Élet-Stílus
artists brushes and oil paints on wooden palette. Vintage stylized photo of paintbrushes closeup and artist palette. palette with paintbrush and palette-knife

Genetika vagy nevelés kérdése a tehetség? – Így látják a szakemberek

24
Szponzorált tartalom

2017. 11. 08. 10:37

Vajon mi dönti el, hogy egy gyermek tehetséges lesz-e vagy sem? A felmenőktől öröklött gének határozzák meg az életét vagy gondos és odafigyelő neveléssel bontakoztathatók ki a talentumai? A választ a téma szakértői adják meg.

Jó hírünk van: nem kell a gyerekünknek zseninek születnie ahhoz, hogy a képességeivel kiemelkedhessen az átlagból: elég, ha hiszünk benne, és érzelmi biztonságot nyújtunk neki azokban az években, amíg mellettünk cseperedik. A nevelésnek ez a két alappillére már önmagában „megokosítja” a csemetét, ha pedig ezen felül külön is törődünk azzal, hogy a benne szunnyadó tehetséget és érdeklődését gyakorlással, megfelelő motivációval és érzelmi impulzusdokkal stimuláljuk, akkor számíthatunk rá, hogy „átlagos génekkel” is magasan az átlag felett boldogul majd az életben. A tehetség ugyanis kétharmad részt nevelés és csak egyharmad részben örökség kérdése a szakértők szerint.

Magától nem tör utat magának a tehetség

Bagdy Emőke pszichológus például úgy látja, hogy a tehetség nem más, mint érdeklődés valami iránt, amit szívesen és magasabb szinten művelünk, mint mások. A korai ígéretesség megcsillanásait a pszichológusnő csupán potenciálnak tartja, amely azonban könnyen el is halhat, ha a környezettől nem kap megfelelő impulzusokat. A tehetség kibontakozásához elengedhetetlen a rendszeres gyakorlás és fejlesztés, valamint az egyenletes motiváció épp úgy, mint az, hogy ez érdeklődés tárgyát és a hozzá kötődő tevékenységet ne terhelje meg negatív érzelmekkel környezet – vagyis fontos feltétel ezért a szülők támogató magatartása, a pedagógusok fejlesztő munkája, és a tágabb szociális környezet elfogadó, megerősítő hozzáállása.

Egyszóval a tehetség kivirágoztatása nagyobb részben múlik a nevelésen és a környezeti hatásokon, mint a veleszületett képességeken, foglalja össze Bagdy Emőke:

„Tévedés, hogy a tehetség utat tör magának. A tehetséget 20 százalékban a magunkkal hozott készség és 80 százalékban a motiváció határozza meg. Ettől függ, hogy a tehetségígéret valóra váltja-e magát”.

A szakember szerint a tehetség magjait a közvetlen környezet nem csak elfojtani képes a negatív és figyelmetlen viszonyulással, hanem támogató, megerősítő attitűddel bele is képes „szuggerálni” egy gyermekbe. „Ne feledjük, hogy tízéves korukig a gyerekek önismereti zárlatban élnek, tehát a «Ki vagy te?» kérdésre nem tudnak másként válaszolni, mint a felnőtt világtól hallottak ismétlésével. Olyanoknak tartják magukat, amilyeneknek mi mondjuk őket. Nagy felelősség ez minden gyermek esetében, még inkább a tehetségeseknél.”

A tehetség különleges bánásmódot igényel

A tehetség jellegzetessége a „többlet” az átlaghoz képes, és ezért – mivel egy kicsit mindig kilóg a sorból – a tehetséges gyermekre extra figyelmet kell a környezetnek fordítani, és nagyobb támogatást, erőfeszítést követel az igényei kielégítése. A szakemberek szerint legritkább esetben tudja majd a tehetségét eredményekre váltani az a gyermek, amely ezt a figyelmet és többlet törődést nem kapja meg, ami szintén azt az elgondolást erősíti meg, hogy a tehetségünk döntően a nevelés hatására formálódik. Így látja ezt Arató Ferenc adjunktus, a Pécsi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet Nevelés- és Oktatáselméleti Tanszékének munkatársa is:

„Minden gyermek potenciális tehetségeket rejt magában, így alapvetően tehetség-kibontakoztatásról beszélnék inkább. Ebből a szempontból minden egyes gyermek különleges bánásmódot igényel, hiszen a benne egyedileg szunnyadó tehetség(ek) kibontása személyre szabott, egyénre tervezett pedagógiai folyamatot igényel.”

Higgy a gyermekben – és okosabb lesz!

A környezet és nevelés döntő jelentőségét hangsúlyozza Vekerdy Tamás is, aki szerint ha gyerekeink életkoruknak megfelelő életet élhetnek, vagyis módjuk van szabadon mozogni, érzelmi biztonságban játszani, a velük élő felnőttek cselekedeteit és beszédét spontánul utánozni, ha mindennap hallanak mesét, ami továbbfejleszti anyanyelvi képességeiket, melyeknek fejlettsége a szuverén és erőteljes gondolkodás alapja, akkor jó környezetet teremtettünk számukra ahhoz, hogy idővel a magukkal hozott lehetőségeket ki tudják bontakoztatni.

Vekerdy is arra figyelmezteti a felnőtteket, hogy óriási hatása van annak, hogy mit gondolunk egy gyermekről, és már önmagában ez a viszonyulás formálhatja a képességeiket és tehetségüket.

„Pygmalion-hatásnak hívjuk azt, amit egy hatvanas években végzett kísérletből tanultunk. Elmentek a kutatók, végigmérték a gyerekeket, de nem értékelték ki őket, hanem berakták az kapott adatokat egy fiókba. Majd egy kalapból kihúztak iskolánként 12 nevet, visszamentek az iskolába, és elmondták a tanároknak, hogy ezek a gyerekek rendkívüli fejlődés előtt állnak. Aztán egy év múlva újra végigmérték a gyerekeket, és egyben kiértékelték mindkét felmérést. Mindenhol szignifikánsan jobban fejlődött a 12, kalapból kihúzott gyerek. Csak azért, mert a pedagógus úgy nézett rájuk, hogy hű, ezek valami egészen különlegesek.”

Jó gének nélkül minden nehezebb

Dr. Ranschburg Jenő pszichológus ugyanakkor óva int attól, hogy átessünk a ló túloldalára, és azt gondoljuk, hogy bármelyik gyermekből zseni faragható megfelelő pedagógiai módszerrel, pozitív megerősítéssel és neveléssel. Az átlagosnál magasabb szintű, veleszületett képességek hiányában kimagasló teljesítmények nem születhetnek a professzor szerint:

„Úgy gondolom, hogy egy egészséges értelmi képességű gyerek intenzív egyirányú nevelése hozhat hatalmas eredményeket, de amikor a kiugró tehetségről, a zseniális gyerekről beszélünk, nem lehet kihagyni a veleszületett aspektusokat. Az nem úgy van, hogy tegyenek elém egy csecsemőt, és én abból zsenit nevelek. Ebben rengeteg veleszületett tényező játszik szerepet. Ha jól tudom, a Polgár-lányok teljesen egyforma nevelést kaptak, de nem egyforma színvonalon sakkoznak. Ott is megjelennek ezek a különbségek, és meggyőződésem, hogy a zsenialitás nagyon fontos összetevője egy genetikai tény, amihez természetesen a nagyon gondos nevelés is hozzátartozik.”

Kétharmaddal győz a nevelés

Dr. Tóth László, a Debreceni Egyetem Pedagógiai-Pszichológiai Tanszékének vezetője számos kutatási eredményt figyelembe véve úgy tartja, hogy a hosszú ideje húzódó vita a tehetség öröklött vagy tanult voltáról még távolról sem dőlt el, viszont markánsan erősebb az a nézet, amely szerint a környezeti tényezők befolyásolják nagyobb mértékben a tehetség megjelenését.

„Napjainkban, amikor befejeződött a HUGO program (az emberi génállomány feltérképezésének nagyszabású programja), jóval megalapozottabb állítások tehetők e két faktor szerepéről. Ma már tudjuk, hogy az olyan személyiségjegyek, mint a világnézet, politikai állásfoglalás, szociális-etikai érzék döntően tanult jellegek. Ezzel szemben az ősi mimikai mozgásformák, az elemi és automatikus mozgások, a motoros tempó, az aktivitási szint vagy az abszolút hallás csaknem teljes egészében örökletesen meghatározott. A hangulat, emocionalitás, dominancia-agresszivitás és az értelmi képesség középtájon található. Ami az értelmi képesség létrejöttét illeti, ebben az öröklés és a környezet 67%-os, illetve 33%-os arányát fogadják el a kutatók.”

Okosabb lesz az, aki jobb környezetben nőhet fel

Dr. Tóth László az „Adottság vagy nevelés?” című dolgozatában leírja, hogy a tudomány korábban éppen az ellenkező álláspontra helyezkedett, és „kiindulópontja kétségkívül az örökléspártiaknak kedvezett, ugyanis a tudományos kutatásban ennek a szemléletnek volt hagyománya. Galton, a 19. század második felének neves tudósa meg volt győződve arról, hogy a különféle tehetségfajták és egyáltalán az intelligencia öröklődik, és családkutatásokkal ezt próbálta igazolni. Ebben azonban tévedett. Adatai csak annyit bizonyítanak, hogy például a zenész családokban gyakrabban fordul elő zenei tehetség, mint más családokban. Az öröklődés és a környezet hatásainak megítéléséhez maga a természet kínálja a lehetőségeket.

A kritikus tényező az öröklődés változatlanságának biztosítása. Vannak olyan kutatások, amelyek azt vizsgálják, hogy a más-más környezetben felnőtt egypetéjű ikrek esetében a környezeti hatások mekkora nagyságrendet képviselnek. E kutatások arra az összegző megállapításra jutottak, hogy az egymástól elválasztott, de hasonló környezetben felnőtt egypetéjű ikrek intelligenciájában elhanyagolhatóak a különbségek. Ha azonban a különválasztva felnőtt egypetéjű ikrek környezete nagyon eltér egymástól, ez az intelligenciatesztekben nyújtott teljesítményeikben is markánsan kifejeződik.”

Szabadság a gének korlátai között

Dr. Balogh László egyetemi docens, a Debreceni Egyetem munkatársa is hangsúlyozza, hogy a vita még nem zárult le, de a kérdés jó ideje nem az, hogy van-e egyáltalán szerepe a tehetségben a nevelésnek, hanem az, hogy mennyire hatnak a talentum kibontakozásában.

„Voltak, és talán ma is vannak, akik azt vallják, hogy az életünkben mindent az öröklődés határoz meg, míg mások tagadnak minden determinációt, és azt mondják: az ember, születésekor «üres lap», és hogy mi kerül rá, az kizárólag az őt érő hatások függvénye. A modern genetika azt az álláspontot képviseli, hogy az ember képessége, teljesítménye a gének által meghatározott adottság, amelyet döntően befolyásolnak a környezeti hatások. A gének megadják a «tól – ig» határt, de hogy ezen belül ki mivé alakul, azt az edukáció, azaz a nevelés dönti el.”

 

A tehetségek érvényesülését és támogatását az Unicredit Bank is fontosnak tartja, ezért hozta létre a Korszakalkotók mecénás programot. Ismerje meg a program jelöltjeit!

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.