Gazdaság

Egy bakonyi nő a perzsák között – nem csak konyhai robotgépként lehet Teheránban élni

Ember Zoltán
Ember Zoltán

újságíró. 2016. 02. 04. 11:00

Papp Anitával, az Open Iran nevű szervezet nemzetközi igazgatójával beszélgettünk Iránról. Anita három éve él Teheránban, férje iráni nemzetközi jogász. Interjúnkból kiderül, milyen most az élet Iránban, milyen a nők helyzete, és hogy miről lehet Magyarországon megismerni az iráni pisztáciát.
Korábban a témában:

Névjegy

Papp Anita a Bakonyban, Dudaron született 1983-ban. A budapesti Államigazgatási Főiskolán diplomázott. Utána a Gazdasági Minisztériumban dolgozott különböző beosztásokban 2009-ig, majd egy oktatásszervező cégnél Nagy-Britanniában két évig. 2013-ban a Southamptoni Egyetemen szerzett mesterdiplomát Iránból. Anita angolul, németül, olaszul, fársziul beszél.

Ön az Open Iran Group nevű szervezet nemzetközi igazgatója. Három éve él Teheránban. Hogyan jellemezné Iránt, az irániakat?

A perzsa egy rendkívül nyitott és művelt nép, a világ legbarátságosabb vendéglátói. Erősen mezőgazdasági ország, de a kőolajból van a fő bevételük. Úgy veszem észre, az irániak – szemben a világban róluk kialakult képpel – vallásilag toleránsak, a művészetek és a tudományok nagy támogatói, erre az évezredes hagyományukra nagyon büszkék. Egyébként az ellentmondások országa, amit mi sem bizonyít jobban, hogy

a mozikban betiltották a Harry Pottert, majd az állami tévé főműsoridőben leadta. Nagy siker volt a családok körében.

Hogyan került ki Iránba?

Angliában dolgoztam egy oktatásszervezési cégnél 2010-12 között, és ekkor találkoztam a férjemmel, aki brit-iráni állampolgár. Nem sokkal később, mesterdiplomát szereztem a Southampthoni Egyetemen 2013-ban, és a disszertációmat már Iránról írtam. Három éve költöztünk ki Iránba, majd fél év múlva a férjem alapításával létrejött az Open Iran Group.

Open Iran

Az Open Iran Groupot Siamak Goudarzi, iráni nemzetközi jogász alapította 2013-ban. Céljuk az iráni külgazdasági kapcsolatok előmozdítása, külföldi befektetők felkutatása saját maguk és megbízóik részére, illetve iráni állami projektek közvetítése nemzetközi, főként európai vállalatok számára. Goudarzi brit-iráni kettős állampolgár, az Affarin Nemzetközi Jogi Iroda vezető ügyvédje, Anita férje. „A férjem ugyanúgy meginterjúztatott négy másik igazgató előtt, húsz másik jelölttel” – mondta Papp Anita arról, hogy a férje vele sem kivételezik, ha munkáról van szó. Anita feladata a nemzetközi megkeresések területe. Ha egy külföldi partner Iránba szeretne jönni céget alapítani, partnert találni vagy eladni egy technológiát, ő és csapata foglalkozik az ügyféllel. 

Forrás: Papp Anita

Hogy érzi magát Teheránban?

Nagyon jól. A férjem édesanyjával és öccsével nagyon szoros a kapcsolatom, de rengeteg perzsa barátom van. Kisbabát várok, aki júniusban érkezik, és ezt tudván a perzsa barátok “kézről kézre adnak”. A férjemnek már szinte semmi nem jut a “babakelengye” beszerzéséből. Iránban óriási becsben van a születendő kisgyerek és a kismama is, úgyhogy én élvezem ennek minden percét. Szerencsére megtehetjük, hogy sokat utazzunk haza Magyarországra, átlagosan 3-4 havonta. Nagyon tud hiányozni a család és a Bakony, és persze Budapest is.

Hogyan látja az iráni nők helyzetét magyar nőként?

Azt mondanám a nők helyzetéről Iránban, hogy valószínűleg egészen más, mint ami talán a világ fejében rögzült a “Lányom nélkül soha”, és hasonló történetek kapcsán. (Ez egy 1991-ben készült amerikai film volt, amelyben egy amerikai asszony eget-földet megmozgat, hogy kiszabadulhasson férje és szigorú iszlám törvények szerint élő családja rabságából. Az irániak már akkor is tiltakoztak a film ellen, amely szerintük hamis színben mutatja be Iránt – a szerk).

Sokan kötnek 70-300 oldalas házassági szerződést, erre az iszlám törvénykezés lehetőséget ad.

A perzsa nők igenis lefektethetik a jogaikat a házassági szerződésben, például, hogy elhagyhassák az országot a férfi beleegyezése nélkül, a gyerekek a válás után a nőnél maradhassanak, vagy meghatározhatják a ‘mehrije’ (alanyi jogon járó hozomány, ami csak a nőnek jár, válás esetén is) összegét. Egyébként a tradicionális háztartásnak már nyoma sincs Iránban, főleg a fővárosban és a nagyvárosokban, drága az élet, mindkét házasfél dolgozik.

Sirin Ebadi egy Nobel-békedíjas iráni bírónő a forradalom után ment férjhez, és a férje egy nyilatkozatot tett, hogy minden “külön jogáról” lemond, így tulajdonképpen két teljesen egyenlő félként esküdtek meg. Ezt is bármely perzsa nő kérheti, bár kétségtelen, hogy kell hozzá egy partner, aki elfogadja ezt a feltételt, és valóban egyenrangú házastársat kíván elvenni, nem pedig egy perzsa konyhai robotgépet.

Hogyan reagálnak Teheránban, ha megtudják, hogy Ön magyar?

Ha az utcán meghallják, hogy magyar vagyok, ezt általában két dologgal kapcsolják össze, a híres magyar lovakkal és persze Puskással. Gyakori tapasztalatom, hogy Iránban a magyarokat távoli rokonaiknak tartják, és érzelmileg is nagyon pozitívan állnak hozzánk. Üzleti és politikai körök nem felejtették el azt sem, hogy Magyarország a nyolcvanas években diplomáciailag kiállt Irán mellett, és egykor virágzó külkereskedelmi kapcsolataink is voltak.

A nagyhatalmak idén januárban oldották fel az Irán elleni nemzetközi szankciókat. Milyen a hangulat Teheránban, miről írnak a lapok, miről beszélnek az emberek?

Nagy reményeket fűznek a nyugati nyitáshoz, azt nagyon várják. Iránban mindenki gazdasági és üzleti fellendülést prognosztizál, szinte minden szektorban. Mindennaposak a legmagasabb állami szintű látogatások, talán már csak Obama elnök nem járt Teheránban. Az iráni emberek pontosan tudják, hogy egy nagyon izgalmas, új időszaknak néznek elébe, amely egyben új fejezetet jelenthet sok európai ország és nemzetközi cég gazdasági életében is. A lapok azt írják, a világon Irán az utolsó „feltörekvő piac”, ami abszolút vonzerőként jelentkezik a külföldi befektetők számára.

Forrás: Papp Anita

Igaz-e, hogy a következő években Dubajhoz mérhető fejlődés következhet be az országban?

Az „iráni út” szakértők szerint még formálódik. Sokan úgy vélik, a 30 évvel ezelőtti kínai fejlődés útjára lépnek majd. Mások szerint Dubaj példáját követi az ingatlanfejlesztésekkel, míg egy további vélemény szerint – a látottak alapján én is ezt támogatom – egy sajátos, „harmadik” utat mutat majd az ország fejlődése.

Az embargóból mit érzékelt a mindennapokban?

Amit én átlagos európaiként legelőször tapasztaltam, hogy nyolc éve a Visa bankkártyám nem működött Iránban. Egy műholdas szerver minden egyes ilyen jellegű Iránból induló tevékenységet blokkolt. Nem csupán az iráni automatákból nem tudtam pénzt felvenni, de az interneten sem indíthattam semmilyen banki tranzakciót Irán egész területéről. Bár nyugati bankkártyákkal az automatákat még mindig nem tudjuk használni, már az is óriási lépés, hogy 1-2 éve nincs problémánk az internetes vásárlásokkal Iránon kívülre irányulóan.

Milyen áldásos hatásai lehetnek a szankciók feloldásának Iránban?

Az irániak több és olcsóbb nyugati termékhez juthatnak, mint eddig. Ezt már nagyon várják. Bár eddig is elérhetőek voltak a nyugati áruk – például élelmiszerek, szépségápolási, háztartási termékek – nemcsak jóval drágábbak voltak, mint az irániak, hanem a Nyugaton való beszerzési árához képest is drágábban kerültek a belföldi piacra. Szerintem az irániak leginkább a banki szektorban, a fogyasztási cikkek és az autópiacon várják az embargó feloldását.

Milyen új iráni termékek megjelenése várható Magyarországon?

Főként pisztácia, mandula, sáfrány, kaviár, gránátalma, datolya, rizs, tea megjelenése várható. Valamint a kézműves tradicionális termékek, mint a perzsa édességek, a világhírű kézi készítésű szőnyegek, kerámiák, ezüst és arany lakberendezési luxuscikkek, tükrök, tálalók. Habár az iráni arany, ezüst és drágakő ékszerek jó minőségűek a helyi kereskedők szerint, nem versenyezhetnek például az olasz ékszerekkel árban és korszerű művelésben. A természeti kincsek közül Irán márvány, gránit és egyéb épületkövekből eddig is szállított már az európai (főként olasz) piacra, míg fából abszolút behozatalra szorul.

Milyen az iráni pisztácia íze, honnan lehet felismerni Magyarországon, hogy az iráni?

Az iráni pisztácia sokkal nagyobb és zöldebb, mint a Magyarországon ismert kaliforniai, és kicsit édesebb is. Amit jelenleg a hazai hipermarketek árulnak iráni pisztácia címen, az szerintem sose látta Iránt. A férjem háborog is rajta, hogy az ilyen minőségűt Iránban nem is árulhatnák!

Igaz-e, hogy Irán le fogja tarolni a világpiacot kőolajjal és főként földgázzal?

Ha abból a tényből indulunk ki, hogy a világ második leggazdagabb földgázkészlete Iráné és a kőolajtermelés Dél-Iránban (a Perzsa-öbölben) a legolcsóbb világviszonylatban, akkor a feltevés abszolút lehetséges. Azonban annyi egyéb politikai és gazdasági befolyásoló tényezővel kell számolni, hogy szakértők is találgatásokba bocsátkoznának.

Irán 37 évig egy kereskedelmileg és politikailag elzárt országként létezett a Közel-Kelet legnépesebb és területileg második legnagyobb országaként. Milyen gazdasági és társadalmi változásoknak köszönhető, hogy az irániak néhány éve úgy döntöttek: kilépnek a nemzetközi elszigeteltségéből?

Ez nehéz kérdés. A döntés nem néhány éve született, hanem egy hosszú és összetett folyamat eredménye volt. Amiben komoly gazdasági nehézségek, jelentős társadalmi feszültségek, és természetesen vallási meggondolások is szerepet játszottak. A 77 milliós Irán a világ egyik legfiatalabb társadalmával rendelkezik, az összlakosság közel kétharmada harminc év alatti, tehát az 1979-es forradalom után született. Ez természetesen a fennálló rendszerhez való hozzáállásukban is megnyilvánult.

A fiatalok szemében a nyugati életforma már nem olyan megvetendő, mint szüleik, nagyszüleik idején.

Nézetem szerint az irániak többségének elege lett az elszigeteltségből. Szerencsére, a politikai-vallási vezetés ezt bölcsen felismerte, és mert a megújulás útjára lépni. Nemzetközi szinten is komoly önkorlátozást hajtottak végre az atomprogram kapcsán. Az iráni atomprogramot 10-15 éve amolyan „nemzeti dac” övezte, amiből engedni kellett, ha az ország nem akart Észak-Korea példáját követve, a totális elszigetelődésbe süllyedni.

Forrás: Papp Anita

Iránban 2013-ban reformpárti, mérsékelt konzervatív kormány váltotta a keményvonalas, fundamentalista politikai erőket. Kik szavaztak Hasszán Róhanira, és mivel nyerte meg a választást?

Az új elnök reformokat ígért, atomenergia-megegyezést a Nyugattal a szankciók feloldása érdekében, illetve azt, hogy a világban megváltoztatja az iszlámról kialakult negatív képet. Az előző, keményvonalas vezetés nyolc év alatt számtalan hibát vétett a nemzetközi politikában. Ezt otthon azzal tetézte, hogy nagy társadalmi nyomást gyakorolt például a nőkre a ”hejab” (a haj eltakarása, kendő avagy csador) viselése kapcsán. Annyira megszigorították a hejab felügyeletét, hogy szinte általános félelem és stressz uralta a hétköznapokat. Ez már túl sok volt az irániaknak, bár ők maguk sokkal inkább a „disaster”, katasztrófa jelzővel illetik az előző rezsimet.

Iránban mintha erősen változna a Nyugat megítélése. Milyen a mostani Amerika-kép? Még mindig ők a Nagy Sátán?

A Nagy Sátán egy politikai rezsim propagandája volt. Az átlag iráni sokkal inkább szenvedett attól, ahogy a nemzetközi média évtizedeken át a terrorizmus melegágyaként, majd az atombomba új hazájaként tüntette fel, egy kalap alá véve a perzsákat az arab világgal, amelytől minden lehetséges vonatkozásban különböznek. A nyáron Ajatollah Khamenei, legfőbb vallási vezető tett egy kijelentést, miszerint a feszültségek Irán és Amerika között enyhültek. Ez nagyon jelentős kijelentés volt, de természetesen a két ország közötti feszültségek nem oldódhatnak fel egyszeriben, hiszen már az enyhüléshez vezető út is hosszú volt.

Mindenesetre van egy teheráni vicc, ami úgy szól, igen, ma Amerika már csak „kis sátán”, holnap esetleg vendégségbe is hívjuk.Várható-e az orosz-iráni kapcsolatok szorosabbra fonása?

Abszolút. A két ország már vízummentességet is hirdetett, amely idén februártól lép érvénybe. Két napja az orosz Lukoilról olvastam, hogy szerződést kötöttek az iráni állami olajtársasággal a Kaszpi-tenger térségében történő együttműködésre. Illetve sok iráni cikk kezdődött úgy a múlt héten, hogy “Moszkva lesz az új Isztambul”? Isztambul és Antalya voltak ugyanis az irániak által leglátogatottabb helyek, már vagy közel két évtizede, vásárlás és pihenés szempontjából. Ennek könnyen vége lehet Törökország és Irán kapcsolatának megromlásával. Egyébként az orosz-iráni kereskedelem az ukrajnai ‘incidensek’ óta egyre erősödő csatornákon van jelen Iránban.

Az újrainduló iráni földgázexport tükrében beszélnek-e a helyi lapok iráni földgázszállításokról (LNG) Európába? Lengyelország már Katarból érkező gázzal is fűt, amit hajón szállítanak az új, uniós támogatással felépült, lengyelországi LNG terminálba.

A földgáz kapcsán biztosan zajlanak a megállapodások, de az újságokban még nem olvasni róluk, még nem jutottak el a hivatalos bejelentésig ezek. De miért ne adna el Irán földgázt, vagy Európa miért ne venne olcsó és jó minőségű iráni földgázt? Szerintem a kérdés inkább a mikor és a hogyan, nem pedig az, hogy üzletelni fognak-e egyáltalán.

Az irániak miként vélekednek az európaiakról, kínaiakról, indiaiakról mint üzleti partnerekről?

A felsoroltak közül az irániak többsége abszolút az európai partnereket részesíti előnyben. Annak ellenére is, hogy a kínai partnereket nem sújtották a szankciók, így ők az embargó alatt is kereskedhettek Iránnal. A legtöbben azonban az európai üzleti morált és az európai üzleti minőséget tartják követendőnek és időtállónak.

Forrás: Papp Anita

Ön szerint a magyar cégek milyen területeken pályázhatnak sikerrel állami projektekre Iránban?

Irán egyik legnagyobb problémája, hogy nincs megfelelő minőségű víz az országban. Korszerűbb mezőgazdasági vízgazdálkodást, öntözést, szennyvíztisztítást szeretnének, amire külföldi technológiát várnak. Ezekben a magyarok nagyon jók, és van is esélyünk. További nagy területek a városi úthálózat tervezés-építés, a gázvezetékek tisztítása, karbantartása. Szerintem a magyar tervező és kivitelező cégek akkor érhetnek el sikereket Iránban, ha a termékkel, szolgáltatással együtt finanszírozási megoldásokat is kínálnak, vagy egy nagyon különleges, haladó technológiát kívánnak értékesíteni.

Az iráni társadalomban óriási probléma a diplomás fiatalok nagyarányú munkanélkülisége, és a külföldre vándorlás. Melyek a legkedveltebb célországok a fiatalok számára?

A nyugati országok közül az első számú célállomás az USA és Kanada. A kint élő irániak maguk közt Los Angelest Irangelesnek, Torontót pedig Teherántónak nevezik. Európán belül Anglia, Németország és a skandináv országok a legvonzóbbak, de népes iráni diaszpóra él Franciaország és Olaszország területén is. Görögország kifejezetten épít az „iráni kivándorlási igényre”. Egy kétgyermekes iráni család 12 ezer euróért megkaphatja a letelepedési engedélyt, amellyel szabadon mozoghat és élhet a schengeni zónában. Ausztrália is új migrációs „boom” lehet, de egyelőre a szigorúbb vízumfeltételek miatt még hátrébb van a listán. Malajzia és a Fülöp-szigetek ugyanakkor a kedvezőbb vízumfeltételek miatt szintén nagy számú iránit szívott el az anyaországtól.

Bár a Facebookot Iránban betiltották, a Twittert és az Instagramot nem. Utóbbin akár milliomos teheráni lányokat és fiúkat is nézegethetünk. De kik az iráni gazdagok?

Akik először eszembe jutnak, a fémkereskedők és az ingatlankereskedők. A szankciók nagy hatással voltak az inflációra, így a lakásárak egy év alatt a duplájára nőttek. Teherán északi részén már a hollywoodi árakkal ekvivalensek. Nagyon sok a tehetős iráni plasztikai sebész, bútorkereskedő és a multimilliomos bazári kereskedő. Ez utóbbiak motoron közlekedve viszik a szőnyegeket vagy éppen töltik fel az ékszerüzletüket. A férjem mindig mondja, ne tévesszen meg senkit a látszat, a tradicionális bazársoron több a milliomos, mint a főváros leggazdagabb északi részein.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

igazgyöngy alapítvány (igazgyöngy, igazgyöngy alapítvány, )Nagy elismerést kapott az Igazgyöngy Alapítvány
Másfél év alatt 26 százalékot drágultak a lakások