Élet-Stílus

Ezek a helyek voltak Budapest kávéházi kultúrájának központjai

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2015. 12. 04. 07:00

Kosztolányi Dezső száz évvel ezelőtt egyszerűen csak kávévárosként emlegette Budapestet. Nem tévedett nagyot, hiszen aligha tehettünk volna meg néhány lépést anélkül, hogy ne ütközzünk egy kávéház teraszába, vagy épp cégérébe.

Korábban a témában:

Az eleinte fekete levesként is emlegetett kávét a törökök hozták Magyarországra, de azt borivó nemzet lévén nyilvánvalóan undorítónak tartottuk, így évtizedeken át sikeresen ellenálltunk a csábításának. Az első pesti kávéfőzők a tizennyolcadik század első éveiben jelentek meg, virágzásuk pedig egészen a második világháború utánig tartott, mikor a kávéházak majd mindegyike bezárt. A több évtizeden át pusztuló örökséget csak a kétezres években kezdték újraéleszteni, így újranyitott többek közt a Centrál (itt született a Nyugat is) és a New York is, melyek a századforduló irodalmi és kulturális életében megkerülhetetlenek voltak.

Kosztolányi Dezső: Budapest, a kávéváros (1914) – részlet

Aki fintorgatja az orrát, hogy a kávéház plebejus hely, a jöttmentek kaszinója, annak azt mondom, hogy ma már kevés oly arisztokrata és úri kúria van, mint a kávéház, melynek tisztes, munkás, történelmi múltja van.

Száz éve, hogy született a mai kávéház öregapja. Tiszteld, pesti ember, a kávéházat, vénebb és tiszteletteljesebb az, mint te magad. Neki volt öregapja. Neked, rongyos, talán öregapád se volt. Mi, akik kivagyunk a nagytőke áldásaiból, naponta megszerezhetjük a fény és a gazdagság illúzióját, mikor beülünk egy ízléstelen kávéházba és zsebünkben hetven fillérrel, keleti kényelemmel elterpeszkedünk egy asztal mellett, mely mögött sok százezer koronák állanak, szolgálatkész lakájok sürögnek, ívlámpák égnek és fűtőtestek donganak. Átjáróházunk a gazdagság, melynek perzsaszőnyegeit lyukas cipőkkel tapodjuk, de annyit vagyunk ebben az átjáróházban, hogy már szinte a miénk. A középkori király csemcsegő kéjjel ette volna meg azt a rothadt kis imbiszt, amit te ordítva küldesz vissza a pincérrel.

Aztán a mi kávéházunk családias is. Beszéljek a borszesz kék lángjáról? Az otthon fehér függönyeiről? A mély díványról, a családi arcképesalbumról, az ősi fészekről? Nem, a kávéházról beszélek. Ami történik ezen a földön, itt történik. A kis asztalkáknál diákok készülnek a vizsgára, anatómiát, jogbölcseletet, irodalomtörténetet tanulnak. Ha akarom, szabadegyetem. A nagy asztalnál prelegálnak, esztétikát, filozófiát, architektúrát, nyelvészetet, lélektant, botanikát, gyógyszertant.

Fel kell fedeznem a pesti ember számára, hogy az aszpirin nemcsak a kávéházban, de – elvétve – a gyógytárakban is kapható. Az irodalomról nem is merek szólni. Az első kávéházi törzsvendég Petőfi Sándor volt. Azóta a magyar irodalom a kávésiparral együtt fejlődik, a forradalom a kávéházakban tör ki, csitul el s egy jövendő történész feladata megállapítani, milyen hatással volt a versekre, az elbeszélésekre, a cikkekre a kávé, ki ivott koffeint és ki cikóriát? Ha gyöngül az irodalom, akkor a feketekávé is gyöngül.

Nem tudjuk, micsoda hónaposszobákban laktak a lángelméink. Sok írónk ágyrajáró volt. De minden kávéházat emléktáblával kell megjelölni. A törökfürdő után a magyar kávéház a legelső keleti különlegesség. Itt töltjük el az életünket. A nap minden órájában, minden világításában ismerjük, mint más az otthonát, reggel hétkor épp úgy, mint éjjeli félnégykor és félötkor, amikor a székeket az asztalokra rakják. Van hivatalnok-idő (reggel héttől nyolcig), ügyvéd-idő (reggel nyolctól fél tíz-ig), orvos-idő (reggel fél tíztől fél tizenegyig), nyárspolgár-idő (félegytől délután háromig), családidő (délután négytől este hétig), szieszta-idő (este félnyolctól tizenegyig), lump-idő (este tizenegytől éjjel kettőig), művész-idő (éjjel kettőtől fél négyig) és ügynök-idő (mindig).

Egy barátom szürke házikabátot tart a kávéházban, de ott tartja a könyvtárát, az orvosságait és a pincér mindennap szó nélkül hozza a neurolinját, a könyvét, felnyitva azon a lapon, ahol tegnap abbahagyta. Ismerek kávéházat, amelyik fekete lobogót tűz ki, mikor meghal egy-egy vendége.

A kávéház a mi átriumunk.

Mai válogatásunkban kopott fotók egész során át mutatjuk be azokat a helyeket, ahol nagyszüleink, vagy épp dédapáink még olyan zseniket figyelhettek volna meg egy fekete elfogyasztása mellett, mint Babits, Ady, Krúdy, Molnár Ferenc, vagy épp Rippl-Rónai.

A Pilvax belső tere – a történelmi jelentőségű kávéház épületét 1911-ben lebontották, de nem messze tőle ma is működik egy azonos nevű hely.

Az Ámor (Nagymező utca 7.), 1907

Klotild (Váci utca 38/a), mely a Klotild paloták déli épületében működött

Az újpesti Elite

A margitszigeti kávéház, amelynek épülete eredetileg a Városligetben tartott millenniumi kiállításra készült, mint József főherceg vadászati pavilonja. A főváros a kiállítást követően a Margitszigetre helyezte, ahol 1930-as lebontásáig állt.

A Centrál (Károlyi utca 9.) az 1910-es évek elején

A Lövölde térre néző Cairo, majd Zita néven működő kávéház 1912 körül

A Bodó Kávéház (József krt. 52-56.) terasza és belső tere 1920 körül – a kávéház helyén ma egy McDonald’s található, természetesen a lenti fotókon látható díszek nélkül.

A Balaton (Rákóczi út 17.) gazdagon díszített belső tere, 1920 körül

A Bizánc (Teréz krt. 34) a húszas években, melynek bejárata felett a kép készítésekor épp felirat adja hírül, hogy megszűnt a borravalórendszer

A Kossuth téri Elysée a harmincas években – a helynek Ottlik Géza szerint nagyszerű virslije volt, és mindenhez adtak egy adag majonézes krumplisalátát.

A szecesszió jegyeit mutató Ostende Kávéház (Rákóczi út 20.), 1930 körül

A Negresco Kávéház terasza az 1930-as években

A Bucsinszky (Erzsébet krt. 30) megnyitásának évében, 1932-ben

A Savoy (Andrássy út 48.) belső terének részlete 1934-ben, a korra jellemző berendezéssel

A New York palota földszintjén működő New York Kávéház az 1930-as években

Az EMKE (Erzsébet körút 2.) 1937-ben – tizenöt évesen egyébként József Attila (1905-1937) is dolgozott itt, kenyeresfiúként

A Spolarich (József körút 37-39.) belső terének részlete, 1937

A Magyar Világ (Margit körút 40.) a harmincas évek végén

Az EMKE (Erzsébet körút 2.), 1940

A Petőfi Sándor és Párisi utcák sarkán működött My Dear a negyvenes években

A csodás modern portált kapott Suttogó

A King Rt. cukrászda és kávéház portálja, 1946

Nay kép: Riviera Kávéház, Dózsa György út 19. / A galéria fotói a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményéből származnak.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.