– Felgyorsulhat-e a további bővítés azután, hogy az EU vezetői néhány napja Brüsszelben alkut kötöttek a leendő uniós szerződésről?
– A reformszerződés nem hoz majd semmilyen gyorsulást a további bővítésben, de még jobban megszilárdítja azt a tavaly decemberben megújított stratégiánkat, amelyen az egész folyamat alapul. Meg kell reformálnunk az Európai Uniót, annak intézményeit és finanszírozását, miközben elkötelezettek maradunk a bővítés mellett.
– Mintha nem mindenki osztaná ezt a véleményt az unióban. Nicolas Sarkozy, a frissen megválasztott francia elnök például nyíltan megkérdőjelezi a török EU-tagságot, és vitát akar a közösség külső határairól.
“Szerbiával a stabilizációs és társulási egyezményrõl folyó tárgyalások befejezésének elõfeltétele Ratko Mladics elfogása.”
– Sarkozy úr nagyon erős mandátumot kapott országa megreformálására, és Európának szüksége van egy erős Franciaországra. Ismerem a bővítéssel kapcsolatos nézeteit, és csak azt mondhatom, hogy éppen nemrég, a tavaly decemberi csúcstalálkozón folytattunk egy átfogó és hosszú vitát a kiszélesítésről. Ennek során közös nevezőre jutottunk arról, hogy a közeli jövőben el kell kerülni újabb kötelezettségek vállalását, de egyúttal tiszteletben kell tartanunk a délkelet-európai országoknak tett ígéreteinket. A megújított stratégia azt tükrözi, hogy szigorúan alkalmazzuk a feltételesség elvét. És nem adunk a tagjelölteknek csatlakozási céldátumokat mindaddig, amíg nem látjuk, hogy valóban képesek megfelelni a felvételi kritériumoknak.
– Csak nem Bulgária és Románia felvételére céloz, amit sokan elhamarkodottnak tartanak? Ezt látszik alátámasztani az a friss jelentés is, amely nagyon kritikusan fogalmaz a két ország teljesítményéről az igazságszolgáltatás reformjában és a korrupció elleni harcban.
– Az éremnek mindkét oldalát meg kell nézni. Először is éppen Bulgária és Románia lemaradását látva javasolta a bizottság egy szigorú számon kérő rendszer bevezetését, továbbá védzáradékok kilátásba helyezését több területen. Főleg az elmúlt két-három évben mindkét ország kormányai keményen dolgoztak azért, hogy elkerüljék a védzáradékokat. Való igaz, hogy a helyzet még nem tökéletes az igazságszolgáltatási reformok és a korrupció elleni harc terén, de Bukarest és Szófia hatalmasat lépett előre. Az érem másik oldala, hogy megtanultuk a leckét, és ezentúl nem fogunk túl korán céldátumokat kitűzni a folyamatban.
– Sokan azt jósolják, hogy a decemberi EU-csúcson látványos összecsapásra kerül sor a tagállamok között a bővítés és Törökország kapcsán. Ön mire számít?
– Nem hiszem, hogy az összecsapás helyes kifejezés lenne. De Sarkozy elnök hivatalos nyilatkozatai azt valószínűsítik, hogy vitát szeretne Európa határairól és arról, hogy Törökországnak az EU-ban vagy azon kívül van-e a helye. Erre minden tagállamnak joga van, de az Európai Bizottságnak az az álláspontja, hogy adott szavunkat meg kell tartani, és vállalt kötelezettségeinket teljesíteni kell. Nem utolsósorban azért, mert ezen a nemzetközi hitelességünk is múlhat. A létező legszigorúbb tárgyalási keretet rögzítettük Törökországgal, ami a csatlakozást nevezi a tárgyalások céljának, de azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy ez egy nyitott végű folyamat, amelyben nincs automatizmus. Ha szemügyre vesszük az aktuális politikai helyzetet a Közel-Keleten, Libanonban, a Palesztin Hatóság kormányozta területeken és Irakban, igazán nincs szükségünk egy újabb nacionalista és iszlámista problémára a közvetlen szomszédságunkban. És a legjobb módja, hogy ezt elkerüljük, ha életben tartjuk a csatlakozási folyamatot, folytatjuk a tárgyalásokat és esélyt adunk Törökországnak az összes felvételi kritérium teljesítésére. A nehézségek ellenére Törökország a stabilitás horgonya a térségben és demokratikus minta a muzulmán világ számára.
– Egy másik tagjelölt, Horvátország nagyon zokon veszi, hogy csigatempóban haladnak a tárgyalások. Pedig Zágráb 2009-ben szeretne csatlakozni. Ezt reálisnak gondolja?
– Hasznosnak tartom, ha a tagjelöltek céldátumot tűznek ki saját maguk elé, mert ez segít a felkészülésben. De az ilyen céldátumok semmire sem kötelezik az Európai Uniót. Horvátország amúgy magabiztosan menetel a tárgyalásokon. A néhány napja tartott fordulón megduplázódott, 6-ról 12-re nőtt a megnyitott tárgyalási fejezetek száma. Az idén nagy számú fejezet megnyitását tervezzük, jövőre pedig jó néhány témakör ideiglenes lezárására számítok.
– A közelmúltban Szerbiával is felújultak a tárgyalások a társulási és stabilizációs megállapodásról, ami az első lépcsőfok a tagsághoz vezető úton. De a háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladics elfogása és kiadatása nélkül aláírja-e az EU a megállapodást?
– Szerbiával, egyéves szünet után, azt követően újítottuk fel a tárgyalásokat, hogy az új kormány világos kötelezettséget vállalt a Hágával való együttműködésre, és kézzelfogható eredményeket is felmutatott a közelmúltban, két háborús bűnökkel vádolt személy letartóztatásával. A stabilizációs és társulási egyezményről folyó tárgyalások befejezésének és az aláírásnak egyaránt szükséges előfeltétele a teljes körű együttműködés, amibe Mladics és mások elfogása is beletartozik.
– És mi történik akkor, ha Carla del Ponte hágai főügyész megint nem tartja elégségesnek Belgrád együttműködését? Akkor megint leállnak a tárgyalások?
– Ne fessük az ördögöt a falra. Szerbia sikeresen lépdel előre, és remélem, hamarosan megvalósul a teljes körű együttműködés. Egyébiránt rendszeresen konzultálunk a főügyész hivatalával.
– Koszovó státusáról holtpontra jutottak a tárgyalások az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Mintha már nem minden uniós tagállam tekintené az egyetlen lehetséges rendezési megoldásnak az Ahtisaari-tervet. A minap a belga külügyminiszter adta jelét ennek, a BT soros elnökeként.
– Az uniós külügyminiszterek legutóbbi ülésükön újfent támogatták, hogy az Ahtisaari-terv képezze az alapját a státus rendezésének, és ennek érdekében záros határidőn belül egy ENSZ BT-határozatot sürgettek. Az én feladatom az, hogy ezen álláspont alapján végezzem a munkámat. Most a legfontosabb, hogy a határozat elfogadására koncentráljunk. Egy esetleges póttervről meg felesleges spekulálni.
