A kifejlett nagy fehér cápa legfőbb zsákmányát a tengeri emlősök, különösképp a fókák képezik. Ahhoz, hogy a ragadozó sikeres támadásokat hajtson végre a kitűnően és gyorsan úszó prédával szemben, profi vadászmódszereket kell kifejlesztenie, amely csak tanulás útján szerezhető meg. A cápák zsákmányuktól általában körülbelül 90 méterre, a homályos vizekben cirkálva figyelik ki a fiatal, magányosan úszkáló fókákat – írja a National Geographic Online.
Ez a távolság elég közeli ahhoz, hogy lássák áldozatukat, de ahhoz elég távol van, hogy ők maguk észrevétlenek maradhassanak. Közben ügyelnek arra is, hogy ne legyen a közelben másik cápa, amely vetélytársnak bizonyulhat vagy elijesztheti a zsákmányt. Alulról, szinte láthatatlanul támadnak prédájukra, és korábbi vadászataik eredményéből mindig tanulnak.
forrás: National Geographic Online
A Journal of Zoology című amerikai tudományos szaklapban megjelent tanulmány szerzői az úgynevezett „sorozatgyilkos-profil” segítségével vizsgálták a fehér cápák vadászmódszereit. „Valamiféle stratégia mentén folyik a dolog” – nyilatkozta Neil Hammerschlag, a Miami Egyetem cápakutatója, a tanulmány egyik szerzője. A szakember 340, fókák elleni cápatámadást figyelt meg a dél-afrikai partoknál található Fóka-sziget közelében. Elmondása szerint ha a szigetnél vadászó cápák csupán véletlenszerűen csapnának le áldozataikra, akkor elég lenne az összegyűlő fókák közelében úszkálniuk. Ám nem ez a helyzet.
Ezzel persze meg is szűnik a hasonlóság a fennmaradásukért gyilkoló fehér cápák és a tetteiket valamiféle aberrációval magyarázható sorozatgyilkosok között. „Elvileg azonban mindkettőnek ugyanaz a szándéka: célpontot, prédát vagy áldozatot találni. Rejtőzködniük kell, ha eredményesek akarnak lenni a keresésben” – jelentette ki D. Kim Rossmo, a Texas állambeli San Marcos Egyetem kriminológiai intézetének professzora, a tanulmány társszerzője, aki korábban 21 évig rendőrségi alkalmazottként dolgozott.
