A jelek arra utalnak, hogy Magyarország növelni fogja afganisztáni jelenlétét. Ami ennek ellent mond, az az, hogy Balázs Péter külügyminiszter nem is olyan régen még arról beszélt: nem küldünk további katonákat a közép-ázsiai országba, és az ottani fejlesztésekre szánt évi 500 milliós keretet sem bővítjük. Ám akkor még Barack Obama amerikai elnök nem üzente meg, hogy elfogyott a regimentje. S azt sem lehetett tudni, mit szólna a magyar elkötelezettség növeléséhez – kevesebb, mint fél évvel a választások előtt – a Fidesz.
Nos, az amerikai kérés hivatalosan is elhangzott az európai szövetségesekhez, s Hillary Clinton külügyminiszter már el is utazott Brüsszelbe, hogy egyeztessen a részletekről. Az ugyancsak Washingtonban tárgyaló Martonyi János, az Orbán-kormány volt külügyminisztere pedig egy nyilvános eseményen nem zárkózott el a szövetségesi kötelezettségek teljesítésétől.
Bajnai bejelentésre készül az afganisztáni csapaterősítés ügyében (fotó: Lambert Gábor)
Úgyhogy csütörtökön Bajnai Gordon egy fokkal már konkrétabban fogalmazott, amikor az újságírók ismét neki szegezték a kérdést, hogy növeli-e Magyarország az afganisztáni elkötelezettségét. „A tárgyalási pozíciónkat otthon is egyeztetjük, és az alelnökkel folytatott tárgyalásokon vele is szeretnénk megbeszélni Magyarország ezzel kapcsolatos álláspontját,” jelentette ki. Megerősítette továbbá, hogy Joe Bidennel folytatott megbeszélését követően bejelentés várható ez ügyben.
Egyébként Bajnai Gordon csütörtöki tárgyalópartnere, Richard Lugar, a Szenátus Külkapcsolati Bizottságának rangidős republikánus tagja is úgy nyilatkozott, hogy reméli, Magyarország meghozza a csapatbővítésekkel kapcsolatos döntést. Arra a kérdésünkre, hogy lát-e különbséget az úgynevezett „új és régi Európa” (ahogyan Donald Rumsfeld, George Bush védelmi minisztere tett különbséget a földrész keleti és nyugati fele között) elkötelezettségében, egy széles mosoly kíséretében úgy válaszolt: „Meglátjuk, ki küld csapatokat. Szerencsére úgy tűnik, mind a régi és az új Európa is, már ha így nevezzük őket, felismerte a probléma súlyát.” Lugar elismerte, hogy egyetlen európai országban sem könnyű meghozni a döntést, miként az Egyesült Államokban sem volt az.
A washingtoni visszhangok elsősorban nem is az újabb harmincezer amerikai katona Afganisztánba küldésével vannak elfoglalva, hanem azzal a párhuzamos ígérettel, hogy tizennyolc hónap múlva már megkezdődhet a csapatok kivonása is. A mértékadó kommentárok úgy látják, hogy Obama egyensúlyozni kívánt a republikánus keményvonalasok és a demokrata „galambok” között, ám míg az újabb egységek telepítése konkrét terv, addig a távozási stratégia egyelőre meglehetősen képlékeny. Az adminisztráció illetékesei, Hillary Clinton külügyminiszter, Robert Gates hadügyminiszter illetve Mike Mullen vezérkari főnök sietve hangoztatják is, hogy minden a majdani körülményeken múlik. Olyan széles mozgásteret hagytak maguknak, hogy csoda lesz, ha nem esnek ki a székeikből, jegyezte meg szarkasztikusan Dana Milbank a Washington Postban.
