Gazdaság

Fizessenek a gazdagok! De kik ők? És miért kell erről beszélni?

Ember Zoltán
Ember Zoltán

újságíró. 2017. 05. 03. 17:05

Korábban a témában:

A Rajk László Szakkollégium és a 24.hu közös május 2-i vitaestjén az egyenlőtlenség, és annak lehetséges csökkentése volt a téma, amelyet – Benyó Rita moderálásával – Pogátsa Zoltán szociológus és Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója vitatott meg.

Pogátsa szerint muszáj beszélni arról, hogy fizessenek a gazdagok, mert 30 évig nem beszéltünk erről. Helyette azt feltételeztük, hogy ha a rendszerváltás után nő a gazdaság, akkor szépen lassan felzárkózunk Nyugat-Európához, és ezzel mindenki jól jár majd. Ma már tudjuk: nem így lett.

A szakértő alapvetésként azzal kezdte, hogy akkor működik igazságos társadalom, ha mindenki számára adott az esély a felemelkedéshez. Ám ez piaci alapon elérhetetlen, mert a piacok korlátok nélküli működése tovább szűkíti a lehetőségeket. Ezért  van szükség hatékonyabb állami újraelosztásra. Mint elmondta, ez nem azt jelenti, hogy elvesszük a gazdagoktól, amijük van, és odaadjuk a szegényeknek. Sokkal inkább azt, hogy a gazdagoktól átcsoportosított adóforintokat az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás finanszírozására fordítjuk.

Szerinte a hatékony állami újraelosztást leginkább egy progresszív, többkulcsos adórendszerrel lehetne elősegíteni.

Úgy vélte, a skandináv államokban nem véletlenül van mindenhol többkulcsos adórendszer. Ez ugyanis arra épül, hogy akik többet keresnek, azok többet adózzanak. Az a feladat, hogy évente 15 százalékkal többet költsünk oktatásra, egészségügyre, ennek kell megtalálnunk a forrását – mondta.

Ugyanakkor hozzátette: Magyarországon ilyen alacsony jövedelmi viszonyok mellett nem létezik progresszív megoldás a problémákra. Ahhoz ugyanis béreket kellene emelni. Magyarországon jelenleg 4 millió ember él a létminimum alatt, nekik az egészséges táplálkozáshoz szükséges jövedelmük sincs meg. Arra is felhívta a figyelmet, hogy nálunk a legkisebb a társadalmi mobilitás is az Európai Unióban.

Fotó: 24.hu / Fülöp Dániel Mátyás

Tóth István György szerint az újraelosztást hatékonyabbá tenni nem csak az adókkal lehet. A gazdagok ugyanis most is fizetnek adót, az meg egyáltalán nem látszik kidolgozottnak, hogy most miként, kikkel szeretnének többet fizettetni. Annak a kételyének is hangot adott, hogy 4 millióan élnének a létminimum alatt, szerinte a relatív szegénység 15 százalékos lehet, azaz 1,5 millió embert érinthet. Azt is mondta, hogy nem tud mit kezdeni egy versenyre épülő piacgazdaságban azzal a kijelentéssel, hogy emelni kellene a béreket.

A béremelés és a szakszervezetek szerepe

A béremelés ügyében élénk és érdekes vita bontakozott ki a szakszervezetekről. Pogátsa szerint a nyugati és északi országokban a béremeléseket a szakszervezetek és a munkaadók együtt határozzák meg, és a folyamatban a kormányzatnak igen kevés szerepe van. Magyarországon viszont a kormányok a választások előtt hirtelen felrántják a béreket, majd elengedik az ügyet. Ráadásul nálunk a baloldali pártok soha nem voltak partnerek az erős szakszervezeti modell kialakításában, ezt nem vettük át a nyugati demokráciából. Tóth ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt harminc évben minden országban vesztettek a szakszervezetek a jelentőségükből sok ok miatt (pl. globalizáció, gazdaságszerkezeti váltás). Szerinte az sem segített, hogy a szakszervezetek vezetői 1990-től ott ültek a szocialisták parlamenti frakciójában, és innentől kezdve senki nem hitte el a szakszervezeteknek, hogy a munkások érdekeit képviselik. Hozzátette: szerinte már nem is lesznek erős szakszervezetek Magyarországon. Pogátsa erre úgy felelt, hogy Nyugat-Európában mindenhol az a gyakorlat, hogy a szakszervezetek képviselői a szociáldemokrata pártok képviselői is egyben, ez a normális. A norvég szociáldemokrata pártot például nagyrészt a szakszervezetek finanszírozzák.

De kik a gazdagok?

Benyó Rita kérdésére, hogy tulajdonképpen kik is a gazdagok, a Tárki kutatója azt felelte, hogy ezt kétféleképpen lehet megmondani. Az egyik, hogy megnézzük, mennyivel van több jövedelme a társadalom bizonyos százalékának a középső vagy a legalsó rétegekhez képest. A másik, hogy megnézzük abszolút értékben, hogy az egyes jövedelmi sávokban hányan vannak. De ez csak egy mérőeszköz a sok közül, és nem is biztos, hogy a legjobb.

Szerinte a probléma az, hogy jövedelem alapján nem igazán tudjuk megmondani, mekkorák is a társadalmi egyenlőtlenségek az országban. Nálunk az alsó 95 százalékot jól lehet látni, de a felső 5 százalékot már nem. Paradox módon mégis sokat tudunk a felső rétegekről. Hiszen csak fel kell csapnunk a leggazdagabb magyarokat rangsoroló listákat, amelyekből információkat szerezhetünk a 2-300 magyar családról, amelynek vagyona eléri, illetve meghaladja a 3 milliárd forintot.

Nálunk inkább az a fő probléma, hogy a GDP nagyon alacsony, a középosztály szűk és gyenge. Aki nálunk jövedelmi középnek tekinthető, azt semmilyen definíció alapján nem lehet középosztálybelinek tekinteni, mert nincsenek tartalékai, megtakarításai. Aki nálunk a középosztályba tartozik, az Ausztriában csak alsó-középosztálybeli lehetne – mondta Tóth. Amikor a beszélgetésre készülve kigyűjtötte az adóhatóság adatait, azt látta, hogy a 2014-es adóbevallások alapján évi bruttó 5 millió forint feletti adóbevallása mindössze 250 ezer embernek van. Évi bruttó 10 millió forint feletti adóbevallása pedig alig 50-60 ezer embernek.

Vagyis ha azokat akarnák jobban megadóztatni, akik havi egymillió forint felett keresnek, az olyan kevés embert érintene, hogy az extra bevétel a költségvetés szempontjából elenyésző lenne – mondta Tóth.

Pogátsa szerint valóban igaz, hogy nemzetközi összehasonlításban átlagos az egyenlőtlenség mértéke Magyarországon. Ám a GfK kutatása szerint öt magyar háztartásból négynek nincs megtakarítása az ingatlanán kívül. Ő erre utalt a 4 millió létminimum alatt élővel, ami szerinte igenis fontos mérőszám. Kiemelte: az ország versenyképessége és az egyenlőtlenség összefügg: azért nem vagyunk versenyképesek, mert sok a szegény honfitársunk. Hiszen ők nem növelik a tudásukat, nem vesznek részt a gazdasági körforgásban.

Tehát miközben az újraelosztási rátánk nagyjából ugyanakkora, mint az európai átlag, a humántőkét elősegítő alrendszerek (oktatás, egészségügy, szociálpolitika) finanszírozásában hatalmas az elmaradásunk.

Fotó: 24.hu / Fülöp Dániel Mátyás

Az egykulcsos adó értékelése

Tóth szerint egy adórendszernek sok eleme van, és ezek összességétől függ a hatékonysága. Kutatások szerint az egyenlőtlenségben sokkal nagyobb a szerepe van az újraelosztás kiadási oldalának, azaz az intézmények működésének, mint önmagában az adórendszernek. Ezért szerinte inkább arról érdemes beszélni, hogy mire ösztönöz az adórendszer. Arra ösztönzi-e az embereket, hogy iskolába járjanak, vagy nyugdíj megtakarításai legyenek, esetleg tőzsdézzenek.

Szerinte egyáltalán nem ördögtől való az, hogy egy olyan országban, mint hazánk, egyszerű, egykulcsos az adórendszer, mert így jobban lehet támaszkodni a tehetősebb emberek hozzájárulására, másrészt nincs annyi kivétel, adókedvezmény, mint a bonyolultabb rendszerekben. Összefoglalásul rávilágított arra, hogy önmagában az adórendszer nem képes orvosolni a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Szerinte senki nem gondolhatja komolyan, hogy attól, hogy az új oligarcháknak például 2 százalékkal magasabb lesz az adója, rendben lesz-e, hogy több száz milliárddal gyarapodik valakinek a vagyona évente.

Természetesen annak már több értelme van, hogy megnézzük, ezek a vagyonok hogyan keletkeztek, mondta.

Fotó: 24.hu / Fülöp Dániel Mátyás

A multik alig adóznak

Attól, hogy egykulcsos egy rendszer, még sok kivétel lehet, és van is benne – replikázott Pogátsa. Például nálunk a társasági adó is egykulcsos, és elképesztően sok kivétel van benne. A hazai nagyvállalati szektor például alig adózik, és a kisvállalkozóknak is számos adókedvezménye van. Másrészt az OECD tanulmánya szerint a nyugati és északi fejlett országokban sehol nincs egykulcsos adó. Ebből a modellből csupán Oroszországban keletkezett több bevétel, de ott is csak azért, mert ott teljesen szétesett az adórendszer, és az egyszerűsítés önmagában sikert hozott.

Összefoglalásul azt mondta, hogy rendkívül aggasztó, ha egy társadalomban nem az emberek erőfeszítésétől függ az értékelésük, vagy az előrejutásuk, hanem attól, hogy hova születtek. Az pedig ront a helyzeten, hogy itt az állam rövid idő alatt szupergazdagokká tesz embereket. Bár ha az összes megkérdőjelezhető módon szerzett profitot visszavennék (elképzelése sincs, hogy ezt hogyan lehetne megtenni), még akkor sem tudnánk egyenesbe hozni az oktatást, az egészségügyet. Hiszen például Mészáros Lőrinc 100 milliárdos vagyongazdagodása a GDP 1 százalékának harmada, ami nagyon kevés pénz a költségvetés szempontjából.

A többkulcsos adórendszerre tehát elsősorban nem az oligarchák “megbüntetése”, hanem a szegények miatt van szükség, azért hogy őket felzárkóztathassák, versenyképesebbé tehessék, így elősegítsék a nagyobb társadalmi mobilitást.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2017. október 23.
Orbán Viktor miniszterelnök az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapján tartott állami ünnepségen a Terror Háza Múzeum előtt 2017. október 23-án.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.