Tony Blair az általa 1994 óta vezetett és 1997 óta hatalmon lévő Munkáspárt éves manchesteri értekezletén szólalt fel, pártvezéri és miniszterelnöki minőségében utoljára. Nemrégiben közölte ugyanis: ez lesz az utolsó Munkáspárt-kongresszus, amelyen e két tisztség betöltőjeként részt vesz.
Blairre jó ideje jelentős nyomás nehezedik még a párton belülről is annak érdekében, hogy vázolja fel távozási menetrendjét, erre azonban a kormányfő keddi búcsúfelszólalásában sem volt hajlandó.
Ugyancsak nem nevezte meg hivatalosan utódjelöltjét, jóllehet a sajtó és a politikai közvélemény évek óta tényként kezeli, hogy Blairt igen befolyásos pénzügyminisztere, Gordon Brown követi a Downing Street 10. alatti kormányfői hivatalban. A felszólalás idején jelenlévő Brownról Blair mindazonáltal kijelentette: nélküle nem jöhetett volna létre a korszerűsített “új” Labour, és a párt nem nyerhetett volna háromszor egymás után választást (ami rekord a brit baloldal történetében). Blair közölte: nem ő akar maradni az egyetlen olyan munkáspárti miniszterelnök, aki háromszor vezette győzelemre pártját, hanem csak az első olyan, aki ezt megtette. Szavai szerint tíz év a hatalomban nagy idő, de a választók csak akkor veszítik el hitüket a pártban, ha előbb az veszíti el a hitét saját magában.
Ováció a vastaps
Blair szerint a három év múlva esedékes választások szempontjából a jelenlegi közvélemény-kutatások “körülbelül annyit érnek, mint a tavalyi időjárásjelentés a holnapi idő szempontjából”. A kormányfő szerint “nincs olyan szabály a politikában, amely előírná, hogy a konzervatívoknak vissza kell térniük a hatalomba”. Blair kárhoztatta a toryk EU-politikáját, amelynek megvalósulása esetén szerinte csökkenne Nagy-Britannia európai befolyása. Kijelentette: a toryk úgy akarnak adót csökkenteni, hogy közben a kiadások növelését ígérik. Hosszan időzött a terrorizmus témájánál. Blair szerint a terror elleni háború nem civilizációk összecsapása, hanem olyan harc, amelynek tétje maga a civilizáció.
A kormányfő búcsúbeszédét szinte folyamatos ováció kísérte a küldöttek részéről; felszólalását átlagosan fél percenként szakította meg vastaps, és nem voltak hallhatók tiltakozó megnyilvánulások.
A hónap elején, az iraki brit katonai szerepvállalást élesen ellenző brit szakszervezeti szövetség (TUC) éves kongresszusán Blair beszéde botrányba fulladt: a kormányfő felszólalását hangos bekiabálások, fütyülések szakították meg többször is, és az egyik szakszervezeti csoport tüntetőleg ki is vonult a teremből.
