Szeptember végén a NASA bombaként robbantotta a hírt: sikerült bizonyítani, hogy a Marson folyékony, sós víz van. Ezt a bolygó felszínén időszakosan megjelenő sötét sávokból sejtették már korábban is. Ezek az úgynevezett sötét lejtősávok: több területen is megjelennek a meleg évszakban, amikor a hőmérséklet akár a fagypontot is átlépheti, majd a hideg beálltával halványulnak.
A víz pedig akár életet is jelenthet, de legalábbis nagyban megkönnyítené a vörös bolygóra majdan küldendő emberek dolgát.
Szén-dioxid
Most viszont Cedric Pilorget és Francois Forget, a CNRS francia kutatóközpont munkatársai a Nature Geoscience című brit szaklapban mutatták be cáfolatukat. S
Megcsúszik a talaj
Pilorget és Foreget szerint a Mars hasonló évszakokat él meg, mint a Föld. Ha a vörös bolygón hidegebb van, a levegőben lévő szén-dioxid megfagy, és szárazjég formájában leülepszik a talajon. Ekkor vastag, átlátszó lemezek képződhetnek. Amint a hőmérséklet emelkedni kezd, a szárazjeget elpárologtatja a Nap. Szublimál, azaz szilárdból rögtön gáz halmazállapotúvá válik, „kihagyja” a folyékony állapotot.
Ilyen módon a barázdák víz nélkül is kialakulhattak – írják a kutatók, akiknek elméletét szimulációs mérések is alátámasztják. Dundas rámutat arra, hogy a Mars olyan területein is láthatóak hasadékok, ahol valószerűtlen a szárazjégmodell, ez azonban nem zárja ki az elmélet helyességét. A kutatások szerint ugyanolyan felszíni képződmények különböző folyamatok hatására is kialakulhatnak.
A felszínen megfigyelhető „lefolyásokhoz” több ezer köbméter vízre lenne szükség – magyarázza Colin Dundas, az amerikai földrajztudományi hatóság, a U.S. Geological Survey munkatársa a tanulmányt kísérő elemzésében. A Marson lévő barázdák legfeljebb egymillió évesek, ami geológiai szempontból nagyon fiatalnak számít. A bolygó klímája ekkor még túl hideg volt ahhoz, hogy ilyen nagy mennyiségű víz megjelenhessen a felszínén – a barázdák keletkezése ezért rejtély.
