„Hogy mennyi pénzről van szó? Ebből a gázkincsből az utolsó fillérig ki lehetne fizetni a teljes magyar államadósságot, ami egyúttal a magyar gazdaság elképesztő felerősödését eredményezné. Avagy fel lehetne függeszteni a megszorításokat, sőt emelni lehetne a nyugdíjakat és a
béreket, és a gazdaságot serkentő intézkedéseket lehetne indítani” – olvasható többek között a neten terjedő írásban.
Aranytojást tojó gázmező, még nulla nyomáson
De mennyi is az annyi? Nos, a becslések szerint Makó térségében 1500 milliárd köbméter földgázt rejthet a föld mélye, amit – ha az egyszerűség kedvéért – köbméterenként 100 forintos áron veszünk „leltárba”, akkor 150 ezer milliárd forintot írhatnánk az érték rubrikába – számolt az FN. Hogy megkönnyítsük a felfoghatatlan nagyságú összeg viszonyítását, akkor elmondható, hogy idén az itthon megtermelt javak összességét (GDP) 26 400 milliárd forintra várják. Ebből látható, hogy az összeg több, mint öt évnyi magyar bruttó hazai összterméknek felel meg, ami kétségtelenül kiválóan hangzik.
Miért nem az állam termeli ki?
Rögtön adódik a kérdés, hogy miért ilyen bamba, sőt talán böszme a magyar állam, hogy nem maga termeli ki a területén található ásványkincseket, így a földgázt is?
Kérdésünkre Katona Gábor, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH) elnökhelyettese a következő választ adta: „Az állam a rendszerváltás óta nem végez ásványi nyersanyagkutatást és -termelést (a termelésre egyetlen kivétel a Vértesi Erőmű Zrt. márkushegyi szénbányája). A korábbi állami tulajdonú bányákat vagy eladta, vagy bezáratta (ÁV Rt, ÁPV Rt, MNV Zrt).
Egy bánya kutatása és működtetése – és különösen szénhidrogének esetében a kutatási kockázat miatt – hosszan megtérülő befektetés. Először földtani kutatással meg kell keresni az ásványvagyont (a kutatások során általában nagy területeket kell megkutatni ahhoz, hogy egy konkrét lelőhelyet megtaláljanak), aztán részletesen meg kell kutatni ahhoz, hogy egy bánya megtervezhető legyen, majd meg kell építeni a bányát, be kell szerezni a termeléshez szükséges eszközöket és kiépíteni az infrastruktúrát.
Mindeddig a bányavállalkozónak csak költsége van bevétel nélkül. A bevételek a termelés során realizálódnak. Így a kezdeti befektetések megtérülte után fog nyereséget termelni a bánya. A bányavállalkozó nyeresége = a nyersanyag eladásából származó bevétel – hiteltörlesztés – kitermelési költség – bányajáradék.”
Bárki kutathatott volna
Katona Gábor arról is tájékoztatta lapunkat, hogy ellentétben a közhiedelemmel, Magyarországon nincs koncessziós pályázati lehetőség, egy-egy területet bárki kutathat, ha arra korábban nem adtak ki engedélyt másnak. Magyarul, az elsőség számít.
„A Makói árok területét a Mol elődje az OKGT kutatta 1970 és 1985 között – osztotta meg a részleteket lapunkkal az elnökhelyettes. A Gustavson Associates Inclination cég 1998 végén folyamodott kutatási jogért, s mivel a terület szabad volt azt meg is kapta. Előtte bárkinek lett volna lehetősége kutatási jogot szerezni.
Hogy nem kértek, annak az is lehetett az oka, hogy ezen a területen úgynevezett nem konvencionális földgáz-előfordulás található – magyarázta a szakember, – amelynek a kitermelése technológiai szempontból nehéz (a földgáz nem koncentráltan csapdákban, hanem elszórtan található a kőzetben, tehát nagy területeket kell lecsapolni, mindezt nagy mélységben, magas nyomási és hőmérsékleti viszonyok között) és gazdaságossága mind a mai napig nem bizonyított. Az tény, hogy eddig több 10 milliárd forintot fordítottak kutatásra, és a jelenlegi állapot szerint még további milliárdokat kell rá fordítani úgy, hogy a kitermelhetőség technológiája és a projekt gazdaságossága kockázattal jár” – összegezte a megfontolandó tényezőket Katona Gábor.
Nagy kockázat – nagy pénz
Az elnökhelyettesnek kétségtelen igazsága van abban, hogy a gazdaságos kutatás-kitermelés bizony több kockázatot is rejt magában, miközben az előkészítés is méregdrága. Ez utóbbit bizonyítja az a tény is, hogy a kutatásba belevágó kanadai Falcon cég múlt év nyarán partnerek után nézett, megosztandó a költségeket. Az üzletbe beszálló ExxonMobil-Mol páros akkor azt vállalta, hogy első ütemben 15 milliárd forintot fordít a kutatás további lépéseire.
Kérdés persze – elismerve a kockázatokat -, hogy amikor kiderült a makói gázkincs bődületes nagysága, vajon miért nem szállt be a magyar állam valamilyen módon?
Katona Gábor ezzel kapcsolatban azt emelte ki, hogy az MBFH bányászati és földtani hatóság, tehát ezekben az ügyekben hatóságként jár el. Kutatást folytatni vagy bányát működtetni természetszerűleg nem tud. Ezt a kérdést azoknak az állami szerveknek kell feltenni, akiknek ez a lehetőségük megvan – hangsúlyozta.
„Feltűnően aránytalan szerződés?”
De térjünk vissza a neten keringő körlevélhez újra, ami a tutit is megmondja a megoldás ügyében: „A magyar jog ismeri a feltűnően aránytalan szerződés fogalmát – állítják. Az ilyen szerződést meg lehet támadni, és amíg jogállam volt Magyarországon, addig a bíróság az ilyen szerződéseket
meg is semmisítette. Íme, itt a nagy történelmi pillanat a nagy közös cél, amelynek mentén közös nevezőt találhatnának az ország egymással szembenálló erői.”
Az állítás nem értelmezhető – véli Katona Gábor, hozzátéve, hogy nem tudja, milyen szerződésről van szó. Ezzel valószínűleg arra utalt, hogy Magyarország teljes területe minden nyersanyagra nyílt, vagyis az előbb már említettek szerint bárki kutathat. Az egyetlen „szerződés”, hogy ha kitermelésbe fog, akkor az után 12 százalékos bányajáradékot köteles megfizetni. Jelen állás szerint tehát ez a 12 százalék a tuti, ha megindul majd a kitermelés….
