Az éretlen szerelem legfőbb ismertetőjele, ha a partner kisajátítására törekszik valaki. Mielőtt még bárkiben felmerülne a gondolat, hogy hát ez a szerelem lényege, tisztázzuk: a birtoklási vágy és a másik tárgyként, kedvenc kisállatként való kezelése, az indokolatlan félelem a partner elvesztésétől nem más, mint gyerekes önzés. Ez a nőknél és a férfiaknál is jelen van, és úgy hívjuk, féltékenység.
Az egészséges féltés, féltékenység valamennyire normálisnak nevezhető, de semmiképp sem lehet természetes velejárója a mindennapoknak. A féltékenység sokféle formában jelen lehet a kapcsolatban. Lehet folyamatosan szorongás érzése, félelem, hogy a másikat elveszítjük valaki miatt. De van olyan szerelmes is, hogy szinte szülői szerepet kikövetelve a másiktól alárendelje magát a partnerének, majd gyerekesen és önállótlanul viselkedik a párkapcsolatban. Ezzel pedig együtt jár a szinte gyermeki féltékenykedés. Mindkét fél elégedetlen lesz, konfliktusok lesznek, az őszinteség hiánya és a játszmák jellemzik a kapcsolatot.
A félelem a másik elvesztésétől, hogy más szerzi meg azt, ami a miénk, attól, hogy elkaparintja a tulajdonunkat. A bekebelezés, kisajátítás érzése állandó fenyegetettségben tart. A féltékeny ember önző, úgy hiszi, a partnere jár neki, csak az övé lehet, mindez óriási mértékű bizonytalanságot, kishitűséget, kisebbségi komplexust takar. A féltékeny fél önmagát félti, nem a másikat, a szeretett személyt, akinek elvesztésétől ő érezné magát kevesebbnek, értéktelenebbnek.
A beteges félelem gyerekkorból eredeztethető, előfordulhat, hogy valaki nem tud kilábalni abból a kisgyerekkori időszakból, amikor az ellenkező nemű szülőért versengett az azonos nemű szülővel. Például az Ödipusz-komplexus is ilyesmi, a féltékenység felerősödik, retteg a kudarctól, szorong, és a tuti biztonság érzésének kialakításával igyekszik a benne élő szorongó kisgyereket megnyugtatni. A teljes biztonságra való törekvés akár abban is megnyilvánulhat, hogy partnere minden mozzanatát ellenőrzi: figyeli a telefonját, a mailjeit, hogy kikkel hova megy, olvassa a cseteket és a munkahelyi levelezéseket is. Követi, ha kell.
A féltékenységhez mindenképpen kell vetélytárs, anélkül nem működik, így megtörténhet, hogy kitalált vagy akár valós vetélytárstól félti az ő drága kincsét. Előfordulhat, hogy a vetélkedés máshogy jelenik meg, a partner anyagi helyzetére összpontosul vagy a másik sikereire féltékenyek. Ebből is jól látszik, hogy
A szerelem ilyen kapcsolatokban nem az igazi. Értelemszerűen egy ördögi kör alakul ki, amiben egymást gyötrik a felek, játszmáznak, igyekeznek egymást megtartani, de az infantilis érzések győzedelmeskednek, ami szakításhoz vezet.
Az érett szerelemben nincs helye a féltékenykedésnek, sem annak, hogy a másikat csekkoljuk. Értelmetlen kínokat élünk meg, szorongunk, és ez mindkét félre vonatkozik, hiszen akit állandóan gyanúsítgatnak, előbb vagy utóbb szintén szorongani és félni fog, és arról fog szólni minden napja, hogy ne tegye féltékennyé a partnerét. Ebben a helyzetben már semmit nem lehet tenni, a féltékenykedő fél biztos, hogy találni fog valami mást, amiben megmutatkozik a bizonytalansága. A féltékenység érzése csökkenthető, kiküszöbölhető, de nem lehet tőle megszabadulni. A kialakult érzéssel meg lehet tanulni együttélni, önismeret, önkontroll és intelligencia kell ahhoz, hogy a féltékenykedést távolt tartsuk a szerelemtől.
