Mennyit ér a diplomád?

Elvétve ugyan, de lehet olyan álláshirdetésekkel találkozni Magyarországon, melyek pontosan meghatározzák, hogy melyik egyetemről, főiskoláról várják a jelentkezőket, melyikről nem. Ez – a diszkrimináció problematikáján kívül – a munkaerőpiac és az oktatási rendszer újabb gyenge pontjára hívja fel a figyelmet: egyes egyetemek, főiskolák főnyereménynek számítanak, mások oklevele szinte semmit sem ér a munkaerőpiacon.

A pályakezdők első megmérettetésénél – szakmai tapasztalat, referenciák hiányában – sokat számíthat az, hogy hol végeztek. Ez a kevés támpont egyike, aminek alapján a munkaadó az interjú előtt képet alkothat a delikvens képességeiről. Egyértelműen előnyt jelent, ha például az IT és a gazdaság területén egy pályakezdő a budapesti műegyetemen, a Corvinus Egyetemen vagy egyéb nagynevű – szegedi, pécsi – egyetemen végzett. Vannak azonban olyan, elsősorban főiskolai diplomák, melyekkel ezeken az egyébként jól menő területeken belül sem lehet elhelyezkedni.

Állami presszió Polónyi István, a Felsőoktatási Kutatóintézet tudományos munkatársa az új oktatási törvénytervezettől remél megoldást, amely felsőoktatási intézmények közötti versenyt és ezáltal színvonal emelkedését segítené elő. Terveik közt szerepel, hogy az oktatási intézmények annak függvényében kapjanak támogatást, hogy hány diák szeretne ott továbbtanulni, vagyis a diákok preferenciája alapján támogatná az állam az intézményeket. Ahhoz, hogy a rendszer bevezetése a gyengébb iskoláknál valamiféle változtatást kényszerítsen ki, az kellene, hogy a fiatalok csak az oktatás minősége alapján válasszanak. Ezt pedig nem teszi lehetővé a hiányos információ, az egyéni képességek fényében történő választás, valamint az a még ma is elő tévhit, hogy „mindegy, hogy milyen, csak diploma legyen”. Így a megoldás még várat magára.

Nem érdeke az iskolának

Magyarországon ma gyakorlatilag semmiféle visszacsatolás nem érkezik a felsőoktatási intézményekhez az általuk nyújtott teljesítmény értékeléséről. A végzettek életpálya-vizsgálatával csak egyik-másik foglalkozik, összehasonlító adatok, elemzések pedig egyáltalán nem születnek, vagy nem kapnak megfelelő publicitást. „A probléma orvosolásának egyik módja lehetne az amerikai gyakorlat követése: a felsőoktatási intézmények rendszeres rangsorolása” – véli Fazekas Zsolt, a Hill International ügyvezető igazgatója és Polónyi István, a Felsőoktatási Kutatóintézet tudományos munkatársa is.

A versenyhelyzet valószínűleg a rangsor alján lévők színvonalának emelkedését vonná maga után. Magyarországon bevett gyakorlat ez a középiskolák körében, de esetükben nincs szó létért folyó versenyről, a diákok vagy a szülők nem az összes intézményből választanak, mivel a földrajzi tényező nagy szerepet játszik a pályaválasztásban. Az egyetemek esetében már nem számít, hogy az egri diák Egerben vagy Szegeden tanul-e tovább. A felsőoktatási intézmények nagyobb versenyben vannak egymással, így nem csoda, ha nem is érdekük, hogy nyilvánosságra hozzanak efféle adatokat.

Felsőbb szintekről sincs semmiféle nyomás a minőség emelésére: gyakorlatilag minden felsőfokú oktatási intézmény ugyanazt a támogatást kapja az államtól. Évente meghatározzák az államilag finanszírozott elsőéves helyek számát, ezek után kapja az iskola a fejkvótát. „Az iskola felvehet ennél többet is, ezek lesznek a költségtérítéses helyek, melyekre általában szerényebb képességű diákok jelentkeznek, ezt mutatja az alacsonyabb ponthatár” – mondja Polónyi István.

Fenntartással fogadják Több karrier-tanácsadóval, fejvadásszal és személyzeti vezetővel beszéltünk, és kiderült, hogy a munkáltatók általában bizalmatlanok az egyetemek, főiskolák kihelyezett szakain megszerzett oklevelekkel szemben. A gazdasági diplomák közül kritikusan kezelik a Károly Róbert Főiskoláét. Ugyanez a helyzet az informatikus diplomát adó intézmények közül a Gábor Dénes Főiskolával.

Tapasztalat vagy előítélet?

Pedig egyes vállalatok megszűrik a pályakezdőket a diplomájuk szerint. „A job4smarts internetes állásközvetítővel kapcsolatban álló cégek némelyikénél felmerült már az a kérdés, hogy el lehet-e kerülni a gyengébb főiskolákon végzettek jelentkezését” – mondta el a FigyelőNet kérdésére Balázs Attila, a cég ügyvezető igazgatója. Egyes cégek emberi erőforrás vezetőinek egyértelmű preferenciarendezése van a különböző felsőoktatási intézményekkel kapcsolatban.

Kiss Gabriella karrier-tanácsadó szerint általánosságban elmondható, hogy a cégek figyelembe veszik ezt, de természetesen ez a szelekció nem jellemző minden munkaadóra. Ha egy cég meg volt elégedve egy-egy gyengébb színvonalú iskolából érkező pályakezdővel, akkor a következő onnan érkezőt is szívesen alkalmazza. Dobák András, a Tesco személyzeti vezetője elmondta, hogy az ő vállalata soha nem a papírt vagy annak eredetét figyeli, elsődlegesen az interjú során bizonyított tudás, szakmai tapasztalat, helytállás számít.

Kisebbségben A kilencvenes években kezdett kialakulni a jelenlegi felsőoktatási intézményhálózat, melynek nagy részét a nagy tömegeket kielégítő, alacsonyabb színvonalú egyetemek, főiskolák alkotják. Kormányzati cél volt ugyanis a diplomások számának növelése, az oktatás tömegessé válása pedig együtt járt a színvonal csökkenésével. A felsőoktatásban részt vevő hallgatók 20-30 százaléka jár a régi, nagy nevű és presztízsű egyetemekre.

Árulkodó jelek

Egy egyetem vagy főiskola diplomájának munkapiaci értéke több tényező függvénye. Általában már a felvételinél lehet látni, hogy mennyire „jó” az iskola. A felvételi ponthatár jelzi, hogy mennyien akarnak az adott intézményben továbbtanulni, tükröződik benne a diploma értéke, vagyis a későbbi elhelyezkedés valószínűsége is.

A képzés formája igazi vízválasztó a diplomák értékelésekor: az esti egyetemeken, főiskolákon a diákok egyáltalán nem kapnak gyakorlati oktatást, általában nem tudják azokat a készségeket elsajátítani, amelyeket nappalis társaik. Az intézmény által alkalmazott oktatók is informálhatják a felvételizőt és a leendő munkaadót is az oktatás minőségéről. Elismert szakemberek, kutatók csak hiteles intézményekhez adják nevüket. Jól mutatja még az oktatási intézmény komolyságát a hozzá kapcsolódó más intézmények, szervezetek, esetleg cégek száma – teszi ehhez Fazekas Zsolt, a Hill International ügyvezető igazgatója.