Sátorverők inkognitóban

Időutazásra invitálja Jászai Gellért azokat, akik cége Balaton környéki beruházásainak okát firtatják. „Ha öt év múlva leülünk beszélgetni, és visszanézünk az elmúlt tíz évre, azt fogjuk látni, hogy alaposan megváltozott a Balatonon nyaralók összetétele” – mondja az SCD Holding (CE) Rt. elnöke. Szerinte ugyanis a Balaton elmúlt évekbeli fokozatos térvesztése mögött elsősorban a megfelelő turisztikai kínálat hiánya áll. A magyarok a jelenlegi átlagnál már magasabb minőséget szeretnének, és ezért kicsit többet is hajlandók fizetni, ilyen szállásokat és szolgáltatásokat azonban ma inkább a horvát tengerparton találnak. „Pont ezért megyünk mi a Balatonra, és a következő 10-15 évben komplex fejlesztést hajtunk végre” – utal az elnök a piaci lehetőségre. Mint mondja, a Garda-tó, a Genfi-tó vagy a Wörthi-tó körül pezseg az élet, jól megy az üzlet, pedig összességében egyik sem vetekedhet a Balaton adottságaival.

Aranyparti kemping. Aranybánya lehet?

INGATLANSZERZÉS. Miközben a Balaton-parton a mostani főszezonban is csak lézengenek a turisták, az SCD – részben hitelből, részben uniós pályázatokból – mintegy 100 milliárd forintot tervez befektetni annak érdekében, hogy a sofőrök végre levegyék a gázpedálról a lábukat Siófoknál vagy Zamárdinál, és ne hajtsanak gondolkodás nélkül tovább a horvát határ felé. Ehhez ugyanis nem elég egy-egy szálloda; a tó környékét egészében, egységes koncepció szerint kell megújítani, ám ehhez tőkére és tó körüli ingatlanokra van szükség. Bár az SCD már évek óta ismert ingatlanfejlesztéseiről (különösen szállodáiról), reflektorfénybe az elmúlt hetekben került, amikor világossá vált, hogy ma gyakorlatilag egyedüliként alkalmas egy ilyen léptékű beruházás kivitelezésére. Kis túlzással, az SCD „megvette” az egész Balatont, hiszen egy kézbe vonta, illetve vonja össze a part mentén elhelyezkedő kempingek többségét és az egykor állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő vezető helyi turisztikai társaságokat. A kívülállók számára a mozaikokból csak most áll össze a kép, amely a Balatonban rejlő üzleti lehetőségek újbóli kiaknázását célzó, éveken keresztül véghezvitt, tudatos terjeszkedési politikát takar.

„Nálunk már 2002-ben megvoltak a koncepció alapjai” – erősíti meg Jászai Gellért. Vagyis már akkor tudták, hogy a Balaton partján minőségi gyógy- és wellness-szállókat lenne érdemes építeni, ezekhez pedig különféle szolgáltatásokat kapcsolni, a tavat pedig egész évben „nyitva tartó üzemmé” fejleszteni. Ekkor azonban még egyáltalán nem voltak megfelelő balatoni ingatlanjai az SCD-nek. Ám nem kellett sokat várniuk, a lehetőséget tálcán kínálta az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., amely 2003 végén tervbe vette a déli part állami tulajdonban lévő turisztikai társaságának, az egykor szebb napokat látott Siotour Rt.-nek a privatizációját. A 2003-ban már csupán 6,6 millió forintos adózott eredményt produkáló cégért 2004 nyarán 3,12 milliárd forintot fizetett a lehetőségre rámozduló SCD. Nyilvánvaló, hogy a Siotour értékét elsősorban a déli parton fekvő, jó elhelyezkedésű 11 kemping, illetve nyaralótelep adta, amelyben nagy fantáziát látott a szállodaépítő és -üzemeltető társaság. Az SCD rögtön jelezte is, hogy 50 milliárd forint beruházást tervez a telkeken, ezek közül néhány már el is kezdődött.

A KÖR BEZÁRUL. Az idén tavasszal újabb kézenfekvő terjeszkedési lehetőség kínálkozott, miután a Veszprémi Önkormányzat is úgy döntött, hogy eladja a tulajdonában lévő Balatontourist Rt.-t, amelynek 13 kempingje és egy szállodája van a tó északi partján. Az önkormányzat egy hónappal ezelőtt hirdette ki győztesként az SCD-t, amely – az OTB Bank nyújtotta hitel felhasználásával – 4,04 milliárd forintért vette meg az ingatlanportfoliójához tökéletesen illeszkedő társaságot. Az északi partra tervezett fejlesztések várhatóan 40 milliárd forintba kerülnek majd. A társaság érdekeltségeinek száma rövidesen tovább nőhet, mivel az SCD Holding vételi ajánlatot kíván tenni a Zala Megyei Önkormányzat tulajdonában lévő Zalatour Kft-re is. Ez az ügylet augusztus közepére várható. A Zalatour tulajdonában van a vonyarcvashegyi és a keszthelyi kemping, amelyekkel az „SCD gyűrűje bezárulhat” a Balaton körül. Az ingatlanfejlesztő ráadásként ezzel a vétellel hozzájuthat még a zalakarosi kempinghez is, amely – a gyógyfürdőnek köszönhetően már ma is hosszabb szezon okán – az előző kettőnél nagyobb növekedési potenciállal rendelkezik.

Az SCD eddigi története arra utal, hogy a Balaton-parton látszólag könnyű volt a kulcsfontosságú ingatlanok többségét megszerezni annak, aki a megfelelő időben, a megfelelő tőkeerővel rendelkezve elindult a privatizációs pályázatokon. A helyzet azonban ennél bonyolultabb, hiszen az SCD a saját koncepciója kidolgozásakor még legfeljebb csak sejthette, hogy az állami kempingüzemeltetőket sorra el akarják majd adni a közeljövőben. Emellett még egy fontos tényező is növelte, illetve ma is növeli a befektetés kockázatát. A Balatonról szóló törvény ugyanis meglehetősen szigorú szabályokhoz köti a tó körüli ingatlanfejlesztéseket. Márpedig az SCD terveiben az szerepel, hogy a jelenlegi kempingeket kisebb területen, de a mainál magasabb színvonalon tartják meg, a fennmaradó ingatlanrészeken pedig számos hotelt, wellness-központot húznak fel. A cégnek azonban ez ügyben is vannak sejtései. „A jelenlegi szabályozás nagyon sok szempontot figyelembe vesz, de a befektetőknek kevéssé kedvez, ám vannak arra utaló jelek, hogy a közeljövőben ez esetleg változhat” – mondja Jászai Gellért. Úgy tűnik tehát, hogy az SCD régóta dédelgetett terveinek ez sem fog az útjába állni.