Az augusztusi orosz-grúz háború óta folyamatosan romlik a helyzet Oroszország és a Nyugat között. Laikus szemmel hirtelen és váratlanul kezdődött a fegyveres konfliktus. 2008. augusztus 7-én éjjel fél tizenkettő körül grúz csapatok megtámadták a szakadár Dél-Oszétia területét, és nehéztüzérség lőtte az elszakadni vágyó régió „fővárosát”, Chinvalit.
Grúz tisztviselők szerint azonban az események korábban kezdődtek – írja a Háború és Béke Intézet (Institute for War and Peace) tanulmánya. A grúzok szerint a fegyveres összetűzések kirobbanása előtt többször ért támadás grúz falvakat déloszét területeken, a határ túloldalán fekvő hegyekben pedig csapatösszevonások jeleit észlelték. Ezek a tényezők együtt elfogadhatatlan provokációt jelentettek Grúzia számára, és nem hagytak más választást, mint a fegyveres beavatkozást.
A határ másik oldalán
Az orosz déloszét álláspont az, hogy a grúz támadás egy előre megtervezett, cinikus akció volt, mely Dél-Oszétia elfoglalását célozta meg, mindössze néhány órával azután, hogy Szaakasvili elnök korlátok nélküli autonómiát ígért az elszakadni kívánó tartománynak.
Augusztus 7-én megszaporodtak a szakadárok támadásai. Este tízkor a Novosti Gruzii hírügynökség jelentése szerint Shota Utiashvili belügyminisztériumi tisztviselő tájékoztatása szerint a támadásokban tíz grúz állampolgár életét vesztette, és legalább ötvenen megsebesültek. Az áldozatok nagy része békefenntartó, valamint grúz rendőr volt, de akadtak köztük civilek is.
Mihail Szaakasvili grúz elnök folyamatosan kapcsolatban volt a régióban tartózkodó orosz tisztviselőkkel, kérte őket, hagyják el Dél-Oszétiát. Tájékoztatta őket, hogy a megszaporodott támadások ellenére kiadta a parancsot: a grúz erők nem lőhetnek vissza. Szavai szerint könyörgött az orosz hivatalnokoknak, és rajtuk keresztül a szakadároknak, hogy ne hozzák kényszerhelyzetbe államát, Grúzia nem kíván harcolni, állítsák meg együtt a konfliktus eszkalálódását, és kezdjenek el tárgyalni. Ez nem következett be, ezután került sor a grúz válaszra.
Az éjszaka folyamán, miután fél tizenkettőkor megindult a grúz offenzíva, megtámadták az oszétiai Prisi városát Chinvali közelében. A grúz katonák eleinte állítólag nem tudták, hogy Chinvali ellen mennek, nekik csak azt mondták, grúz falvakat kell megvédeni a támadásoktól.
Az orosz válasz időzítése szintén igen érdekes. Az 58. orosz hadsereg éppen eben az időben gyakorlatozott a Roki-alagút közelében, amely az orosz-grúz határon fekszik. A grúzok szerint az orosz támadásokat megelőzendő léptek akcióba, az oroszok és a déloszétok szerint pedig az orosz erők a grúz támadásra reagáltak.
A felrobbantott híd, ami ott sem volt
A grúz miniszterelnök későbbi nyilatkozatában hozzáteszi: „Augusztus 8-án reggel hatkor a grúz haderő felrobbantotta a Chinvalitól három kilométerre fekvő Kurta hidat. A híd közelében ekkor már az alagúton átjutott orosz erők állomásoztak, néhány járművük szintén megsemmisült a robbantásban.” Az IWPR helyszíni tudósítója azonban semmiféle felrobbantott híd nyomaival nem találkozott Kurta közelében.
Kölcsönös vádaskodások
Az információk zavarosak, mindkét fél megpróbálja a saját interpretációját ráerőszakolni a nemzetközi sajtóra. „Az orosz erők mindenképpen készültségben voltak, és meglepően gyorsan és logikusan reagáltak az eseményekre. A válaszhadműveletek gyorsasága alapján olyan közel voltak az alagúthoz, amennyire csak lehettek” – véli Christopher Langton, az orosz haderő szakértője, a londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének munkatársa.
Az orosz csapatok megjelenésével már nem volt visszaút, a harcok elmérgesedtek. A grúzok az orosz agressziót kárhoztatták, az oroszok pedig etnikai tisztogatással vádolták a grúzokat. Chinvali nagy része mindenesetre ekkor már grúz kézen volt, több oszét kisvárossal együtt. Szaakasvili ugyanakkor bejelentette, orosz gépek kezdték bombázni Grúziát, minden bizonnyal egy széles körű hadművelet részeként.
„Azonnal rekesszék be a bombázást! Nem Grúzia okozta a konfliktust, Grúzia nem fog lemondani területi integritásáról és szuverenitásáról, Grúzia nem mond nemet a szabadságra… Máris több tízezer katonánkat mozgósítottuk, a mozgósítás tovább folytatódik” – üzente Moszkvának akkor a grúz elnök.
„Egész egyszerűen leromboltak egy várost, és embereket öltek meg, ha ezek után Grúziát egy demokratikus államnak tartják, hát nem is tudom, mit gondoljak. Valódi népirtás volt” – véli egy déloszét, chinvali illetőségű lakos a másik oldalról. Egy nap kemény harc után Chinvali orosz kézre került, a harcok pedig kiterjedtek egész Grúzia területére.
A grúz vezetés is megosztott azt illetően, hogy elkerülhetetlen volt-e a támadás augusztus 7-én. Egyre többen pedzegetik azonban, hogy bár Oroszország várva várta az alkalmat, mégis Grúzia indította el a fegyveres konfliktust.
