Illustration of a factory or refinery
Gazdaság

A magyar gazdasági modell nem sikeres, hanem a leggyengébbek egyike

24.hu
24.hu

2017. 09. 12. 11:08

Kormányzati szereplők, a hazai gazdaságpolitika irányítói (leginkább Orbán Viktor kormányfő és jobb keze, Matolcsy György jegybankelnök) szereti azt hangoztatni, hogy a magyar modell sikeres, a magyar gazdaság a magyar modell miatt sikeres. Hát ebből nem sok minden igaz, legalábbis ezt találta Zsiday Viktor, alapkezelő, a Plotinus elnöke, aki gazdaságpolitikai kérdésekben gyakran publikál vagy szólal meg.

Az Alapblogon közzétett írásában Zsiday rávilágít arra, hogy egy gazdaság teljesítményét nem lehet abszolút mértékben megítélni, mindig függ a környezettől. Egy válsághelyzetben már az is hatalmas teljesítmény, ha nem zsugorodik a hazai gazdaság, amikor pedig mindenki nő, akkor nem az az eredmény, ha nálunk is van növekedés, hanem az az érdekes, ha nálunk sokkal magasabb vagy alacsonyabb, mint máshol. Ha összehasonlítjuk a régiós országok egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP növekedését 2010 és 2016 között, akkor a következő számokat kapjuk:

  • Szlovákia 22 százalék
  • Magyarország 24 százalék
  • Csehország 25 százalék
  • Bulgária 28 százalék
  • Lengyelország 32 százalék
  • Románia 38 százalék

Vagyis utolsó előttiek vagyunk ebben a rangsorban, ráadásul úgy, hogy egy főre jutóan a legtöbb EU-támogatást Magyarország kapta – tehát valójában a magyar gazdaság ebben az időszakban a leggyengébb teljesítményt nyújtotta a régióban. Ez erősen arra utal, hogy a magyar modellnek semmilyen hozzáadott értéke nincs a standard, ortodox gazdasági modellekhez képest, sőt azok között a gyengébbek között van – húzza alá Zsiday.

Az EU-támogatástól tisztítva Magyarország növekedése a leggyengébb a régióban, versenytársaink között.

A nálunk gazdagabb, de közeli EU-tagállamokhoz (Ausztria, Szlovénia) csigalassúsággal közeledtünk csupán, vagyis a sokak által vágyott közeledést, felzárkózást belátható időn belül nem tudja nyújtani, vonja le a következtetést a közgazdász.

Ezek az évek egyfajta kegyelmi állapotot jelentettek a közép-európai régió gazdaságaiban: Európa felszívta a fölös munkaerejüket a válságban, így nem omlottak össze az ellátórendszerek, mivel nem nőtt az egekbe a munkanélküliség, a munkanélkülieket (és a politikailag elégedetleneket) exportáltuk. Gazdasági migránsaik hazautalásai fenntartották a belső fogyasztást a nehéz években, most pedig az emiatt kialakult munkaerőhiány miatt létrejött egy nagyon erős bérkonvergencia, ami hatalmas lökést ad mindenhol a hazai béreknek, egyben belső fogyasztási boomot eredményez.

Ilyen kedvező környezet nagyon régen nem volt a régióban és addig tarthat, amíg elérjük a portugál–görög átlagos bérköltségeket, amikorra elveszik az olcsó bérekből/árakból adódó versenyelőnyünk, s amikor ez megtörténik, akkorra kábé elfogy az EU-s pénz is, és kiderül, hogy mire képes a hazai gazdaság saját lábán állva (nagyjából 2020-22 között valamikor).

De ezt a hét évet akár az előző hét évvel is összevethetjük: 2003-10 között 39 százalékot nőtt a magyar gazdaság, úgy hogy abban benne volt a 2008-2009-es válság is. Akkor nem voltak EU-s pénzek, volt viszont helyette abnormális költségvetési költekezés/eladósodás és lakossági svájci frank hitel mánia, tehát a két időszak összevethető, mindkettőt külső pénzek okozta hátszél segítette.

Az elmúlt 7 év növekedése ezek fényében sem kiemelkedő, és igencsak megkérdőjelezhető, hogy az EU-támogatások nélkül mekkora növekedés lett volna.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

German Chancellor Angela Merkel greets an interactive robot at the digitalSTROM stand during the annual Girl's Day fair at the chancellery in Berlin on April 26, 2017.
The fair aims to attract young women to hi-tech and engineering jobs.  / AFP PHOTO / John MACDOUGALL
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.