Az Élet és Irodalomban megjelent írás felidézi, hogy júliustól szigorúbb lett a szülőtartás, majd Megyesi Gusztáv rátér a lényegre. Arra, hogy beteg.
Finom iróniával megjegyzi, hogy részéről a lehető legjobbkor szigorodott a törvény. (Persze írásából végül kiderül, hogy a jognak nincs semmi köze ehhez – a szerk.)
Miután április eleje óta kórházban fekszem, s egy nem túl sikeres műtét után próbálom különféle praktikákkal a lebénult lábaimat mozgásra bírni, végre közölték velem, hogy ne legyenek illúzióim:
Megyesit az lepte meg, mennyire rezignáltan vette tudomásul a bejelentést. Írásában leghűbb barátjaként mutatja már be új tolókocsiját, vázolja, miként reagálnának minderre szülei. Anyja a tolószéket, a pelenkát egy pillanat alatt tudomásul venné, ápolná odaadón, apja azonnal előadást tartana a szülőtartási törvény árnyoldalairól, mire a család pánikszerűen elhagyná a szobát.
Az ő családjában soha senki nem szorult rá a gyerekei segítségére, az ő korosztályát a szülők támogatták, ha ő ötvenévesen szorult meg, adtak kölcsön.
Honnan, és miből, és milyen lemondások árán, ez örök titok marad.
Amikor az első válása idején hazaköltözött, az édesanyja nem engedte, hogy segítse anyagilag, hogy beszálljon a rezsibe, étkezésbe, úgy kellett néhány csekket a kredencből kicsempésznie, és befizetnie;
te ide hazajöttél, magyarázta, nem panzióba.
Megyesi ugyanígy akart felnőttkorukban is mindig gondoskodni gyermekeiről,
polcot felszerelni nekik, piacon bevásárolni, de már nem lesz belőle semmi.
Az írásból kiderül, hogy törvény nélkül is mindent megtesznek érte gyermekei, Megyesi azt tartja a legszörnyűbbnek, hogy nem engednek kifizetni semmit,
a behozott tusfürdőt, pelenkát, különféle testápolókat, gyerekpopsi-törlőt, mert az apjának a legfinomabb, legillatosabb seggtörlő jár. A legnagyobb, svédországi lányom a reptérről szalad egyenesen hozzám valami speciális, felfekvés elleni krémmel, 15 éves kamasz fiam a zsebpénzéből hoz paradicsomos káposztát meglepetésileg a főzelékbárból, mert egyszer mintha azt mondtam volna, hogy ezt ennék legszívesebben.
Mindettől néha könnyekig meghatódik, néha meg durva és elutasító lesz, talán, mert tudja, hogy ezek nem alkalmi gesztusok, örökké tartanak, azt üzenik, ő már örökre el lesz tartva.
