Az újsütetű ingatlanvagyon-adó önbevalláson, s az ingatlan valós forgalmi értékén alapul, így bukkanhat elő olyan praktikus probléma, hogyan is határozza meg az állampolgár az ingatlana forgalmi értékét. Ennek megoldására hivatott az APEH „becsült érték” kalkulátora, amelynek használatához az adózónak az összes adatát meg kell adnia, s azt 6 évig az APEH megőrzi.
Fonák módon, aki a kalkulátor által kidobott összeget írja be a bevallásába, nem biztos, hogy teljesíti az adókötelezettségét – a törvényben ugyanis forgalmi érték szerepel, a kalkulátor pedig – lényegéből következően – becsült értéket ad.
Úriemberek egyezsége
Az APEH azonban amolyan úriemberek közötti egyezséget, „gentlemen’s agreement”-et ajánl az adózóknak: ha a forgalmi érték fölötte lenne esetleg a kalkulátor által becsült értéknek, amelyet beírt a bevallásába, nem bünteti meg. Hogy eme egyezséghez a hatóság tartani tudja magát, ahhoz tudnia kell az APEH-nek, hogy ki kérte le az adatot – ezért őrzi meg az APEH 6 évig a naplófájlokat.
Ilyenkor az adózónak persze lélektani szempontból már nem könnyű kisebb számot beírnia a bevallásába, hiszen „tudja, hogy a hatóság tudja, hogy tudja”, mennyi az APEH-féle becsült érték.
Még cifrábbá teszi a helyzetet, hogy az adózónak a számított értéket is ismernie kell az adóbevallási határhoz, amit megtudhat például innen, vagy az APEH honlapjáról. Az internetet nem használóknak az adótörvény mellékletéből kell kiszámolniuk (eme értékek kavalkádjáról bővebben itt olvashat).
Luxusadó-reinkarnáció
A kacifántos szabályozás nem véletlen: a kormányzat a luxusadó alkotmányossági fiaskójából igyekezett tanulni.
„A luxusadót megszüntető alkotmánybírósági határozatban szereplő ajánlást szinte szolgai módon alkalmazva pontosan úgy vezettük be a vagyonadót, ahogy az Alkotmánybíróság (AB) javasolta” – mondta a vasárnapi A szólás szabadságában Bajnai Gordon.
Az alkotmányellenesnek bizonyult – 100 millió forint fölötti számított értékű – luxusadóval kapcsolatban az AB valóban azt (is) kifogásolta, hogy az övezeti besorolás alapján kivetett luxusadó nem az ingatlan valós értéke alapján történik, „(…) az adóalapként meghatározott értéknek is valódinak és nem vélelmezett értéknek kell lennie” – írta indoklásában az AB. Ha pediglen mégis vélelmezett az érték, akkor valódi lehetőséget kell nyújtani az ellenbizonyításra. (A bírák között nem volt egyébként maradéktalan az egyetértés: különvéleményt fogalmazott meg Holló András, amelyhez Bragyova András is csatlakozott.)
Orvosolták a gondot
Ilyen típusú alkotmányossági aggályok valóban nem jöhetnek szóba az ingatlanvagyon-adónál, hiszen ez az ingatlan valós forgalmi értékén alapul, s nem kivetik – az adózónak kell magának bevallania.
Ha az AB ezt a törvényt is alkotmányellenesnek minősíti, bizonyosan többen lesznek – köztük adószakértők is, mint korábban a luxusadónál – akik a testületre sütik: miattuk nem lehet Magyarországon vagyonadóztatást bevezetni.
Jóllehet az alkotmányossági vizsgálat alá vont törvény messze áll attól, hogy valódi vagyonadót vezetne be – az Országgyűlés nem véletlenül fogadta el Kóka János javaslatát, amely a vagyonadóról szóló törvényt átnevezte „egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról” szóló törvénynek.
A teljes vagyon megadóztatása mellett korábban az fn.hu oldalain Vadász György adószakértő érvelt, aki társadalmi vitát javasolt a vagyonadóról. Az elfogadott törvény nyilvánvaló módon nem erről szól.
A vagyon a római jog óta az aktívumok és passzívumok egyenlegét jelenti, ezért az adóalapból le kellene vonni az ingatlant terhelő adósságot – ezt a korábbi (Kóka által benyújtott, de több szocialista képviselő által is kedvelt) módosító javaslatot sem fogadta el a parlament.
Akhilleuszi sarok?
Ez akár a törvény akhilleuszi sarkának is bizonyulhat, az AB korábbi indoklása szerint „mindenki csak jövedelmi, vagyoni helyzetével arányosan köteles a közterhekhez hozzájárulni”, márpedig a válság kellő fénnyel rávilágított, hogy a hitel segítségével vásárolt ingatlan – különösen a forint mélyrepülése esetén – köszönő viszonyban sincs a tulajdonolt ingatlannal (a vagyoni helyzethez pedig vö. fent, római jog).
Mindezek ellenére lehetetlen az AB döntését megjósolni, részint, mert mint állítólag Niels Bohr fizikus megmondta: „Jósolni nagyon nehéz, különösen a jövőre vonatkozóan”, részint mert a luxusadóról szóló döntés is megmutatta, hogy az alkotmánybírák homlokegyenest ellenkezően képesek értelmezni adóügyi kérdések alapján az alaptörvényt.
kulcsmondatok a luxusadó eltörlésének ab-indoklásából
„A jogalkotónak arra is figyelemmel kell lennie, hogy csak ténylegesen megszerzett vagyon adóztatására kerülhet sor, azaz nemcsak az adókötelezettség alapjaként kiválasztott ingatlannak kell léteznie (valódi ingatlan), de az adóalapként meghatározott értéknek is valódinak és nem vélelmezett értéknek kell lennie.”
„(…)ellentétes a jogállamisággal az a szabályozási mód,
mely szerint az egyedi adókötelezettséget tartalmazó
adóhatósági határozat elleni valódi jogorvoslat és érdemi
bírósági felülvizsgálat azért kizárt, mert a jogorvoslati fórum
és a bíróság sem vizsgálhatja az ingatlan értékének tényleges meghatározását.”
„Önmagában tehát nem feltétlenül alkotmányellenes,
ha a jogalkotó átalánnyal vagy törvényes vélelem felállításával szabályoz. Rámutat azonban az Alkotmánybíróság arra, hogy mindkét esetben alkotmányos korlátot jelent az Alkotmány 70/I.§-ában megfogalmazott elv, amely szerint mindenki csak jövedelmi, vagyoni helyzetével arányosan köteles a közterhekhez
hozzájárulni. A megdönthető törvényes vélelem esetében, annak fogalmából következik, hogy addig áll fenn, amíg annak ellenkezőjét nem bizonyították.”
