A Poligamy kapcsán találkoztunk olyan összehasonlítással, ami a filmedet Goda Krisztina komédiájával, a Csak szex és más semmivel veti egybe, mondván, hogy mind a kettő humoros-érzelmes formában a tartós kapcsolatok alapjait firtatja, csak éppen az egyik a férfi, a másik a női főszereplő szemszögéből. Szerinted lehet alapja ennek a párhuzamnak?
Értem, hogy miért viszonyítják a Poligamyt a Csak szex és más semmi című filmhez, de én másképp látom ezt. Nem érzékelek akkora hasonlóságokat. Magyarországon nyilvánvalóan egy kezünkön meg lehet számolni, hogy mennyi minőségi romantikuskomédia-próbálkozás akad, és ebből adódóan valahogy mindig olyan érzése támad az embernek, hogy az újabbat valami előzőhöz próbálják mérni. Jobb volna, ha el tudnánk szakadni az általam megírt Poligamy és a kedvelt Csak szex és más semmi című filmek összehasonlításától, úgy gondolom, hogy a Poligamy például teljesen más vonalat képvisel, de abban, hogy igazából miben más, a nézőnek kell dönteni. Én tudom.
Értjük. De ha már az előképek: mások meg azt mondják a filmedről, hogy „gondolati vígjáték”, és ilyen szempontból Woody Allen is gyakorolt rád hatást. Te így gondolod?
Hogy a Poligamy gondolati vígjáték?
Igen, azt mondják.
Inkább ezt úgy módosítanám, hogy elgondolkodásra késztető vígjáték. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem érthető és élvezhető a legszélesebb közönségrétegeknek, mert szerintem igen, a vetítésekről kijövő emberek arcáról legalábbis ezt olvasható le. A jelenlegi 120 ezres nézőszám – ami még nőni fog – szintén ezt igazolja. Ami a Woody Allennel való párhuzamot illeti: számomra természetesen ez megtisztelő, de úgy gondolom, hogy ez az én saját történetem, a saját gondolatvilágom. Nyilván Woody Allenről is annak idején el lehetett volna mondani, hogy éppen kik azok, akikre ő hasonlít, amíg nem vált Woody Allenné. Ez egy általános „emberi hasonlítgatási kényszer”, amit egyébként meg tudok érteni: az egyiket kötni kell a másikhoz. Az emberi elme rendszerező, szereti a dolgokat felcímkézni, dobozokba rakni.
Rendben, akkor íme egy „doboz”: értékelhetjük-e első nagyjátékfilmedet „férfi vágyálom-beteljesítőként”? Abban az értelemben, hogy a férfi főszereplő minden nap más és más nő mellett ébred (aki egyébként ugyanaz)? Van-e ebben valami személyesség, azazhogy te mint az erősebbik nem képviselője szoktál-e ilyesmiről ábrándozni?
Azt hiszem, minden férfi szokott erről fantáziálni, aki letagadja, hazudik. Nyilván nem szívesen mondják el, a stabil párkapcsolatban élők érthetően nem szívesen beszélnek erről a nejüknek vagy a barátnőjüknek… De egy sör mellett a haverokkal biztosan belemennek abba, hogy iszonyatosan szaftosan belemennek abba, hogy kivel, hogyan és mikor csinálnák. Úgy gondolom, hogy ezt nem szabad letagadni, sőt nyugodtan ki lehet mondani, ettől még nem leszünk rosszabbak. Gyarlóak vagyunk, mindahányan. A Poligamynak ez a vonulata pedig személyes abból a szempontból, hogy persze magam is olykor elmerengek olykor, mi történne, ha… Mi, férfiak ezeken a dolgokon sokat agyalunk, ám az, hogy ez egy férfi vágyálmokat beteljesítő film, finomítanám. Rengeteg lánytól hallottam, hogy számára ez egy igazi „nőcis” film, aminek kifejezetten örülök.
Mindennek ellenére úgy érzem, nem mondható férfi- vagy női filmnek a Poligamy. Gondolom, szándékod volt, hogy ezt a csapdát elkerüld…
Igen. Amennyiben az ember egy kategorizálásra hajlamos egyed, és hát az, abban az esetben mindenképpen megpróbálja valamilyen kategóriába beszuszakolni. Ettől azonban nem félek, nagyon remélem, ha valamit női filmnek aposztrofálnak (amiben egyébként én nem hiszek), az nem fogja elriasztani a férfiakat, és fordítva. Hanem elmennek megnézni a párok, és aztán mind a ketten jól fognak szórakozni rajta.
Egy kicsit hosszabban idézlek a sajtókönyvből. „Minden pasas ki nem mondott tragédiája – és ezt a »tragédiát« nem kell természetesen szó szerint érteni –, hogy nem monogámiára termett. Ezért is a Poligamy cím, ami arra utal, hogy ez a »párkapcsolatiság« mennyire társasjátékszerűen alakul a mi generációnkban. Iszonyatos ellentmondások feszítik a harmincas korosztályt. Sokat randizó generáció a miénk, sokat lépdelünk ki-be a kapcsolatokba, részben azért, mert mi lépünk ki belőle, részben azért, mert kipenderítenek onnan. Elképesztő frusztrációnk, hogy miközben mindenki arra hajt, hogy megtalálja az igazit, szabad is akar maradni. Ezt a problematikát igyekszik a Poligamy című romantikus komédia sok-sok humorral körüljárni.” Te – úgymond – párkapcsolat-vállalós típus vagy? Van-e tartós kapcsolatod, esetleg gyermeked, családod?
Nincsen, jelenleg nem élek párkapcsolatban, és gyerekem sincs, de nyilvánvalóan az életkoromból fakadóan – harminchárom éves pasas vagyok – úgy érzem, hogy közeledik ez a nemcsak elkerülhetetlen, hanem vágyott állapot, mert nagyon vágyom a családra, és a Poligamyban mintegy eljátszottam azzal a gondolattal, hogy milyen lenne. Hogy – például – milyen félelmek gyötrik a férfiembert, ha előáll egy ilyen helyzet az életében. S akikkel beszélgettem erről – többek között Csányi Sándorral, a film főszereplőjébel – azt említették, hogy igen, természetesen észrevehető, érezhető egyfajta, az elköteleződéstől való félelem. Ami aztán feloldódik, és átadja magát az apaság mindent felülíró érzésének.
Mennyi ideig érlelted a Poligamyt? Úgy is kérdezhetem: hány évedbe került ez a film?
Mindent egybevetve körülbelül három és fél évembe. Ezt az időt a történettel tulajdonképpen meglehetősen harmonikus szimbiózisban töltöttem, az első ötlet kitalálásától egészen a megvalósulásig. Magát a forgatókönyvet pedig három évig csiszoltuk.
Hogyan kerültél kapcsolatba Herendi Gáborral és a Skyfilmmel mint producerrel és produkciós céggel, akinek a nevéhez – példának okáért – olyan sikerfilmek fűződnek, mint a Valami Amerika első és második része? Egyszerűen besétáltál az utcáról?
Fillenz Ádám operatőr barátom hozott össze vele azzal a nem titkolt szándékkal, hogy bevezessen a reklámfilmezésbe (Herendi Gábor reklámfilmesként kezdte a filmes pályáját, legutóbb a fogyatékosok egyenlő esélyeiért folyó kampány egyik kisfilmjét rendezte – a szerk.). Megmutattam egy kisjátékfilmemet, a Melletted címűt, ami nagyon tetszett neki. Ekkor még nem árultam el, hogy születőben van a Poligamy forgatókönyve, azt gondoltam, majd ha kész lesz, minden előzetes bejelentés nélkül leteszem az asztalára. Így is történt, és ahogy elolvasta, rövid időn belül reagált, hogy ezt ő mindenképpen szeretné támogatni, és teljes mellszélességgel a film mögé állt.
Miközben a Poligamy a mozikban hódít, dolgozol-e már a következő könyv- és filmötleteden?
Természetesen igen, azonban erről bővebben nem szeretnék még beszélni. Az ellenben egészen bizonyos, hogy összeszokott kis csapatommal, barátaimmal, Kovács Zoltán vágóval és Fillenz Ádám operatőrrel látunk a munkához. Közösen tervezzük a következő projektünket. De hogy pontosan mi az, legyen a jövő meglepetése.
