Komoly játék 4.

Ma minden üzlet olyan játéktéren zajlik, amely sok és sokféle, egymástól független hálózatból épül fel. Ilyen hálózatokat alkotnak a munkatársak, a beszállítók, a vevők, az adatbázisok, az IT-rendszerek, a vállalati szabályok vagy maga a stratégia. A hálózatokban bekövetkező legkisebb változások pillangóeffektusként néha komoly következményeket idézhetnek elő valahol egészen máshol.

A XXI. század menedzserének feladata már nem a jövőbe látás, hanem a kapcsolatok ápolása, határvonalak megállapítása és olyan üzleti környezet megteremtése, amelyben az önszerveződő és motivált hálózati elemek fejlődhetnek, és gyümölcsöző profitot hozhatnak. A XXI. század nem direkt akciókról, hanem interakciókról (kölcsönhatásokról) szól. Hidak ácsolásáról a fogyasztók felé, alagutak kiásásáról a versenytársak alatt, összeépítkezésről a beszállítókkal.

Alakuló kapcsolatok

Néhány kapcsolat növeli az üzlet stabilitását, és csökkenti a munkatársak terhelését. Más kapcsolatok túlterhelik a rendszert, és destabilizálnak.

Amikor egy vállalati szervezet felépül, a kapcsolatok többsége jól megtervezett és egyértelmű. De a cég növekedésével és fejlődésével párhuzamosan a külső és belső hálózati kapcsolatok is átalakulnak. Sokszor, amíg be nem következik egy váratlan esemény, a menedzser nem is tudja, hol vannak a valódi kapcsolatok egy-egy hálózatban.

Egy hálózati kapcsolat két végpontja ugyanazt a kölcsönhatást alapvetően másképpen is megítélheti. Ha például egy kapcsolat (akár cégek, akár munkatársak között) merev, akkor az egyik fél ezt érezheti korlátozónak, míg a másik támogatónak. Veszélyes konfliktusforrás ez! A modern menedzser olyan hálózatokat épít maga köré, amelyek rugalmasak, szabadságot adnak mindkét félnek, ugyanakkor „benne van a levegőben”, hogy a kapcsolat megszakadását mindkét fél komoly veszteségként élné meg.

Elmosódott határok

A korábbi évtizedekben a vállalat összetett, sokfunkciós, határozott körvonalú egységet jelentett fizikai, gazdasági és jogi értelemben egyaránt. Az ezredfordulóra egyre nehezebbé vált meghatározni, hol húzódnak egy vállalat határvonalai. A modern informatika és távközlés odáig fejlődött, hogy a vállalatot már nem az ott dolgozók fizikai közelsége integrálja: az iroda szerepét a hálózat veszi át, annak alkotóelemei pedig egymástól igen távoli helyeken lehetnek.

A hálózati jelleg a jogi-gazdálkodási határvonalakat is homályossá, képlékennyé teszi. Sok olyan amerikai vállalat van például, amely úgynevezett „virtuális idegenekkel” dolgozik: milliók ügyködnek hálózatra kapcsolt számítógépek előtt Indiában, Kínában, Hongkongban és más országokban amerikai vállalatok alkalmazottjaiként, digitális úton szervesen beépülve az USA gazdaságába, miközben nincs amerikai állampolgárságuk, és nem is fizetnek adót.

Virtuális vállalatok

Egy másik, ide kapcsolódó jelenséget a szakirodalom moduláris vagy virtuális vállalatnak nevez: az alapvető képességeik kihasználására törekvő cégek más vállalatoknak adnak át olyan funkciókat és tevékenységeket, amelyeket korábban maguk végeztek. Az outsourcing a versenyképesség fokozásának, a termelékenységi mutatók javításának, a költségek csökkentésének népszerű módja lett. A moduláris vagy virtuális vállalat különböző, korábban egy vállalaton belül létező funkciókat ellátó cégek lazább vagy szorosabb szövetsége bizonyos értelemben a hagyományosan önellátó, vertikálisan integrált nagyvállalat ellentéte.

A szövetkezés azonban más formákban és más célokból is megjelenik. Korunk versenygazdaságában nem magányos harcosok állnak egymással szemben, hanem csoportok, stratégiai szövetségek, szövetségi rendszerek.

Az alapvető képességeik kihasználására koncentráló moduláris vagy virtuális vállalatok terjedése egyfajta funkcionális profiltisztítást jelent, a „foglalkozz azzal, amihez értesz, a többit pedig bízd másokra!” filozófiát tükrözi. A profiltisztítás a diverzifikációs stratégiákban és politikákban is megjelenik – méghozzá tömeges méretekben, sok vállalatnál jól megfigyelhető tendenciaként. A hetvenes években kialakult, egymástól távoli üzletágakban tevékenykedő konglomerátumokat olyan vállalatok váltják fel, amelyek az alapvető üzletágra, a core businessre koncentrálnak, az üzletágaik közötti szinergikus kapcsolatokat keresik, illetve építik, a szerves diverzifikáció politikáját vallják (az üzletágak egymásból nőjenek ki, egymást erősítsék).

Munkaerő-struktúra

A vállalatok átalakulása a munkaerő-struktúrában is változásokat idéz elő. A kilencvenes évek közepe óta mindennapos jelenség a nagyvállalati fogyókúra, az alkalmazottak létszámának jelentős csökkentése. A karcsúsítás nem egyformán érinti a különböző szakmákat és munkaköröket. A leginkább veszélyeztetett helyzetben azok vannak, akiknek a munkája a digitális technológia új eszközeivel megoldható.

Az elbocsátottak között különösen nagy számban vannak a középvezetők, akiknek a közvetítés a fő feladatuk: utasításokat továbbítanak lefelé, jelentéseket, információkat felfelé. Erre a tevékenységre az elektronikus hálózatok, a tudásbázisú, decentralizált rendszerek világában egyre kevésbé van szükség.

Hasonlóképpen veszélyeztetettnek számítanak az olyan közvetítői tevékenységek is, mint például a nagykereskedelem. Gomba módra szaporodnak azok a rendszerek, amelyekben a termelő közvetlen elektronikus kapcsolatban áll a kiskereskedővel vagy akár a fogyasztóval.

De nincsenek biztonságban a nagyvállalati központok sem, különösen a régi típusú konglomerátumok fellegvárai. Ha nem tudnak értékteremtő funkciókat felmutatni, ha nem tudják kezelni, fejleszteni az egyes önálló üzletágak közötti szinergikus kapcsolatokat, akkor szomorú jövő vár rájuk.