Arra voltunk kíváncsiak, mi a banki gyakorlat, ha valaki (cég vagy magánszemély) rossz bankszámlaszámot tüntet fel véletlenül az utalásnál. Az apropó az volt, hogy tudomásunkra jutott: egy már megszűnt bankszámlára elküldött utalást csípőből visszaküldött az OTP.
Megkérdeztük tehát őket (és mivel úgy tűnt, nem mindenben egységes a gyakorlat, a többi bankot is), mi a helyzet akkor, ha valaki elrontja a számlaszámot. Arra is kíváncsiak voltunk, van-e aszerint különbség, hogyan tévedünk. Vagyis mi történik, ha egy már nem létező/megszűnt/soha nem is létezett bankszámlaszámra utalunk, és ehhez képest mi lesz a pénzünkkel, ha létező számlára küldjük, de nem arra, amire szerettük volna.
Arra is kíváncsiak voltunk, milyen gyakran fordul elő ilyen eset és hogy jellemzően vissza tudják-e kapni a pénzüket az ügyfelek, akik rossz számlaszámot adtak meg.
Nem mindegy, hogyan tévedünk
Az OTP-től azt a választ kaptuk, hogy külön kell választani a megszüntetett számlaszámok kezelését a nem létező számlaszámokétól, mivel a két típus feldolgozása eltérő.
A megszűnt számlaszámoknál az esetek túlnyomó többségében a beérkezést követően azonnal, automatikusan visszautasítják az utalást. (Kivétel is van, pl. a hitelkártyák.) A nem létező számlaszámok kezelése ennél összetettebb folyamat:
- Egyrészről különválasztják azokat a nem létező számlára érkező tranzakciókat, amelyeknél feltételezhetően elírás történt (például, amikor a számlaszám első nyolc jegyét kétszer egymás után tünteti fel az utaló, és ezt követi a 17-24. karakterhelyen a számlaszám második 8 azonosító száma), de a számla beazonosítható. Ezeket a hibákat bank rendszerei a legtöbb esetben képesek korrigálni és a tranzakciókat a helyes „felépítésű” számlaszámon írják jóvá.
- Az ettől eltérő hibával érkező tételeknél, ha a címzett számlaszámban „technikai” (üzletági) fiókkód szerepel, a tételeket szintén azonnal, automatikusan visszautasítják, míg a „tényleges” fiókkódokra érkező tételeket a fiók részére továbbítják, további kivizsgálás céljából. Sok esetben a fióki ügyintézők a név, vagy a közlemény rovatban szereplő adatok alapján a címzett ügyfelet azonosítani tudják, vagy egyeztetik az adatokat az ügyféllel. Ha a fiók döntése alapján a tétel könyvelhető, ez haladéktalanul megvalósul, ha azonban ezek az adatok sem nyújtanak segítséget, visszautalják a pénzt.
Majdnem 100 százalékos visszaküldés
A K&H Bank gyakorlata szerint a bankhoz beérkező megbízások esetén:
- Amennyiben a partner (küldő) ügyfél olyan számlaszámot adott meg, amely létező volt de időközben bármely ok miatt megszűnt, automatikusan és azonnal visszaküldik a tételt. S mivel ma már jellemzően napközbeni elszámolás-forgalomban érkeznek az utalások, ez azt is jelenti, hogy akár 1-2 órán belül visszakerülhet a pénz ahhoz a bankhoz, ahonnan indította az ügyfél. Kivétel az utolsó elszámolási ciklusban beérkező tétel lehet, mert azokat csak másnap, az első ciklusban mozdítják meg.
- Ha a partner olyan számlaszámot adott meg, amely soha nem nem létezett, akkor a visszaküldés az OTP-hez hasonlóan manuális. A tárgynapon beérkezett tételeket még aznap elintézik, jellemzően (tételszám függően) 2-3 órán belül visszakerülnek a pénzek küldő bankhoz (kivétel: lásd az előző pontot).
Mint a bank összegzett: ebben a két esetben
A Takarékbanktól is azt a választ kaptuk, hogy ha valaki véletlenül nem létező (megszűnt) számlára utal át pénzt, akkor többnyire nincs tennivalója, mert a kedvezményezettként megjelölt számlát “vezető” bank automatikusan visszautalja az összeget. Egy kivételt azért megjelöltek: ha a számla eredeti tulajdonosa olyan rendelkezést adott meg, amely szerint a beérkező tételeket egy másik, élő számlára kell átirányítani, akkor nem megy vissza a pénz.
Az MKB visszajelzése alapján tranzakció-típusonként eltérő a jóváírhatatlan összeg visszafordításának technikai megvalósítása, de az ügyfél minden esetben visszakapja a pénzét/vagy el sem utalják a tételt. Annyit írtak még, hogy bizonyos esetekben automatikus a visszafordítás, más esetekben – például papír alapú megbízásnál – pedig egyeztetnek az ügyféllel, aki vagy törli, vagy módosítja a tranzakciót.
A CIB válasza alapján forintutalás esetén a rendszer automatikusan visszautasítja az ilyen megbízásokat, és az összeget visszautalja az indító bankhoz az indító ügyfél javára.
A Budapest Bank jelezte, nem létező számlaszámra kétféleképpen lehet utalást megkísérelni:
- Amennyiben nem létező, ellenőrző algoritmusok által felismerhetően hibás számlaszámra kísérel meg az ügyfél utalást indítani. Ilyenkor saját bankja fogja visszautasítani az utalás indítását (Az utalás indításának valamelyik ellenőrző fázisában az indító bank észleli a hibát és a megbízást nem teljesíti – fűzték hozzá.) Azt is jelezték, hogy algoritmus-ellenőrzés minden fizetési megbízás megadására alkalmas csatornájukon működik. (pl.: Budapest Internetbank)
- Abban az esetben, ha ellenőrző algoritmusok által nem észrevehető hiba van a kedvezményezett számlaszámban (sosem volt ilyen számla, vagy már megszűnt): a küldő bankja elindítja az utalást, de a kedvezményezett bank ismeretlenként a megfelelő hibakóddal visszaküldi.
A Raiffeisennél pedig úgy nyilatkoztak, hogy
És ha devizában utaltunk?
A K&H azt írta, a devizarész kezelése szinte ugyanaz mint a fentebb részletezett téves forint utalásé, annyi különbséggel, hogy a visszaküldés manuális (ha megszűnt a számla, vagy eleve nem is létezik), de a tárgynapon megtörténik.
A Takarékbanktól pedig olyan visszajelzés érkezett, hogy a külföldre tévesen átutalt összegek visszaszerzése általában jóval bonyolultabb, költségesebb és bizonytalanabb folyamat.
Nehezebb ügy, ha a téves számlaszám létező
De mi történik, ha valaki úgy rontja el a bankszámlaszámot, hogy létező számlára utal, de nem arra, amire szeretett volna? Rossz hírünk van: az összes bank egybehangzóan azt válaszolta, hogy a hatályos jogszabály alapján a számlaszám alapján teljesítik a jóváírást. Tehát
Az MKB ehhez még annyit tett hozzá, hogy A banknak e körben még csak vizsgálati jogosultsága sincs ugyanis. Vagyis, mint hangsúlyozták, a fizetési rendszerekben intézett utalások véglegesek, azokat a jóváírás után korrigálni nem lehet. Ennek megfelelően nincs „visszautalás”, csak a két egymást követő, ellenkező irányú utalás értelmezhető – tették hozzá. Utalni pedig kizárólag a számlatulajdonos megbízása alapján, illetve bíróság, illetve bírósági/közigazgatási/adó-végrehajtás keretében lehet.
A Raiffeisen annyiban árnyalta a képet, hogy kitértek rá: amennyiben az átutalási megbízás teljesítésének megkezdése előtt az ügyfél törli a megbízást (ha a megbízás csatornája és a megadott teljesítési dátum ezt lehetővé teszi), úgy az átutalás teljesítésére nem kerül sor. De ha a bank kiállította az átutalás teljesítéséről a bizonylatot, akkor már nincs lehetőség a törlésre, visszahívásra – erősítették meg.
Ezek szerint elég nagy pácban lehet, aki így téved. Főleg, ha valami nagyobb összeget küld el véletlenül másnak, mint akinek kellett volna. Azonban még így is van esély arra, hogy visszakapja a pénzét, igaz egyáltalán nem automatikusan, és pláne nem gyorsan. Bár utóbbi elvileg nem kizárt, ha a túloldalon egy becsületes honfitárásat vagy céget fog ki éppen. Ha nem, az nagy pech.
Bottal üthetjük? Vagy nem?
Az OTP azt írta, a téves utalás visszahívását az indító bankon keresztül kérheti a számlatulajdonos, ennek teljesítése viszont csak a kedvezményezett (jóváírt) bankszámla tulajdonosának hozzájárulásával lehetséges. A fogadó fél visszafizetési hajlandóságán múlik tehát a gyorsaság. Ha nem hajlandó visszaadni a talált pénzt, akkor pedig nincs más hátra, az utalást indító polgári peres eljárás keretében követelheti a tévesen elküldött pénzt a fogadó féltől. A tévesen átutalt összegek visszaszerzésével (visszahívásával) kapcsolatban pedig nincs kogens (kényszerítő, feltétlenül érvényesülő) jogi szabályozás – tették hozzá.
A többi bank is hasonlóan nyilatkozott, vagyis hogy a saját pénzintézetünknél kell kezdeményezni az utalás visszahívását. Több bank is jelezte: annyit segít, hogy a kapott kérelmek alapján megkeresik a kedvezményezett ügyfelet, és hozzájárulását kérik. Ha pozitív a válasz, akkor a K&H-nál pl. díj levonása nélkül visszautalják az eredeti indító számlára a tévesen elküldött összeget. (A díjmentesség nem minden banknál jellemző. A tranzakciós illetéket téves utalás és visszautalás esetén viszont szerencsére nem kell megfizetni.)
A Takarékbank arra hívta fel a figyelmet, hogy Az egyre inkább gyorsuló belföldi elszámolási forgalom miatt ugyanis akár perceken is múlhat, hogy egy viszonylag egyszerű technikai, vagy egy bonyolultabb jogi eljárás keretében szerezhetjük-e vissza az elutalt összeget.
A CIB utalt arra, hogy ilyenkor a bankok lényegében postás szerepet töltenek be. Ha pedig nem jár sikerrel a közvetítés, vagyis a címzett megtartja a pénzt, nem marad más út, mint a bírósághoz fordulni jogorvoslatért. Ahogy az MKB kifejtette, ebben az esetben A bíróság pozitív döntése értelmében az alaptalan összeget az ügyfélnek – de nem a banknak – vissza kell térítenie.
De kit is pereljünk? Segíthet a bank!
Igen ám, de ahhoz, hogy perelni tudjunk, tudnunk kell, kit is perelünk. Vagyis hogy ki a számla tulajdonosa, akit véletlenül megörvendeztettünk a pénzünkkel. Több bank is jelezte, hogy ilyenkor – szintén a saját számlavezető bankon keresztül – jogosult a téves utalás indítója a jogosulatlan kedvezményezett bankjától annak nevét és címét bekérni, annak érdekében, hogy kárigényét polgári peres úton tudja érvényesíteni. Vagyis a bank kiadhatja az adatokat.
A vonatkozó törvény szerint a pénzforgalmi szolgáltatót a fizetési művelet nem teljesítéséért vagy hibás teljesítéséért hibás egyedi azonosító használata esetén nem terheli felelősség, azonban „köteles a fizetési művelet összegének visszaszerzése érdekében az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítani”. A pénzforgalmi szolgáltató a fizetési művelet összegének visszaszerzése esetén külön díjat, költséget vagy egyéb fizetési kötelezettséget számíthat fel.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerint pedig nem jelenti a banktitok sérelmét a pénzforgalmi számlatulajdonos nevére, pénzforgalmi számlájának számára vonatkozó adatszolgáltatás. Ezen kívül az sem, ha téves utalás esetén a teljesített átutalási megbízás megbízója, illetve annak számlavezetője javára átadják a (téves) kedvezményezett, nem pénzforgalmi számlatulajdonos nevét, címét.
Nem ritkán fordul elő
Az OTP-nél úgy nyilatkoztak, hogy hetente több alkalommal érkezik téves átutalás „másik bankszámlára”. A téves utalás oka minden esetben az utaló fél tévedése. Olyan eset nem történik, hogy „véletlenül” érkezik olyan bankszámlára az utalás, amelyre nem szándékozott utalni az ügyfél – nyugtattak meg. Kiderült, hogy az átutalt tételekre küldött visszahíváskérések száma a fogadott, illetve küldött tranzakciók számához képest nem jelentős mértékű.
Érdeklődtünk arról is, hogy jellemzően vissza tudják-e kapni a pénzüket, akik rossz (de létező) számlaszámot adtak meg, illetve hogy gyakori-e az ilyen kérés. Arra vonatkozóan azonban a banknak nincs pontos információja, hogy milyen arányban kapják vissza pénzüket az ügyfelek. Ennek oka, hogy a visszahíváskéréseknél az ügyfélintézkedésekről igen gyakran egyáltalán nem kapnak visszajelzést az érintett ügyfelektől, illetve a rendezés is sok csatornán, sokféle módon, sokszor bankon kívül történik.
A CIB-től annyit tudtunk meg, hogyAz MKB-nál nem készül statisztika az ilyen esetekről. Ritkán, amikor nagyon nagy összegű utalásról van szó és a két féllel (az átutalást indítóval és az utalás címzettjével) egyeztetve nyilvánvalóvá válik, hogy az összeget nem igényelte az átutalás címzettje, a bank – kizárólag saját felelősségére – átmenetileg zárolhatja az összeget – tudtuk meg még tőlük. Érthető módon ezzel a lehetőséggel a bank csak a teljesen nyilvánvaló esetekben él – tették hozzá.
Zárszóul azt tudjuk ajánlani, amit a CIB is: mivel az átutalások teljesítése automatikus rendszerben történik, kiemelten kell figyelni arra, hogy pontos adatokat adjunk meg. Amit még hozzátennénk: hogy a csalónak se dőljünk be, ahogy arra pont pénteken figyelmeztetett az MNB a céges utalásokkal kapcsolatban.
