Jól láttam, hogy meghatódott, miközben lelkesen ünnepelték az Üllői úton?
Valóban könny szökött a szemembe, és nem sok kellett ahhoz, hogy elsírjam magam. A fiam, aki a lefújás után velem együtt ünnepelt a pályán, már nem tudta visszafogni magát, ő zokogott, mert sajnálja, hogy tétmérkőzésen már nem láthat futballozni az Üllői úton.
Sokan így lehetnek ezzel, a búcsúmeccsére mégis a vártnál kevesebben látogattak ki.
Én is jobban örültem volna, ha telt ház vagy legalábbis több néző előtt kerül sor a rekorddöntésre és a búcsúra, de munkanapon ennyien tudtak kijönni, ráadásul rettenetesen hideg volt. A szurkolóknak egyébként nagyon hálás vagyok, nagyon sok szeretetet kaptam tőlük, amit azt hiszem, azért sikerült viszonoznom az évek során.
A keddi, Lombard Pápa elleni bajnoki mérkőzés előtt korábbi klasszisok is felköszöntötték. Elárulja, Szűcs Lajos és Albert Flórián miket súgott a fülébe?
Inkább én beszéltem, megköszöntem nekik, hogy miattam kilátogattak a találkozóra, mivel ők ritkán nézik meg a helyszínen a mérkőzéseket, ha televízió közvetít, többnyire otthon maradnak, főleg a hétköznapokon. A kedvemért azonban eljöttek. Megható.
Akár már korábban is sor kerülhetett volna erre a csúcsdöntésre…
Természetesen nekem is eszembe jutott, hogy ha nem igazolok külföldre, vagy ha nem sérülök meg, akkor még ennél is többször szerepelhettem volna a csapatban.
Vagy ha a korábbi edző, Bobby Davison nem mellőzi…
Sok a ha… Éppen ezért szoktam azt mondani, hogy lehetett volna jobb, de rosszabb is, és ez az egész pályafutásomra igaz. Ezzel együtt teljesnek érzem azt a több mint húsz évet, amit futballistaként eltöltöttem. Az élvonalban négyszer, az NB II-ben egyszer voltam bajnok a Fradival, a Magyar Kupát pedig hat alkalommal nyertem meg. A Portónál eltöltött időszak is szép emlék, hiszen a sérülésemig a portugál csapattal is sikeres voltam.
2008 augusztusában szintén súlyos sérülést szenvedett, akkor úgy tűnt, vége a pályafutásának.
A jobb térdemben elszakadtak a szalagok, és való igaz, tényleg eszembe jutott, hogy kész, vége, abbahagyom, de a feleségem tartotta benne a lelkem, mint ahogy az egész pályafutásom alatt a támaszom volt. Azt mondta, ne adjam fel, együtt megcsináljuk, meglátom, visszatérek még a pályára. Igaza volt. Nyolc hónap alatt gyógyultam meg.
Többek között éppen a kitartása, hűsége miatt kedvelték meg ennyire a szurkolók. Milyen érzés, hogy Fradi-legendaként emlegetik?
Kicsit furcsa, de természetesen nagyon jól esik. Amikor 1990-ben idejöttem, aligha gondolhattam arra, hogy 647 mérkőzésen hordhatom majd a klub mezét, és ezzel megdöntöm a vonatkozó, közel hetvenéves rekordot. Az eddigi csúcstartót, Sárosi Györgyöt nyilván nem láthattam játszani, de elbeszélésekből, könyvekből tudom, milyen nagy ember volt ő. Hatalmas dolog, és boldoggá tesz, hogy megdöntöttem a rekordját.
Mikor gondolt először arra, hogy a lista élére kerülhet.
A 600. mérkőzésem után. Boldog voltam, amikor bekerültem az első tízbe, majd a háromba. Már akkor eszembe jutott a rekorddöntés, de igazából a második Ebedli Zoltánt megelőzve, azaz az 563. meccs után kezdtem el számolgatni.
Eszébe jut a pillanat, amikor először lépett be a Fradi-székházba?
Mostanában egyre többször…. Kazincbarcikáról igazoltam a klubhoz, a Honvéd elleni osztályozón nézett ki magának Nyilasi Tibor. Első alkalommal egyébként nem sok időt töltöttem az Üllői úton, hiszen máris indultam tovább az ifi válogatott edzőtáborába, és csak egy héttel az Újpest elleni szezonnyitó előtt tértem vissza. Azon a meccsen kezdő voltam. A Megyeri úton játszottam először a Fradiban, és érdekes, akkor is éppen úgy izgultam, mint most, a Pápa elleni bajnokin. Járt a gyomrom, dolgozott bennem a drukk.
A lefújás után sokáig tartott az ünneplés?
A feleségem meglepetésbulit szervezett, amelyen ott voltak a barátaim és persze a csapattársak is. Valamikor a hajnali órákban kerültem ágyba. Szép nap volt…
Más. Melyik volt a legerősebb Ferencváros, amelyikben szerepelt?
Az 1991/1992-es, valamint az 1994/1995-ös szezonban szerepelt csapat, mind a kettő bajnok lett, utóbbi ráadásul a Magyar Kupát is megnyerte. Az 1998-as is nagyszerű együttes volt, éppen ezért sajnálom olyan nagyon, hogy azzal nem lettem bajnok.
Nem akarunk ünneprontók lenne, de melyik volt a leggyengébb?
A mostani csapat sajnos nem tartozik a legjobbak közé, márpedig a Ferencvárosnak a múltja, a hagyománya, valamint a szurkolói miatt mindig a bajoki címért kell küzdenie.
A ferencvárosi pályafutására vonatkozó villámkérdések következnek. Melyik a legemlékezetesebb Fradi-gólja?
A Vác, a Vasas, a Pécs és a Győr elleni mesterhármasra emlékszem a legszívesebben.
Ki volt a legjobb játékos, akivel egy csapatban szerepelt?
Détári Lajos.
A legjobb idegenlégiós?
Alekszander Jovics.
Legjobb edző?
Nyilasi Tibor.
Hamarosan ön is Nyilasi örökébe léphet, ha jól tudom, edzőnek készül.
Így van, hiszen több mint húsz éve a labdarúgással foglalkozom, ehhez értek, szeretném átadni a tapasztalataimat. Az A-licencem már meg van, és ahogy lehet, a pro minősítést is megszerzem. Szó van arról, hogy átveszem az NB III-as csapat irányítását, de ezzel várjuk meg a szezon végét, hiszen a bajnokság végén egyeztetünk majd erről. Azt persze nem titkolom, hogy egyszer szeretnék a Ferencváros edzője lenni, úgy három-négy-öt év múlva nagyon szívesen leülnék a csapat kispadjára. A Fradi örök szerelem.
