Szűcs Erika, a Gyurcsány-kormány egykori munkaügyi és szociális minisztere által elfogadtatott ideiglenes szabályt véglegesíti majd az Orbán-kormány – derült ki a napokban nyilvánosságra hozott konvergenciaprogramból.
A munka törvénykönyvébe beemelt módosítás (amelynek hatálya idén december 31-ével lejárna) lényege, hogy ha a teljes munkaidejű dolgozónak lecsökkentették a munkaidejét (mondjuk mert a válság miatt visszaestek a megrendelések), annak – hogy kezdenek ismét fölfutni a megrendelések – a korábbinál magasabbra, maximum heti 44 órára emelhetik azt. A munkaadónak mégiscsak annyit kell fizetnie, mintha a munkavállaló heti 40 órát dolgozna.
Ezt a lehetőséget tenné véglegessé az Orbán-kormány. (A jelenlegi szabályozás progresszív eleme, hogy a megemelt munkaidőben dolgozók felmondási védelem alatt állnak – nem tudni még, vajon ez a jogszabályrész is megmarad-e. Az sem világos, hogy a véglegesített szabály továbbra is csak azokra vonatkozik-e majd, akik korábban csökkentett munkaidőben dolgoztak.)
Kedvezőtlen a munkavállalóknak
Sokakat érint majd a szabadsággal kapcsolatos szabályok a munkavállalókra nézve kedvezőtlen megváltozása. A kormány tervei szerint kettőnél több részletben is kiadhatja a munkaadó a szabadságot, ha gazdasági érdekei miatt így látja jónak. Ez szembe megy a szabadság alapvető céljával, amely a dolgozók testi-lelki regenerálódását célozza, amire nyilvánvalóan egy hosszabb, többhetes időszak nyújthat lehetőséget – s nem ekkor-akkor kiadott 2-3 nap. Másrészről természetesen elmondható, hogy az új szabályozás a munkaadóknak kedvezőbb lehetőségeket biztosít a munka hatékony megszervezésére.
Számos munkavállaló érzi majd valószínűleg hátrányosnak azt is, hogy a túlórákat ezentúl nem lesz kötelező kifizetni, a munkaadó megválthatja szabadidőben (az már más kérdés, hogy a gyakorlatban kevés helyen fizették ki a túlórákat – ők hamarosan törvénysértőkből jogkövetőkké léphetnek elő).
Hosszabb próbaidő lesz lehetséges
Valószínűleg a próbaidő 3-ról 6 hónapra emelésének kiötlésekor sem elsősorban a munkavállalói érdekek lebegtek a politikai döntéshozók előtt. Mint ahogy talán azon gondolat megszületésekor sem, hogy egy évről fél évre csökkentik azt az időszakot, amikor a gyermekgondozás céljából „fizetésnélkülin” otthon lévő kismama fizetett szabadságra jogosult.
Hogy a munkába visszatérő kismama szabadsága részben megváltható, ha a kismama is akarja, az már munkavállalói szempontból is pozitívan értékelhető, hiszen végül is nem szerencsés, ha a dolgozni kezdő anyuka az őt megillető felmondási védelmi időt szabadságon tölti. A kismamának a munkába visszatérést 30-60 napra előre kell majd jelezni a munkaadójának.
A kormány feltehetően csak ízelítők kívánt nyújtani Brüsszelnek az új munka törvénykönyvéből, előbb-utóbb vélhetően további részletek derülnek majd ki.
a véglegesíteni kívánt “válságparagrafus”
117/C. § (1) Ha a 117/B. § (2) bekezdés alapján rövidebb teljes munkaidőt állapítottak meg, a munkáltató és a munkavállaló írásban megállapodhatnak a (2) bekezdésben foglaltak szerint a munkaidő mértékének 2011. december 31-ig tartó felemeléséről.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesülése esetén a munkaidő mértéke a 117/B. § (1) bekezdése szerinti teljes munkaidő és az (1) bekezdés szerinti rövidebb teljes munkaidő mértéke – legfeljebb 2009. április 1. és 2011. december 31. közötti időszakra számított – különbözetének figyelembevételével emelhető meg oly módon, hogy a teljes munkaidő heti mértéke a negyvennégy órát nem haladhatja meg.
(3) A munkáltató 2011. december 31-éig nem közölhet működésével összefüggő okra alapozott rendes felmondást vagy az Mt. 94/E. § (1) bekezdése szerinti rendes felmondásról szóló tájékoztatást azzal a munkavállalóval, akinek a teljes munkaideje – e §-ban foglaltak alapján – heti negyven óránál hosszabb.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott tilalomba ütköző munkáltatói rendes felmondás, illetőleg tájékoztatás jogellenes.
(5) A munkavállaló személyi alapbérét nem érinti, ha teljes munkaidejének a mértéke – e §-ban foglaltak alapján – heti negyven óránál hosszabb.
(6) Az (5) bekezdésben foglaltak alapján az órabérrel díjazott munkavállaló órabértételét arányosan csökkentett mértékben kell figyelembe venni.
