Budapest, 2008. február 4.
Egy vasúti dolgozó a veszteglõ tehervonatok között a ferencvárosi pályaudvaron. Hajnaltól folytatódik a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) által határozatlan idõre meghirdetett sztrájk a MÁV teljes vonalán. A VDSZSZ azt követeli, hogy minden vasutas kapjon nettó 250 ezer forintot a MÁV Cargo privatizációs bevételébõl, illetve 10 százalék többletbérfejlesztést kér a kiszervezett MÁV-társaságok dolgozóinak.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Gazdaság

Az állam munkáltatóként is nagyon fukar

24.hu
24.hu

2016. 02. 03. 10:36

Ha az állam élen akarna járni a bérfelzárkóztatásban, akkor ezt nemcsak a minimálbér meghatározásánál, az adórendszer alakításán, illetve a közszféra (pl. minisztériumi dolgozók, tanárok, egészségügyi dolgozók) bérén keresztül tehetné meg, hanem saját vállalatain keresztül is.
Korábban a témában:

A tavalyi év végén nem sikerült a szakszervezeteknek, a munkaadóknak és a kormánynak megállapodni a minimálbér mértékéről – írja a Policy Agenda elemzése elején.

(Mint írtuk december 22-én, bruttó 111 000 forintos jövő évi minimálbérről és bruttó 129 000 forintos garantált bérminimumról írt alá egyezséget három munkaadói szervezettel és két szakszervezeti szövetséggel Cseresnyés Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára kedden Budapesten.  A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) egy tagja, a Magyar Szakszervezeti Szövetség nem ért egyet a tárgyalások során kialakult javaslatokkal, és nem vett részt az aláíráson. A minimálbért december 29-én hirdette ki a kormány.)

Ennél kisebb publicitást kapott szerintük, hogy nem volt országos bérajánlás sem, amely főleg az állami tulajdonú vállalatok számára jelent eligazítást. A Policy Agenda azt nézte meg a legnagyobb állami cégeken keresztül, hogy kinek mit sikerült elérni a bérek terén az elmúlt években.

Bérajánlás

Az országos bértárgyalások két fontos kérdésből állnak. Az egyik a minimálbér és a garantált bérminimum meghatározása, a másik a versenyszféra számára javasolt országos bérajánlás mértéke. Ez utóbbi semmilyen jogi kötőerővel sem bír, hiszen inkább csak orientálja a vállalkozásokat a vállalati bértárgyalások során.

A 2016. évre egyelőre nem sikerült megállapodnia a feleknek az országos bérajánlásban sem, ami sajtóhírek szerint annak köszönhető, hogy a munkaadók nem szeretnék, ha konkrét számok kerülnének bele a megállapodásba, míg a szakszervezeti oldal ennél sokkal számon kérhetőbb vállalásokat szeretne látni.

A 2011 és 2015 közötti évekre vonatkozóan egyedül 2012-ben nem volt egyáltalán megállapodás, köszönhetően az éppen átalakított érdekegyeztetési rendszernek. A többi évet nézve átlagosan 3-3,8 százalékos volt az évi bérajánlás mértéke. Ezzel szemben a versenyszférában, éves átlagban 2011-2015 között 4,9 százalékkal nőttek a bérek. Azaz kedvezőbben alakult a helyzet, mint amit a várakozások mutattak – állapítják meg. Íme a bérajánlások, és azok teljesülése:

Az állam, mint munkaadó

A közlekedési cégek már sztrájkkal fenyegetőznek

A mindenkori bértárgyalásoknak van egy különös eleme, ez pedig a kormány szerepe. A kormány egyszerre szabályozó, és munkaadó. Például a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőn keresztül 173 cégben van többségi tulajdonrésze, és ezeknél az üzleti tervek elfogadásával befolyással bír a cégek bérpolitikájára is.

Nyilvánvalóan, ha az állam élen akarna járni a bérfelzárkóztatásban, akkor ezt nemcsak a minimálbér meghatározásánál, az adórendszer alakításán, illetve a közszféra (pl. minisztériumi dolgozók, tanárok, egészségügyi dolgozók) bérén keresztül tehetné meg, hanem saját vállalatain keresztül is – jegyzik meg.

Megvizsgálták a legnagyobb állami vállalatokat, illetve cégcsoportokat az alapján, hogy hogyan változtak a bérek 2010 és 2014 között (a 2015. évi beszámolók nyár elején lesznek nyilvánosak). A két legnagyobb foglalkoztató a MÁV-csoport (kb. 38 ezer ember), és a Magyar Posta (31 ezer ember). Ezenkívül egységes tömbben vizsgálták a regionális viziközmű-társaságokat (6 ezer ember), a Volán-társaságokat (18 500 fő) és az egyéb kiemelt társaságokat (22 ezer ember) – ide tartoznak például a Magyar Villamos Művek, a Szerencsejáték Zrt., és a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégek. Íme, mit mutatnak az adatok:

Az állam ebben a körben (116 ezer alkalmazott) a négy év alatt összesen 12 százalékkal emelte meg a béreket. Ez évenkénti 2,9 százalékos emelést jelentene, ami csak 0,6 százalékkal van felette az átlagos inflációnak.

A MÁV-csoport esetében 2011 és 2014 között átlagosan 1,9 százalékkal emelkedtek a bérek (egy főre jutó személyi juttatások). Ez még az országos bérajánlásoknak is csak a felét éri el. A Magyar Posta jobban teljesített, mivel ott 3,8 százalékos éves átlagot kapunk. Ez az országos bérajánlási szintnek megfelelő emelkedés, de a versenyszféra tényleges szintje alatt van.

Az egyéb kiemelt társaságokat vizsgálva megállapították, hogy a Magyar Villamos Művek javít jelentősen az adatokon, mivel ott összesen 24 százalékkal emelkedtek a bérek (2011 és 2014 között). Ezzel még a versenyszféra átlagánál is jobban emelték az egy dolgozóra elköltött béreket. Ugyanakkor a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégek esetén (11 ezer főt foglalkoztat ilyen cégekben az állam) szinte nem volt emelkedés az egy főre jutó bérköltségeket nézve.

Csak a kormány a hibás?

A három legnagyobb foglalkoztató adataiból (MÁV, Posta, MVM) az látszik, hogy az állam csak azon a területen „gáláns” a dolgozóival, ahol verseny van. Azaz félnie kell attól, hogy más vállalkozásokhoz képesek elmenni a szakemberek, ezért versenyképes fizetéseket kell adni.

A posta és a vasút esetében az állam nagyon meghúzta a nadrágszíjat, és ebben láthatóan a helyi szakszervezetek is partnerek voltak. Legalábbis ezt mutatja az, hogy szinte mindegyik évben született bérmegállapodás, amelyek teljesülését később sem vonták kétségbe. Azaz még azt sem lehetett mondani, hogy érdekegyeztetés hiányában a munkaadó önkényesen alakította volna bérpolitikáját.

Nyilvánvalóan lehet egy taktika a munkavállalói érdekképviseletek részéről, hogy a meglévő dolgozók béréért küzdenek, és számukra nem fontos az, ha az új belépők kevesebbet keresnek, mint például akiknek a helyére jönnek. Ez azonban az általános bérszintet is lehúzza, és kétségessé teszi az elkötelezettségüket az általános bérszínvonal emelésére.

A helyzet sajátossága, hogy az egyik legnagyobb munkavállalói szervezettség éppen ezeknél a cégeknél van, valamint potenciális sztrájkképességük (még a csonka sztrájkjogok mellett is) a legnagyobb, ennek ellenére nem voltak képesek erőt mutatni a tárgyalóasztal mellett, vagy azonkívül sem – állapítja meg a Policy Agenda.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.