Meggyógyult a világgazdasági válságot kirobbantó amerikai bankszektor – legalábbis első ránézésre erről tanúskodnak az amerikai óriásbankok közelmúltban publikált negyedéves gazdálkodási adatai. A pénzintézetek nyereségesek, és majdnem mindegyikük a várakozásoknál jobb profitadattal rukkolt elő.
Nagyot szakítottak
A kizárólag befektetési banki tevékenységet folytató (tehát a lakossági piacon nem működő) Goldman Sachs lepte meg először a befektetőket, miután közölte: a második negyedévben 3,44 milliárdos nyereséggel működött az egy évvel korábbi 2,1 milliárdos profit után; az árbevétel eközben 47 százalékkal, 13,8 milliárd dollárra nőtt, a bank pedig visszafizette az álamtól kapott 10 milliárd dollárnyi kölcsönt. A Goldman a jó eredmények nyomán busás prémiumot osztott alkalmazottainak.
Illusztráció: Rédley Tamás
Másodjára a már erős lakossági üzletággal is rendelkező JP Morgan Chase lepte meg a piacot: a nagybank profitja 26 százalékkal, 2,72 milliárd dollárra bővült egy év alatt, míg árbevétele 41 százalékkal, 27,7 milliárd dollárra nőtt; a JP Morgan közben visszafizette az államtól tavaly ősszel kapott 25 milliárd dolláros „mentőövet” is.
A vártnál jobb eredményt közölt a borúlátó prognózissal szemben múlt pénteken a Bank of America. Az Egyesült Államok legnagyobb hitelezője 3,2 milliárd dolláros nyereséggel zárta a második negyedévet az egy évvel korábbi 3,4 milliárdos profitadat után; a forgalom 60 százalékkal, 33,09 milliárd dollárra nőtt. Kenneth Lewis vezérigazgató ugyanakkor azt mondta, hogy a profit a kereskedési díjaknak köszönhető, a növekvő munkanélküliség és a lakossági hitelképesség romlása miatt nagyon nehéz második félévre számít. A Bank of America egyébként 2008 utolsó negyedévét 1,7 milliárd dolláros veszteséggel zárta, az azt megelőző 17 évben viszont nyereséges volt.
Első ránézésre imponáló nyereségadatot közölt a Citigroup is: negyedéves profitja 4,28 milliárd dollár volt az egy évvel korábbi 2,5 milliárdos veszteség után; árbevétele 71 százalékkal, 30 milliárd dollárra ugrott. A szép adatok mögött azonban egyetlen tranzakció áll: a bank eladta Smith Barney nevű befektetési részlegének többségét 11,1 milliárd dollárért. A Citigroup tavaly 45 milliárd dollárt kapott az amerikai kormánytól a „túl nagy ahhoz, hogy bedőljön” filozófia jegyében; cserébe a banki részvények több mint 30 százaléka az államé lett.
Jött is a hurráoptimizmus
A szépnek tűnő banki nyereségadatokat megtámogatta még néhány cég vártnál jobb gyorsjelentése (Google, IBM, Intel), és a részvényárfolyamok világszerte felfelé indultak. Az előbb említett bankok elemzői pedig értékeléseikkel általában táplálták a derűlátást.
A Bank of America például Vége a recessziónak címmel tette közzé stratégai kiadványát, amelyben készpénzállományuk csökkentésére és részvényvásárlásra beszélik rá ügyfeleiket és leendő klienseiket. Jamie Dimon, a JP Morgan elnöke a negyedéves adatok közlése után úgy nyilatkozott, hogy még a gazdasági környezet romlása esetén is tartható bankja jó teljesítménye.
A Goldman kitűnő eredményeit és nagy jutalmait gyanakvással szemlélőknek a Bloomberg hírügynökség által megszólaltatott egyik elemző azt mondta: ünnepelni kéne a bank teljesítményét, mert a számok azt mutatják, hogy a Goldman mindenféle körülmények között képes profitot termelni. A bank pénzügyi vezetője pedig úgy nyilatkozott, hogy nyereségük mozgásba fogja hozni az amerikai gazdaságot.
Mindez látszat
Jutalékbevételekből és kereskedési tevékenységből kerestek sokat a nagy amerikai bankok, a lakossági piacon is erős pénzintézetek (JP Morgan, Bank of America, Goldman) hagyományos portfóliói pedig tovább romlottak – kezdett a jónak tűnő adatsorok mögé nézni Sarkadi Szabó Kornél. Sok szereplő kiesett a piacokról, így a talpon maradt pénzintézetek árjegyzőként monopolhelyzetbe kerültek, és a széles marzsokon (a vételi és az eladási ár különbözetén – a szerk.) nagyot kaszáltak különböző piaci szegmensekben – magyarázta lapunknak a Cashline vezető elemzője.
A trend sokáig nem folytatódhat: egyrészt újabb szereplők lépnek majd piacra leszorítva az árakat, másrészt a kormány és a Fed (remélhetőleg) kontrollálni fogja az eddig kevéssé szabályozott piacokat, mint amilyen például az olajpiac – folytatta.
Sarkadi Szabó Kornél arra is felhívta a figyelmünket, hogy februárban megváltoztatták a gyorsjelentés-készítés szabályait: már nem kell a bankoknak piaci áron értékelniük eszközeiket, legalábbis ami a származtatott termékekre vonatkozik. Ezért a gyorsjelentések torz képet adnak a banki kockázatokról, gyakorlatilag összehasonlíthatatlanná teszik a legfrissebb és az egy évvel korábbi adatokat, és a következő negyedévek teljesítményére is nehéz következtetni a most közzétett számokból.
A bankok és elemzőik jó hangulatot kreáltak a gyorsjelentési szezonhoz, értékelt Sarkadi Szabó Kornél, ami abból is látszik, hogy a céges árbevételek a legritkább esetben lettek jobbak a vártnál. A legtöbb vállalat viszont a reméltnél többet faragott költségein, ami az elemző szerint nemcsak az elbocsátások következménye. A Cashline szakértője úgy véli, hogy sok társaság mesterségesen hűtötte a piaci várakozásokat, hogy meglepetéssel tudjon szolgálni. Ráadásul az adatok kozmetikázása sem ritka: a számvitel még most is lehetőséget ad bizonyos költségek „tologatására” negyedévről negyedévre, amivel – időnként a legalitás határán egyensúlyozva – élnek is a tőzsdei cégek: szükségük van friss pénzre, tőkére, csinosítani kell a mennyasszonyt a tőkebevonás előtt.
Az ingatlanpiac továbbra is vergődik, a lakossági hitelpiac nem mutatja a felépülés jeleit, így nincs ok a tőzsdei optimizmusra – véli Sarkadi Szabó Kornél. Az adatok őt igazolják: az első félévben rekordszintre emelkedett a lakóingatlan-kényszerértékesítések száma: több mint másfél millió lakás került banki tulajdonba vagy kaptak a lakók árverezési végzést. Ez éves szinten 15 százalékos emelkedést jelent, és azt, hogy minden 84. amerikai háztartás megszűnik jelenlegi formájában, miközben a lakásárak 18 százalékkal zuhantak a húsz legnagyobb amerikai városban átlagosan.
Az amerikai reálgazdaság stabilizálódott rövid távon, de bármi jöhet ezután; akár további visszaesés is, és így a válság görbéje könnyen W-alakot ölthet. A piacokat a rövid távú pénzbőség és a felfokozott eufória, vételi pánik hajtja, nem a reálgazdasági fordulat – mondta Sarkadi Szabó Kornél.
