A Párizsban megjelenő angol nyelvű újság hangsúlyozza: az 1989-es rendszerváltás óta valamennyi amerikai elnök kijelölte első számú partnerét Kelet-Európa volt kommunista országai közül. Georges W. Bush számára ez tavaly decemberi leköszönéséig Aleksander Kwasniewski lengyel államfő volt. Azóta azonban Nyugat-Európához hasonlóan – Angela Merkel német kancelláron kívül – nincsen meghatározó kelet-európai vezető a nemzetközi színtéren.
Bush magyarországi látogatása lehetőséget biztosít Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöknek, hogy betöltse ezt az űrt – mutat rá az IHT. Ezt erősítette meg a lapnak Gyarmati István, a budapesti Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Központ (CEID) elnöke is, aki szerint a kiemelt magyar–amerikai együttműködés lehetséges anélkül, hogy aláásná Magyarország európai uniós kapcsolatait.
Az IHT emlékeztet: Bush eredetileg Ukrajnába készült, hogy kifejezze a demokratikus erők iránti támogatását, de mivel három hónappal a választások után még mindig nem kezdte meg a működését az új kormánykoalíció, az amerikai adminisztráció az 1956-os magyar forradalomról való előre hozott megemlékezés okán az utolsó pillanatban döntött Budapest mellett. A magyar politikai vezetés pedig eltökéltnek tűnik, hogy kihasználja az alkalmat – tette hozzá a lap.
Körvonalazatlan külpolitika
Az IHT felhívja a figyelmet: tizenhat évvel a rendszerváltás után még mindig nem világos, hogyan határozza meg Magyarország nemzeti és stratégiai érdekeit, s hogyan képzeli viszonyát egyik oldalon Oroszországgal, a másikon pedig az Egyesült Államokkal. A kilencvenes években a kelet-európai országok a gazdasági átalakulással voltak elfoglalva. A külpolitika nem szerepelt központi helyen, egyetlen stratégiai célja az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás volt. De amíg Litvánia és Lengyelország már kifejezte érdekeit a NATO és az EU bővítésének menetrendjét illetően, Magyarország külpolitikája a szocialista kormányzás óta „nagyon óvatos” – véli a párizsi újság.
Martonyi János volt külügyminiszter szerint nehéz lenne meghatározni a jelenlegi magyar külpolitika stratégiai érdekeit, mert inkább csak alkalmazkodik. A magyar diplomácia korábbi vezetője szégyennek tartja, hogy Magyarország – Lengyelországgal és Litvániával ellentétben – nem támogatta nyíltan az ukrajnai narancsos forradalmat, s a külügyminisztérium egy belső feljegyzése 2004 őszén még Viktor Janukovics Moszkva-barát elnökjelölt támogatását ajánlotta.
A kormányfő erősödő külpolitikai jelenléte
Az IHT szerint sokak szemében Magyarország túl közel áll Oroszországhoz, mert Vlagyimir Putyin orosz elnök márciusi látogatásakor Gyurcsány nem emelte fel a szavát az emberi jogok, a sajtószabadság és a civilszervezetek oroszországi helyzete miatt. Polgár Viktor, a külügyminisztérium szóvivője visszautasította a lapnak azt a feltételezését, hogy a gáz- és olajszállítások miatt nem akarta volna a szocialista kormány megsérteni Oroszországot. Véleménye szerint hosszú idő után először teljesen normálisak Magyarország kapcsolatai Oroszországgal, mert nem ideológiaiak. A stratégiai gáztárolókról és -vezetékekről szólnak, ami Magyarország érdeke is – tette hozzá a szóvivő.
A lap kiemeli: az iraki invázió támogatásával, az Afganisztánba és a Balkánra küldött csapataival, valamint az iraki tiszteket képző NATO-tisztek biztosításával Magyarországnak ugyanakkor sikerült az Egyesült Államokkal is jó viszonyt kialakítania. Kevés diplomáciai tapasztalata ellenére, Gyurcsány második mandátuma idején nagyobb személyes jelenléttel akar rendelkezni a külpolitikában, mert az több befolyást és nemzetközi megjelenést biztosíthat számára.
Lech Kaczynski lengyel elnökhöz és elődjéhez, Kwasniewskihez hasonlóan Gyurcsány is megpróbálta átvenni a Külügyminisztérium hatáskörének egy részét – zárta elemzését Gyarmatira hivatkozva az International Herald Tribune.
