemlíteni, hogy Medvegyev Kunasir-szigetén való tartózkodása alkalmával, amely egyfajta erődemonstrációként is felfogható, sem feledkezett meg a „twitter-diplomácia” használatáról (saját maga készítette képeket „posztolt ki”), illetve modernizációs terveinek hangsúlyozásáról. Az orosz elnök valószínűleg tudatosan ötvözi a „hard power” és a „soft power” eszköztárát.
Az orosz-japán kapcsolatok azonban igen hűvössé váltak. Jelenleg csupán diplomáciai következményei vannak: Japán kedden ideiglenesen visszahívta moszkvai nagykövetét. Medvegyevnek november 13-14-én, az APEC (Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) konferenciáján lesz lehetősége találkozni Naoto Kannal. „A jelenlegi helyzet ezt bizonytalanná teszi” – nyilatkozta kedden a japán miniszterelnök.
