Pénzügy

ILO: jogot sért a Munka törvénykönyve

Uniós jogba és nemzetközi egyezményekbe is ütközik az új Munka törvénykönyve az ENSZ munkaügyi szervezete szerint.

A magyar szakszervezetek elküldték véleményezésre az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) az új magyar Munka törvénykönyvét (Mt.). Az ILO elemzése szerint már a törvény előkészítése során hibát követtek el a döntéshozók, ugyanis elmaradt a szociális partnerekkel az érdemi egyeztetés. Ez azért okoz gondot, mert hazánk is elfogadta 1994-ben azt az ILO-egyezményt, amely erről rendelkezik – közölte az FN24-gyel a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ).

A védelem hiánya

Az Mt. 9. paragrafusa lehetővé teszi a munkavállaló személyhez fűződő jogainak korlátozását a munkáltató érdekében, továbbá írásba foglaltan lehetővé teszi a munkavállaló részére e jogokról való lemondást. Az ILO ajánlotta e kiemelten fontos jogok körének törvényi rögzítését vagy törvényből való elhagyását. Az MSZOSZ felhívta a figyelmet: ez a rész benne maradt a törvényben, így a munkavállaló jogbizonytalanság áldozata lehet, ha személyiségi jogait a munkáltató korlátozni kívánja, vagy a munkavállalót ilyen joglemondó nyilatkozat megtételére hívja fel (például a munkaszerződés létesítése feltételeként).

Az ILO-normákkal ellentétes, hogy a munkáltató nem felelős a munkaviszonnyal kapcsolatos kár esetén, ha „részéről nem volt elvárható, hogy a károkozó körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa”.

A felmondási védelmet és a szülést követő szabadságot biztosító rendelkezések között nem szerepel, hogy a munkáltatónak biztosítania kell a korábbi munkahelyre való visszatérést – ez is egy EU-irányelvvel (1010/18/EK) ellenkezik. A szabadság meghatározásakor, valamit a kiadásának a szabályozásánál az új Mt. nem biztosítja, hogy a dolgozó évenként négy naptári hétnyi időt (28 naptári napot) legalább szabadságon tölthessen (2003/88/EK irányelv).

A dolgozó érdeke sérülhet

Szintén irányelv (EU 91/533/EGK) sérül azáltal, hogy a törvény 46. paragrafusából hiányzik, hogy a munkáltató nem köteles tájékoztatni a dolgozót az irányadó munkahét hosszáról, valamint a kollektív szerződést kötő felekről. A 2003/88/EK irányelvnek nem felel meg, hogy a törvény – munkaidőkeret hiányában – engedi a munkaidőt úgynevezett „elszámolási időszakban” meghatározni. Ez a munkaidőkeretre vonatkozó rendelkezések kijátszását eredményezheti.

Az Mt. határozott idejű munkaviszonyra vonatkozó rendelkezései részben ellentétesek az EU 1999/70/EK irányelvével. Hiányzik ugyanis a törvény 192. paragrafusából az a szabály, mely szerint határozatlan idejűnek kell tekinteni a határozott időre szólóan megkötött munkaviszonyt, ha a munkaadónak valójában nem lenne erre oka, és a határozott munkaidejű szerződés miatt szándékosan sérti a munkavállaló jogait.

Csoportos leépítés

Csoportos létszámleépítés esetén hiányoznak a törvényi szabályok arra, hogy az elbocsátással érintett területre a munkáltatók nem vehetnek fel újabb munkaerőt. Az ILO szerint elsőbbséget kellene élvezniük a létszám bővítésénél azoknak a munkavállalóknak, akiket korábban csoportos létszámcsökkentéssel bocsátottak el.

A csoportos létszámleépítésnél az Mt. nem írja elő, hogy az üzemi tanácsoktól függetlenül a munkahelyen működő szakszervezettel is kötelező legyen konzultálnia a munkaadónak (98/59/EK irányelv).

A szakszervezetek jogai

Már 1949 óta életben van az az ILO-egyezmény, amelynek értelmében a szakszervezetek szabadon szervezkedhetnek a munkahelyeken. Az MSZOSZ közlése szerint ezzel (de egy 1971-es egyezménnyel is) ellentétes, hogy a szabadon szervezkedő és szervezetét szabadon, a munkáltatótól és az államtól függetlenül meghatározni jogosult szakszervezetek választott képviselői közül csak meghatározott számú tisztségviselő kaphat a törvény által munkajogi védelmet. A védelem hiánya egyezményellenes a munkajogi védelmet egyáltalán nem élvező választott munkavállaló képviselők (üzemi tanácsok tagjai) esetében is.

A magyar üzemi tanácsok munkájában a szakszervezetek közvetlenül nem vehetnek részt, így az ILO 87. és 98. számú egyezményei alapján járna nekik a munkavállalók nagyobb csoportját érintő intézkedések esetén a tárgyalás joga. A nemzetközi szervezet szerint indokolt lenne a szakszervezetek számára is a törvényben biztosítani a döntések előtt a munkáltatói tájékoztatási kötelezettséget, s a szakszervezetek előzetes véleményezési jogát.

Szintén ILO-egyezményt sért, hogy a fegyveres-, rendvédelmi és katasztrófavédelmi szervezeteknél a dolgozók csak korlátozottan szervezkedhetnek.

A 2002/14/EK irányelv rendelkezései sérülnek azáltal, hogy a törvény a szakszervezetek tájékoztatáshoz, véleményezéshez és konzultációhoz való jogát korlátozza – írja az MSZOSZ az elemzésben.

Mit tehet az ILO?
Az ILO nem utasíthat egyetlen országot sem arra, hogy egy törvényt, jogszabályt visszavonjon – áll az alapokmányukban. A szervezet nemzetközi munkaügyi normákat alkot egyezmény vagy ajánlás formájában. Az egyezményt azoknak az országoknak kell betartani, amelyek csatlakoztak hozzá, az ajánlás viszont nem kötelező érvényű. Sőt, ha egy ország ratifikált egy egyezményt, azt még akkor is be kell tartania, ha kilép a szervezetből.

Ha mégsem tart be valaki egy egyezményt, akkor a munkavállalók vagy munkaadók valamely szövetsége kifogást emelhet az ILO-nál. Az Igazgató Tanács közli ezt a kifogást a „bepanaszolt” kormánnyal, amelyet felszólít, hogy nyilatkozatot tegyen a kérdésről. Ha az ILO számára nem fogadható el az adott ország válasza, akkor egy vizsgálóbizottság elé kerül a panasz. Ez megfogalmazza a gondokat, illetve ajánlásokat tesz.

Ha az ILO által meghatározott időn belül nem változik semmi, akkor a Nemzetközi Bíróság elé vihetik az ügyet, de csak a bepanaszolt állam beleegyezésével.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik