A bemutatásra kerülő 120 rajz és vázlat egy része az Albertina saját gyűjteményéből való, másokat magángyűjteményekből és olyan neves külföldi múzeumokból kölcsönöztek, mint a firenzei Uffizi képtár, a párizsi Louvre, a New York-i Metropolitan és a londoni British Museum. Így, a kezdetektől az időskori alkotásokig átfogó képet szeretnének adni a reneszánsz művészóriás életművéről.
A Casa Buonarotti legszebb rajzainak kétharmadát adja oda egy időre a bécsi múzeumnak – mondta Achim Gnann, az Albertina szakértője. Ez azért is érdekes, mert hasonló nagyságrendű kölcsönzésre legutóbb 1989-ben volt példa, egy párizsi kiállítás alkalmával.
Mint az Gnann szavaiból kiderül, a Casa Buonarottiban őrzött levelek érdekes részletekkel szolgálnak a kutatóknak Michelangelo életéről és műveiről. Az egyiken fennmaradt például egy saját magáról készített hevenyészett rajz, amelyből kiderül, hogy a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját állva festette, és nem hanyatt fekve, mint ahogy azt sokáig gondolták.
Az ötszáz éves rajzok kidolgozottságukkal, energiától duzzadó alakjaikkal lenyűgözik a szemlélőt, Michelangelo számára azonban csak vázlatokként szolgáltak, előfordult, hogy a hátoldalukra bevásárlólistát írt a művész – mutatott rá a szakértő.
A bécsi tárlat anyagában megtalálható Michelangelo egyik korai rajza – egy Giotto után készült másolat – éppúgy, mint a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóihoz készült vázlatok és a művész Krisztus keresztre feszítését ábrázoló, közel nyolcvanéves korában készített rajzai.
