Brüsszelben már korábban értésre adták, hogy a szélesítésre nagy valószínűséggel nem kerül sor a tervezett – már nem először csúsztatott – időpontban, 2007 őszén, csupán 2008 elején. A legutóbbi miniszteri EU-ülést követően, július végén Franco Frattini igazságügyi biztos maga is jelezte a csúszást, arra hivatkozva, hogy a bővítéshez szükséges új, központi adatbázis kiépítése (ennek a rendszernek az eredeti tervek szerint már 2007 márciusában működnie kellene) jelentős késést szenvedett, s legkorábban 2007 novemberére lesz készen Strasbourgban. Ezt követően pedig még hónapok kellenek az új rendszer ellenőrzéséhez, a belső határellenőrzés tényleges megszüntetéséhez.
Minapi találkozóján a lengyel és a cseh miniszterelnök – Brüsszelbe eljutott sajtóhírek szerint – úgy nyilatkozott, hogy a schengeni határok kitolása tisztán politikai probléma. A biztos szóvivője most tagadta, hogy a csúszás politikai természetű lenne. Brüsszel szerint „műszaki, műveleti és jogi” problémával kell szembenézni – hangoztatta a bizottság, szokásos napi sajtótájékoztatóján egy kérdésre válaszolva. Az előbbi kettő tekintetben ő is a strasbourgi rendszert emelte ki, míg a jogi hiányosság szerinte egy minisztertanácsi javaslat körül adódott – az teremtené meg a jogszabályi alapot a rendszer teljes értékű működtetéséhez, de az Európai Parlament még nem hagyta jóvá.
A belső határellenőrzésektől mentes, külső ellenőrzéseket viszont fokozó schengeni övezetet 1995-ben hozta létre az EU, de még mindig csak 15 ország (13 régi tag mellett Norvégia és Izland) vesz benne részt. Az új tagok mellett Nagy-Britannia és Írország is egyelőre kimarad az övezetből. A rendszer egyik pillére egy központi adatbázis, a SIS-I a tagállamok hatóságai (mindenekelőtt rendőrségei) között – ez azonban nem rendelkezik elég kapacitással az új tagok befogadására, ezért kell létrehozni az új, kibővített rendszert, a SIS-II-t. Utóbbit elsősorban szintén a rendőrségi és igazságügyi együttműködésben tervezik hasznosítani: a brüsszeli elképzelések szerint a határellenőrzéseket, a rendőri igazoltatásokat, továbbá a vízumok és tartózkodási engedélyek kibocsátását is segíteni hivatott.
Az új EU-tagállamok – köztük Magyarország – folyamatosan nyomást igyekeznek gyakorolni Brüsszelre és a régi tagokra, hogy ne csússzék a határidő. Tavasszal az új tagországok közös nyilatkozatot is intéztek a régiekhez, tiltakozva az akkor már körvonalazódó újabb halasztás ellen.
