Marcelo Bielsán múlik, hogy először a világbajnokságok történetében véd-e két 40 feletti hálóőr ugyanazon a meccsen. Kétségek azért merülhetnek fel, mert Fernando Muslera épphogy a negyedik ikszben még otthagyott egy potyát, ami miatt Uruguay pontokat vesztett. (A teljesen csőlátású fociopaták kedvéért: az iksz nem csak döntetlent jelenthet, hanem az emberi korra vonatkoztatva évtizedet is a római számok között a tízet megtestesítő X okán.) Vozinha helye a másik oldalon, a Zöld-foki Köztársaság gólvonalán biztosabb már nem is lehetne, ő már 40 felett védte ki az Európa-bajnok spanyolok csodálkozástól fennakadt szemét.
Sokak személyes tapasztalata, hogy idővel elromlanak dolgok, és hogy ez nem csak a tudatosan rövid élettartamúra tervezett tárgyakra, nem csak a márkanév imázsának növelése érdekében hosszú alkalmazhatóságúra, de mégsem öröklétre tervezett minőségi eszközökre, hanem az emberekre, ezekre a piacgazdasági szempontból nélkülözhetetlen fogyasztókra is igaz.
(A gazdasági növekedés állandósításának igénye a legfőbb reményünk: a forgalom- és ezzel profitmaximalizálás megköveteli, hogy az árucikkek egyre rövidebb, a vevők egyre hosszabb élettartalmúak legyenek, és ha a száraz, dolláralapú grafikonok ezt diktálják, elkerülhetetlenül örökké fogunk élni. Vagy ha kell tovább.)
A fogyasztók ezúttal kapusok.
