Antal Imre jó ideje küzdött rákkal, és a Hospice-házban kezelték több hónapja. A ház tájékoztatása szerint 8.35 perckor érte a halál.
1935. július 31-én született Hódmezővásárhelyen, tanulmányait is ott végezte. Az egyik unokabátyja zongorázni tanult, ő is el-eljárt az órákra. Érdeklődése felkeltette a tanárnő figyelmét, aki azt ajánlotta a szüleinek, hogy talán érdemes lenne a kis Imrét is a billentyűk elé ültetni. Először egy iskolai ünnepségen mutatkozott be, ennek híre eljutott a szegedi konzervatórium igazgatójához, Kollár Pálhoz is, aki megkereste szüleit.
Antal Imre 1947-ben kezdte meg konzervatóriumi éveit, mindennap bejárt Szegedre, miközben magántanulóként végezte az iskolát. Kollár jó pedagógusként egyengette az útját, majd halála után Zempléni Kornél tágította tovább zenei horizontját. 1951-ben befejezte a konzervatóriumot, és a család felköltözött Pestre, ahol két év múlva lakást kaptak a Damjanich utcában. Az Erkel Ferenc Zeneművészeti
Szakiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, s 1959-ben kitüntetéssel végzett. Az Országos Filharmónia szólistája lett, hangversenykörútjai alkalmával bejárta a fél világot, s nem kevesebb, mint hét nemzetközi versenyről távozott értékes trófeával. Két ízben VIT-díjat, Bolzanóban a Busoni-versenyen második díjat, 1966-ban Budapesten a Liszt-versenyen első díjat nyert.
Antal Imre élete képekben
A szüntelenül utazó zongorista idehaza a Fiatal Művészek Klubjában talált módot a feloldódásra, állandóan vicceket mesélt, és erre figyelt fel Békés József író, a televízió szerkesztője, aki azt mondta: “figyellek téged, te olyan jól szórakoztatod itt a közönséget, gyere hozzám műsorvezetőnek”.
1965-ben a Könnyű-e együtt élni veled című házaspárbajszerű műsorban állt először kamera elé, s mivel az élő adásban semmi lámpalázat nem mutatott, rábízták a Köszöntő, majd a Halló fiúk! Halló lányok! című, nagy népszerűségre szert tett ifjúsági program vezetését. Felívelő zenei pályafutása azonban váratlanul kettétört: 1970 körül görcsösödni kezdtek jobb kezén az ujjai, egyre nehezebben játszott, s hamarosan fel kellett adnia zongoraművészi ambícióit. 1972-ben megvált az Országos Filharmóniától és a Magyar Televízió szórakoztató és zenei főosztályán kapott státuszt.
A televízió jól kamatoztatta verbális tehetségét, színészi vénáját. A művelt, több nyelven is tudó, kellemes, szellemes, udvarias csevegő az elmúlt évtizedek alatt az ország “Antalimi”-je lett. Számtalan népszerű műsor vezetője volt (kedvencének a Szó mi szót tartja), több tévéjátékban pedig színészként is játszott.
A Bors című sorozatban Dániel Ede “tanár urat” alakította, s jellemszínészként kiváló alakítást nyújtott a Szevasz, Vera, a Szemüvegesek, a Circus Maximus című mozifilmekben. Vitrayval közösen vezette a szilveszteri tévéadásokat, az egyiknek Lollobrigida volt a sztárvendége.
Az Erkel-díjas (1984), érdemes művésznek (1988) két könyve is megjelent: 1991-ben került a boltokba a Pami című kötet (ezen a néven csak édesanyja szólíthatta), amelyben legérdekesebb élményeit gyűjtötte egybe, 2002-ben újra kiadták, 1998-ban pedig az Antal Imre legjobb viccei című könyvén szórakozhattak az olvasók.
