Egy Hermes táskáért például 4 millió forintot, de egy egyszerűbb Louis Vuittonért is kisebb vagyont kell kifizetnie az igazán elkötelezetteknek. Az ilyen termékek esetében nem csak az alapanyagot mérik aranyárban, de sokba kerül a dizájnja is, ami maradandó alkotás. A táska ma már majdhogynem státuszszimbólum és főleg a nők ragadtatják el magukat.
Egy-egy drágább darab meglehetősen hosszas munkafolyamat után érkezhet meg a boltok polcaira. Először csak egy számítógépes skicc készül el, a kész vázlatot ezután készítik el papírból, hogy ellenőrizzék a táskák méretarányosságát. Ezután elkészül a minta már a tényleges alapanyagból, a gyártási folyamat különböző lépcsőit is állandóan dokumentálják. Ha egy drágább darabról van szó, annál nincs helye kilógó szálnak, vagy félrevarrásnak, hiszen a márka a garancia a tökéletes minősége. Tovább növeli az amúgy sem alacsony végösszeget a drágább alapanyag és a tervező tiszteletdíja is.
