Közélet

Jó nagy csalódás volt Rihanna szigetes koncertje

Augusztus 11-én a Szigeten lépett fel Rihanna - a koncert iránti érdeklődést jól mutatja, hogy már hetekkel az időpont előtt elfogytak a napijegyek a fesztivál csütörtöki napjára. Hiába vártam, számomra óriási csalódás volt a fellépés.

A közösségi médiában (főleg Facebookon) felbukkanó visszajelzésekhez képest mi szerencsések voltunk: a többórás várakozás helyett fél óra alatt bejutottunk, majd a MØ koncertje és egy rövid vacsora után a Nagyszínpad felé vettük az irányt.

Kár volt sietnünk

Rihanna ugyanis a tervezett 21:30-as kezdéshez képest fél órával később jelent meg a színpadon, és mivel az első szám alatt végig csuklyában a fején énekelt, körülöttünk többen abban sem voltak biztosak, hogy valóban ő az. A várakozás sem telt eseménytelenül: a tömeg annyira megunta az üresjáratot, hogy többször hangos fújólásba kezdett – jelezve ezzel a stábnak, hogy illene elkezdeni a koncertet.

A setlist már hetekkel ezelőtt nyilvános volt, külön Spotify-listával hangolódtam az estére, így arra gondoltam, a számok nem okoznak majd meglepetést. Sajnos nem így volt: az egy dolog, hogy mivel 11 óráig véget kell, hogy érjen a koncert, így minden dalnak (legjobb esetben) csak a felét adta elő Rihanna, de azt is félplaybackkel, ráadásul indokolatlanul sokszor hagyatkozott a nézőkre a dalszöveget illetően: szerintem túl sok volt az énekeltetés, ami levont az élvezeti értékből.

Ráadásul több olyan dal is volt, ami eredetileg duettből épül fel, itt viszont, mivel – érthető módon – nem tudta magával hozni se Drake-et, se Jay-Z-t, csak a ráeső részeket énekelte el, ami így kicsit csonkán hatott.

Rossz az ív

Amellett, hogy Rihanna nem adott bele mindent, a számok felépítése is rossz volt: a koncert a pörgősebb számokkal kezdődött, a közepén megérkeztek a balladák (főleg az új lemezről, ami nekem nem lett a kedvencem, de ez nem róható fel) és mintha a végére elfogyott volna a lendület:

akár áramszünettel is véget érhetett volna a fellépés, nagyjából hasonló hatás lett volna.

És hogy az új vagy a régi rajongóknak kedvezett-e? Én utóbbi kategóriába sorolom magam, tisztán emlékszem arra, amikor egy tatai kollégium udvarán hallgattuk telefonról az Unfaithful című számot, és azóta is figyelemmel kísérem Rihanna pályafutását. Egy biztos: nem az én kedvemre tett, viszont bár főleg az új Anti című lemezről énekelt számokat, azok sem élvezték az előadást, akiknek az a kedvence: az előadás végén mindenki csak balra-jobbra lépegetett (kínjában), az ilyenkor elvárt katarzis közelében sem volt a tömeg.

Hiszek benne, hogy akár egyetlen fecske is csinálhat nyarat, így ha egy nagy slágerrel zárt volna Rihanna, akkor megbocsátom neki az előtte lévő egy órát – sajnos nem így lett.

A nézőkkel sem volt meg a tökéletes kommunikáció: nem fokozta a hangulatot, és amikor a számok között el-eltünedezett, átvitt értelemben sem volt jelen és nem adott energiát. Kis társasággal voltunk kint (két barátom és én), mindannyian arra jutottunk, hogy

Rihanna letudta a kötelező kört, aztán hellót intett.

Tudom, hogy kicsit olyan, mint amikor valaki étterembe megy, és elvárja, hogy minden fogás olyan legyen, mintha csak arra specializálódott volna a hely, viszont az is biztos, hogy ha ez “nagykoncertes” esemény lett volna, egyáltalán nem így néz ki.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik