Pénzügy

Női sors a láthatatlan munka

D.I.
D.I.

2012. 04. 03. 11:00

Itt vannak, csendben végzik a dolgukat. Sokaknak csak akkor tűnik fel, hogy a munkájuk fontos, sőt nélkülözhetetlen, ha épp nem tudják elvégezni. Ők a „láthatatlan munkások”.

Korábban a témában:

Április első keddje a láthatatlan munka napja. De mi is ez? Minden olyan feladatot ide sorolhatunk, amelyet nem fizetség ellenében – egyszóval a családért vagy egy közösségért – végeznek az emberek, akik gyakran társadalmi elismertséget sem kapnak érte. Ilyen a nyugdíjas nagymama önkéntes „bébiszitterkedése”, az idős, beteg rokon vagy szomszéd néni gondozása, és ide tartozik a házimunka vagy a civilszervezeteknél végzett önkénteskedés is. A láthatatlan munkások nagyobb része nő (ez a hagyományos nemi szerepek miatt alakult így, és a nők tömeges munkavállalása ellenére sem sokat változott).

Szerepcsere

„Amíg otthon dolgoztam a vállalkozásomban és más projektekben, addig mellette a háztartást is elláttam (mosás, főzés, takarítás), és a három kamasz gyermekünk lelkét is többnyire én ápoltam, én készítettem reggelit nekik, tudtam, hogy mi van velük az iskolában, milyen programjaik vannak stb. Amikor a férjem késő délután hazaért, gyakran megkérdezte tőlem: és te mit ’játszogattál’ egész nap?

Játszogatásnak a számítógéppel végzett munkámat nevezte… Ez nagyon bosszantott mindig. S amikor elmondtam, mit ‘játszogattam’ egész nap, látszott, hogy már nem is figyel. Elé tettem az aznap frissen ‘játszogatott’ ételt, megette, majd leült tévézni vagy a számítógépén játszani. Merthogy ő már kidolgozta magát a munkahelyén.

Többet keresett, mint én, elfogadtam a helyzetet, kényelmes volt az otthoni munkavégzés, még ha keveset is kerestem, s jó volt, hogy nap végére a házimunka is készen volt” – mesélte Zsuzsanna. „Aztán a férjem több mint két évvel ezelőtt elvesztette a munkáját, s közben úgy alakult, hogy az én egyik projektemből állandó munka lett. Szerencsére. Bár annyit nem keresek, mint amennyi az ő fizetésével kiesett.

Most ő viszi a vállalkozásom. És a háztartást. Mos, takarít, néha főz is, uzsonnát csinál a gyerekeknek és nekem, stb. Úgy férfiasan, nem mindig tökéletesen, de megcsinálja. Másfél év telt el, mire erre hajlandó volt. Néha eszembe jut, hogy megkérdezzem: és mit játszogattál egész nap? De nem teszem. Azt mondja, mióta nincs állása, többet dolgozik, mint amikor még volt.”

A láthatatlan munka napja Kanadából indult el. Az a célja, hogy ráirányítsa a figyelmet azokra az emberekre, akik csendben végzik a dolgukat, és elismerje azt az értékes és pótolhatatlan munkát, amelyet végeznek – mondta egy korábbi konferencián Anna Záborská európai parlamenti képviselő, a kérdés fő szószólója.

Láthatóvá tennék

Az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságának egyik jelentése külön fejezetet szentelt a láthatatlan munkának, akciótervet készítettek a láthatatlan nemzeti gazdagságok láthatóvá tételére. Felszólítják a tagállamokat, hogy készítsenek statisztikákat arról, hogy a nemzeti GDP-hez milyen arányban járul hozzá a láthatatlan munka. Emellett azt is szorgalmazzák, hogy az Eurostat mérje a nemzedékek közötti szolidaritás terén végzett láthatatlan munka értékét, az uniós GDP-hez való hozzájárulását, és hogy ennek érdekében az EU működjön együtt a Világbankkal, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatallal (ILO).

A yorki egyetemen készült kutatás szerint a láthatatlan munka becsült értéke az uniós GDP legalább egyharmadát eléri. Ez az óriási értékű tevékenység jelentősen hozzájárul a gazdaság fenntartásához, a munkaerő megújulásához, a jövendő generációk felneveléséhez, erősíti a generációk közötti együttműködést és szolidaritást, és tehermentesíti az állami intézményrendszert is.

A jelentés készítői a férfiak és nők közötti egyenlőséget nemcsak a munkaerőpiacon, hanem a magánéletben is erősítenék, biztosítsanak rugalmas munkaidőt, támogassák a munka-magánélet összehangolását. Arra is felszólítja a kormányokat, hogy következetesen támogassák azokat az embereket, akik valamilyen önkéntes munkát végeznek – „azaz a munkanélküliség, a betegség, a fogyatékosság és az erőszak legfőbb lengéscsillapítói”.

Együtt könnyebb
Andrea gyesen van egyéves kisfiával, a férje dolgozik. A házimunka nagy részét nem neki kell elvégeznie, a párja imád takarítani – a porszívózás, törölgetés, ablakpucolás, valamint a mosogatás náluk a férfi feladata.
„Erre nincs gondom legalább, és például gyakran előfordul az is, hogy közösen főzünk. A gyerekek nevelése sem csak rám hárul. Megértem azonban azt is, ha fáradt, hiszen fizikai munkája van, de szerencsére ő is belátja, hogy én meg itthon végzek kemény munkát” – tette hozzá a kismama.
Az a terve, hogy hamarosan visszamegy dolgozni, a kisfia bölcsődébe vagy a nagymamához kerül arra az időszakra. „A láthatatlan munkámat akkor majd egy másik ‘láthatatlan’ végzi el, az édesanyám” – mondta.

 

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság arra kéri a tagállamokat, hogy az ápolási munkát jelképesen számítsák bele a nyugdíjba, ismerjék el jogilag és társadalmilag a láthatatlan vagy informális munkát. Felkérik az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be konkrét kezdeményezéseket arra, hogy a gyermekek, az idősek és a betegek gondozása, illetve a háztartási munkák ellátása során szerzett kompetenciákat figyelembe lehessen venni, ha egy láthatatlan munkás visszatér a munkaerőpiacra. Idehaza április 1-jétől a nők munkaerő-piaci helyzetének javítását célzó feladatok ellátására miniszteri biztos kezdte meg munkáját a Nemzetgazdasági Minisztériumban.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.