Milliárdos koponyák

Egy tanácsadó cég annyit ér, amennyi pénz a kasszában van – tartja magát a vállalatfelvásárlási bölcsesség. A konzultáns vállalkozásoknak ugyanis nincsenek eszközeik, termékeik; legfőbb értékük a piacképes tudással rendelkező szakembergárda, amelynek tagjai azonban bármikor foghatják magukat, és továbbállhatnak. A Csenger Sándor, Homola Szabolcs, Kocsis Gábor és Tkacsik Márta által alapított FMC Tanácsadó és Informatikai Kft. ötéves története során előbb bizonyította, majd cáfolta is ezt az igazságot. Ugyanis 2002 végén, nem sokkal azután, hogy az IBM globálisan megvette a PricewaterhouseCoopers tanácsadó üzletágát, a PwC Consultingot, 28 ottani munkatárs egyszerűen felállt, és elment: így alakult meg az FMC (a cég létrejöttének körülményeit lásd külön). A múlt év végén viszont aligha csak a pénztár alapján értékelte az utóbbi céget az izraeli eredetű, amerikai székhellyel rendelkező Ness Technologies.

ROHAMTEMPÓ. A jó öt éve alapított FMC nagyon gyorsan fejlődött, hiszen a négy – egyformán 25 százalékos – tulajdonos remekül érezte meg a piaci rést. A vállalkozást együtt vezették, de kialakult egy munkamegosztás, ami a korábbi feladataikból fakadt. Az erős szakmai tudással rendelkező Kocsis vitte az SAP-bevezetéseket (olyan nagyvállalatokat nyertek meg ügyfélnek, mint a Richter, a Magyar Telekom, az Audi); Csenger leginkább az operációért felelt; Tkacsik bankinformatikai szakmaisággal, Homola pedig inkább értékesítési talentummal a bankokkal foglalkozott (utóbbi két tulajdonos jelenítette meg leginkább a céget a külvilág felé is). Tekintélyes ügyfelekhez jutottak be, az MKB, a Raiffeisen, az FHB, a Mol is felkerült megrendelőik listájára. A legnagyobb üzlet talán az OTP SAP-bevezetése volt, hiszen a bankkal a regionális terjeszkedésben is együtt haladhattak, aminek kedvező következménye volt a nemzetközivé válás. A létszám igen gyorsan a többszörösére nőtt, de a tanácsadók kihasználtsága sohasem csökkent. Utóbbiak pénze csak kisebb részt volt fix, jelentős mértékben függött az ügyfelek által elismert teljesítményüktől.

Az FMC hamarosan a „cserbenhagyott” IBM-mel is együtt dolgozott. Egyrészt mert az ott maradó banki tanácsadói csapatot vezető Foltányi Tamás (jelenleg az FHB vezérigazgató-helyettese) bízott egykori kollégáiban, másrészt az IBM is felismerte, hogy az FMC-vel több esélye van a bankoknál. Vinnai Balázs, a szintén banki informatikával foglalkozó IND Group ügyvezetője szerint az FMC hamarosan a know-how-ból és a létszámból fakadó súlyánál fogva megkerülhetetlenné vált a banki ügyfeleknél. A forgalom 80 százaléka a bankoktól származott, és mindenki dolgozott az FMC-vel, még ha néhányan fújtak is egy kicsit, mert volt olyan eset, amikor a cég a tenderfolyamat közben váltott partnert, aszerint, hogy kit látott esélyesebbnek.

Az alig páréves vállalkozás hamarosan az IT-cégek legfelsőbb szegmensébe került. Homola Szabolcs ötletére minden évben megszervezték az indulók számára önköltséges FMC Kupa vitorlásversenyt az Adrián. Ilyenkor a fél informatikai szektor a tengerre költözött, ahol a partnerek és az ügyfelek egy hétig vitorláztak, és az FMC szervezésében partiztak.

A gyorsan növekvő társaság utolsó publikus éves árbevételi értéke 2006-ban 4,53 milliárd forint volt. Homola Szabolcs szerint innen további növekedés csak külföldi piacok megszerzésével lehetséges. Az FMC 2005-ben meg is alapította első külföldi leányvállalatát Romániában. Végül az önálló terjeszkedés helyett inkább egy multihoz – a Ness Technologies céghez – csatlakoztak.

AZ ÚJ TULAJDONOS. A tranzakció értékét ugyan sem az eladókat képviselő Homola Szabolcs, sem a Ness szóvivője, David Kanaan nem árulta el, de értesüléseink szerint az amerikai Nasdaq-on is jegyzett cég 4,8-5,3 milliárd forint környékén vásárolt. Az új tulajdonos nem akart az IBM hibájába esni. Tudta jól, hogy tanácsadó céget csak úgy érdemes vásárolni, ha biztosítja, hogy a legfontosabb emberek megmaradjanak. Ennek legismertebb motivációja, hogy a vételár egy jelentős részét csak akkor kapja meg az eladó, ha hozza a következő évek üzleti terveit. Nem egy összegben fizettek tehát, hanem egy kezdeti összeg és egy későbbi tranzakciós zárás adja ki a vételárat. Ha ügyes a vevő, időközben beépíti a saját embereit, kialakítja a nexusait, sőt, akár megfelelő motivációs rendszert dolgoz ki az ex-tulajdonosok megtartásához. Van persze arra is bőven példa, hogy az irányításhoz szokott korábbi részvényesek nem tudnak sokáig együttműködni az új főnökkel, ilyenkor általában sikerül megegyezni, és a régiek hamarabb távoznak.

Homola Szabolcs, aki az új cégben country manager lesz (míg a többiek egyenrangú ügyvezetők maradnak) elmondta, hogy a Ness cégportfóliójában több korábban felvásárolt cég egykori tulajdonosa munkatárs maradt. Az új ügyvezető bízik a szinergiákban, míg a kollégák szempontjából a nemzetközi lehetőségeket tartja a tranzakció legfőbb hozadékának.