Esély a kiskereskedőknek

Ha a franchise-hálózat kifejezés szóba kerül, valami sajátos kelet-európai fénytörés okán hajlamosak vagyunk a multikkal azonosítani azt az eszközt, amely éppen az ötletgazdag, de tőkeszegény kisvállalkozások piacra lépésének útjává vált a tengerentúlon. A régió elkötelezett „franchise-osai” közül egyébként a horvátok fogalmazták meg először a „domácse” (hazai) jelszavát, magyarán: hogy itt, Közép-Európában nem nyugodhatunk bele a balga licencátvevői pozícióba, hanem saját magunknak is piacképes márkákat kell kiépítenünk.
A franchise ugyan gyerekcipőben jár a régióban, s persze hazánkban is, mégis vannak „szigetszerű” jó példák. Talán a legismertebb az évtizede családi pékségként indult Fornetti, amely mára „zsilett szintű” nyelvi karriert futott be a magyar szövegkörnyezetben.

Szűzföld

Pontos felmérések hiányában legfeljebb felbecsülni lehet, hogy milyen ütemben terjed hazánkban a franchise. A Magyar Franchise Szövetség főtitkára, dr. Kiss István úgy véli: évente 10 százalékos növekedésről beszélhetünk a teljes franchise-szektorban, beleértve ebbe a beszállítók teljesítményét is.

Arról azonban még nincs szó, hogy a szolgáltató franchise-rendszerek aránya elérné a fejlett országokban szokásos 30–35 százalék körüli értéket. Jelenleg a felzárkózás szakaszánál tartunk.
Ezt jelentősen hátráltatja a speciális banki eszközök hiánya, hiszen egyelőre a hazai pénzintézeti szektor még nem fedezte fel magának a franchise-finanszírozást. Ha valamelyik kis- vagy középvállalat franchise-terveket fontolgatna, kénytelen a rokon területek (ingatlanfinaszírozás, éven túli megtérülésű eszközök beszerzése) hitelkonstrukcióival megelégedni. Mindezek ellenére találunk néhány elszánt, ráadásul kiugróan sikeres „franchise-ost” a honi gazdaságban.

Ideális terep

A hazai franchise-mozgalom számára talán a kereskedelem és azon belül is az élelmiszer-ágazat az egyik idális terep. A hazai üzletek döntő része ugyanis mikrovállalkozás, miközben az élelmiszer-forgalom tekintetében ez a sok kis cég lassan kisebbségbe szorul a nagy áruházakkal és hipermarketekkel szemben.

A szakemberek szerint Magyarországon a hazai kiskereskedők akkor tudnak hosszabb távon talpon maradni, ha valamilyen módon láncba szerveződnek, s ennek talán legköltségtakarékosabb módja a franchise-rendszer lehet. Annál is inkább, mert ezen a területen nem anyira a technológia a meghatározó, sokkal nagyobb szerepük van az emberi kapcsolatoknak és az empátiának.

A franchise, amely nem elsősorban alkalmazottak üzemszerű szervezésére irányul, hanem minden végponton tulajdonosokat feltételez, alkalmas eszköz a kiskereskedők láncba szervezésére. A rendszerváltást követő privatizáció nyomán kialakult tőkeszegénység ugyancsak a franchise-rendszerek irányába mutat.

Persze elképzelhető egyfajta további tulajdonkoncentráció is. De szerencsésebbek lennének ennél a láncszerű szerveződések. Konzerválhatnák az ágazat sokszínűségét, amiből talán a városközpontok és a helyi beszállítók is profitálhatnának.

Magyar lánc multik között

A hazai élelmiszer-keresekedelem meghatározó szereplőpje a 2005-től franchise-hálózatként működő CBA. 22 regionális központhoz kapcsolódó közel két és fél ezer boltja több mint 800 magyar kisvállalkozást és számos középvállalkozást ölel fel, közel 30 ezer alkalmazottnak ad munkát, akik félezernél több beszállító termékeit értékesítik.

Ráadásul a magyar tulajdonú élelmiszerlánc 2001-től folyamatosan kilenc európai ország élelmiszer-kereskedő nemzeti csoportjaival lépett társulási kapcsolatra. Ma már Csehországban, Horvátországban, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában is találkozhatunk a CBA logóval, vagyis közép-európai franchise-hálózatról beszélhetünk. A CBA keresekedelmi vezérigazgatója, Neubauer Katalin mindig hangsúlyozza, hogy ebben az esetben nem egy külföldi franchise-licencet vettek meg és vezettek be Magyarországon, hanem egy jól működő cég rendszerét alakították át úgy, hogy az mások által is átvehető legyen.

A CBA története persze magán viseli a hazai privatizáció esetlegességének minden nyomát. Köztudott, hogy 1992-ben csupán azért alapította ezt az akkor még csak „beszerzési szövetséget” 10 független kereskedő, mert a privatizáció annak idején úgy volt kiírva, hogy csak csoportos vásárlás és megjelenés esetén élnek a kedvezmények a közértvállalatok részéről. Az egykori kényszerű közös beszerzéstől végül mégis egészen a regionális értékesítési láncig vezetett a cégépítés útja.

A CBA franchise-rendszerének jelentősége abban áll, hogy miközben ez a hálózat a fogyasztó számára ugyanúgy jelenik meg, mint egy multinacionális cég áruházlánca, tény, hogy nemcsak a társult vállalkozások, hanem még a CBA tulajdonosai sem lennének elég erősek az önálló versenypiaci szerephez. A tulajdonosok, a régiós központok és a társult vállalkozások együttműködésének legjobb példája azonban az Alsónémediben megvalósult logisztikai központ, amely a CBA piaci pozíciója megőrzésének elengedhetetlen feltétele volt.

Hálózat a lakáspiacon

Az élelmiszer-keresekedelemhez hasonlóan az ingatlanforgalmazásban is jól alkalmazhatók a franchise-megoldások. A fiatal hazai tulajdonosok által 2000-ben alakított Otthon Centrum ma már a budapesti lakossági ingatlanforgalmazás piacvezető cége. A fővárosban és vidéken 85 iroda tartozik a lánchoz, amelyet a hazai piaci viszonyokhoz méretezve 40 budapesti és 60 vidéki iroda hálózatára terveztek.

Az Otthon Centrum-hálózat tagjai egy-egy területen kizárólagos jelleggel látják el a hálózat képviseletét, és az egyedi piacokon a hálózatszerű működés révén jelenítik meg a „rám mindig mindenhol számíthatsz” filozófiát. Az egyes irodák a professzionalizmus és a szolgáltatás jegyében együtt dolgoznak, függetlenül attól, hogy ügyfeleik az ország mely részéről valók, vagyis az ügyfél a lánc bármely pontján megkapja a hálózat teljes szolgáltatását.

Az Otthon Centrum hálózata úgy működik, hogy a franchise-partnereket illeti meg az összes bevétel, ugyanakkor (hasonlóan más szolgáltatókhoz) úgynevezett minimáldíjat és a forgalom utáni százalékos royality-díjat fizetnek a központnak. A royality az Európában megszokott 6–10 százalékos sávba esik, ehhez jön még az a 2 százalék, ami a marketingalapot gazdagítja. Mindent összevetve, szakemberek szerint 10–15 millió forintos alaptőke az a minimum, amivel egyáltalán bele lehet vágni egy ingatlanos partneri konstrukcióba – nem árt ugyanis, ha az irodai költségeken felül az első egy-két hónap royalityjéra is futja az indulótőkéből.