– Bő két éve távozott a Magyar Telekom kommunikációs igazgatói posztjáról, majd saját tanácsadó céget alapított. Miért döntött így? Ennyire kiábrándult a nagyvállalati környezetből?
– Tizenöt évet töltöttem nagyvállalatoknál, amelynek minden percét élveztem. Viszont elértem egy életkort, amikor már más dolgok kezdtek foglalkoztatni: a saját lábra állás, az önálló céges felelősségvállalás, a megtanultak szélesebb körű hasznosítása. Most ezért tudok lelkesedni, és nem is csalódtam.
– Miért szállt harcba tavaly az MRSZ elnökségéért?
– 2008 végén nekiláttunk a reklámszövetség szervezeti, irányítás struktúrájának átalakításához. Ezt a munkát én vezettem, időközben alaposan megismertem a szövetség helyzetét, és sok emberrel beszélgetve alakult ki bennem ez a szándék. Az új struktúra elfogadása után pedig kézenfekvő volt, hogy ha már idáig eljutottunk, tegyük teljessé a megújulás lehetőségét azzal, hogy a tagság választhasson több elnökjelölt közül.
– A külső szemlélő számára meglepő volt, hogy az eddigi elnök, Nagy Bálint alulmaradt önnel szemben. Belülről voltak jelei az elnökváltó hangulatnak?
– Nagy Bálinttal az elmúlt három évben egy csapatban dolgoztunk, ő elnök, én alelnök voltam. Így minden, amit elértünk, vagy elrontottunk, közös érdem, illetve felelősség. Nem volt elnökváltó hangulat, de a hároméves ciklus lejártával nyilván sokan átgondolták, áttekintették a lehetőségeket, az elvárásokat, és ennek fényében döntöttek a szavazáskor. Mivel mindkét jelölt régi szövetségi motoros, ismert szereplő volt, nem érzem akkora meglepetésnek a döntést.
– Minek köszönheti a tagság bizalmát?
– Az új struktúra kialakításában végzett munkának és a tagozatokkal való szoros együttműködésnek. Alelnökként az én dolgom volt a tagozatok segítése. Az aktív tagoknak köszönhetően az elmúlt három évben számuk megduplázódott és valódi élettel telt meg ez a működési forma. Így több tucat céggel kerültem személyes kapcsolatba, ez pedig nyilván sokat nyomott a latban.
– S ha már tagság: mi lehet az oka annak, hogy sem a legnagyobb hirdetők többsége, sem a vezető médiavállalatok nem képviseltetik magukat az MRSZ-ben?
– Ez érdekes kérdés és talán ez izgatja leginkább a szakmai közvéleményt. Ott kell kezdenünk, hogy elég sok, jelentős médiacég MRSZ-tag. Az elnökségbe most valóban nem kerültek be, és ez leginkább annak köszönhető, hogy közülük igen kevesen láttatták magukat a szövetségben, a közgyűlésen. Márpedig a selfmarketing ebben a műfajban is számít. A megbízói oldal részaránya tényleg kisebb a kelleténél, ezért is tűztük ki egyik prioritásként az ő megnyerésüket. Ha tehát a reklámszövetség tagi struktúráját elemezzük, van mit tennünk.
– Az MRSZ elnökeként mit tekint első és legfontosabb céljának?
– Szeretném, ha az MRSZ továbbra is meghatározó szereplője lenne a hazai marketingkommunikációs piacnak. Sok ötletünk van, amelyek közül kiemelném a tudásmegosztással kapcsolatos elképzeléseinket. Szeretnénk igazi tudásközpont lenni, hogy folyamatosan tanulhassunk egymástól és behozhassuk a világból a számunkra fontos újdonságokat. Szorosabb kapcsolatot létesítenék a hazai kommunikációs képzésben érintett felsőoktatási intézményekkel. Az újonnan létrejött tagozatokba pedig szeretnénk életet vinni, hogy igazi pezsgés jellemezze a szövetséget.
