– Finom humora és a neve alapján rokonságot sejtek Ön és Galla Miklós között. Jók a megérzéseim?
– Igen, a testvéremről beszél.
– Akkor a családba genetikailag kódolt humor nyilván segített átvészelni azt, hogy Lamperth Mónika menesztette az MTRT éléről. Rekonstruálná a búcsút?
Fotó: Lakos Gábor
– Egy hete Somogyi Zoltán, az iparágért felelős szakállamtitkár felhívott, hogy találkozzunk, majd közölte, hogy az ő javaslatára Lamperth Mónika nem velem képzeli el az MTRT megújítását. A beszélgetés végén felajánlotta, választhatok a közös megegyezés, illetve a felmondás között. Nem gondolom, hogy egyezkednem kellett volna.
– Bánatos a történtek miatt?
– Nem csak bánatos, csalódott is vagyok. Méltánytalannak érzem az eljárást azok után, hogy az MTRT-nél töltött négy év munkássága alatt egy ország ismerte meg a tevékenységünket, s vált nyilvánvalóvá a turizmus fontossága, ami számottevően hozzájárult ahhoz, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Tervben a turizmus a harmadik legfontosabb ágazattá lépett elő. Csalódottságomat tetézi, hogy indoklást sem kaptam, miért kell távoznom.
– Megmondom én: Lamperth jövőképe szerint az MTRT-nek a regionalitást kellene erősítenie. Illetve a miniszter asszony nem bánná, ha költségvetésük nagy részét nem a szervezet, hanem a marketing emésztené fel.
– Ezekkel a szempontokkal nem tudok mit kezdeni. A regionalitás erősödött a munkásságom alatt. A szervezet fenntartására szánt összeg a 30 százalékos infláció ellenére 2002-óta folyamatosan csökkent. A személyi állományt 234 főről 175-re apasztottam, és egész jól kijöttünk az egykori 7, illetve 9 milliárdról mára 4,6 milliárd forintra csökkentett éves büdzséből.
– Mire elég 4,6 milliárd forint?
– Nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni a turizmus népszerűsítésére, és nincs az a kevés, amiből ne lehetne csinálni valamit. Kevés pénz esetén újságírókat hívunk ide, akik elviszik a világba jó hírünket. Emellett használjuk az internetet. Míg egy ember idecsábítása az internet előtti időkben prospektusok, kiállítások révén átlag 900 forintunkba került, a net révén – ha jó az üzenet – ez az összeg 2,5 forintra csökkent.
– Melyik akciójára a legbüszkébb?
– A 2003-2004-es egészségturisztikai kampányunkra, amelynek hatására évente 30 százalékkal nőtt a gyógyturizmusban részt vevők száma. Büszke vagyok arra, hogy a munkásságom alatt letisztult, melyek Magyarország versenyképes árui. Ma már tudjuk, hogy a fővárost, a Balatont, az egészség- és konferenciaturizmust érdemes hirdetni. Emellett elégedett vagyok a 2005-ös évvel, amikor 19 millió vendégéjszakát regisztráltunk az ágazat 1500 milliárd forintos rekordbevétele mellett.
– Vigasztalja, hogy a jövőben nehezebb dolga lett volna… Az őszi zavargások után hazánkat népszerűsíteni? Ember legyen a talpán, akinek ez sikerül.
56 éves, nős, 2 fia van
Végzettsége › közgazdász, turisztikai közgazdász (Marx Károly Tudományegyetem, Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola)
Kedvencek
Könyv › Arthur Haley: Hotel
Film › Schindler listája
Zene › Mozart
Hobbi › régi evőeszközök gyűjtése
– Utolsó leheletével még pályára állított egy kampányt, amelynek a lényege: szállják meg a külföldiek Budapestet.
– Mindenki tovább maradt, mint tervezte. A rómaiak 400 évig, a törökök 150-ig, a szovjetek 45 évig. Maradjon Ön is egy éjszakával tovább – így szól a kampány.
– A külföldieket talán a múlt héten elhunyt Puskás Öcsivel lehetne idecsábítani. Nem jobb hívószó?
– Nézze meg Öcsi szülőhazáját? Nem is rossz. Puskás Ferenc hazánk egyik húzóneve lehetne, akinek sajnálatos halálával sikerült elérnünk, hogy Magyarországot ne mint a lánglelkű forradalmárok, hanem az aranylábú játékos szülőhazájaként emlegessék.
– Már tovább is fűztem a gondolatot: a negyedik privatizációja során végre elkelt Malév szállíthatná a fociőrülteket Magyarországra.
– Én is a sikeres privatizációnak szurkolok. Azzal együtt, hogy szkeptikus vagyok a tekintetben, miként állja majd meg a mamutok között törpének számító társaság a helyét a „légi csatában”.
