Salsával kombinált aerobik-, Pilates-, fitballboksz- vagy egyszerű alakformálótorna-, esetleg köredzés- vagy éppen hastáncórát is választhat az, aki a napi munka után – vagy előtt – testmozgásra vágyik. A legtöbben súlyfeleslegtől szabadulnának a gyakran „hirtelen felindulásból” elkezdett rendszeres – bár nem mindig kitartóan folytatott – sportos életmóddal. Vannak, akik orvosi tanácsra, míg mások egyszerűen közérzetük, erőnlétük javítása érdekében vagy pusztán a divatot követve szánnak időt – és pénzt – testük karbantartására.
„Sok mindentől függ – kortól, az egyéni ízléstől, egészségi állapottól – hogy milyen szabadidősport ajánlott” – állítja Horváth Éva sportmenedzser, oktató, a Testharmónia Mozgásformáló és Egészségmegőrző Egyesület egyik alapítója. Szerinte egy gondos trénernek a hozzá fordulónál nemcsak a fizikai, hanem a mentális állapotot (stressztűrő képességet, motiváltságot, kitartást) is fontos figyelembe vennie. A sportolni vágyó felnőttnek érdemes először végiggondolnia, hogy mit szeretne, s ekkor lehet szakember véleményét kérni, hogyan lehet fokozatosan terhelve a testet fittebbé tenni. Az idősebb korosztálynak mindenképp fontos ilyenkor előbb a körzeti orvossal is beszélni, sőt a szakirodalom szerint a 35–40 éveseknél sem árt szív- és keringésrendszeri vizsgálatokat elvégezni rendszeres, intenzívebb hobbisport elkezdése előtt. Jó, ha az ízület- és csontrendszert is végigvizsgáltatja a sportolni vágyó – akár egy gyógytornász segítségével.
Felmentés tornából
A csoportos fitneszedzésekhez való csatlakozás előtt érdemes egyéni találkozót kérni a szakembertől vagy az edzőtől, aki ilyenkor a jelentkező sportelőéletéről is kérdezi (gyerekkori iskolai felmentés a tornaórán, korábban űzött sportok, esetleges panaszok). A sportolni vágyóról azt is tudni kell, hogy például ülőmunkát végez-e, illetve hány órán keresztül teszi ezt naponta, mert az ízületi és keringési problémák hosszú évtizedek alatt alakulnak ki, sosem akkor kezdődnek, amikor már a kellemetlen tünet jelentkezik, hanem sokkal előbb. Fontos az öröklött betegségeket is számba venni. Az embernek a saját testét ismernie kell, de a gondos edző a csoportos órák alatt is figyeli, segíti a résztvevőket – mondta Horváth Éva. Ha valaki sokáig nem mozgott rendszeresen, érdemes néhány lassabb, alakformáló órával kezdeni. „Nem biztos, hogy az egészséget szolgálja, ha valaki – mert fogyni akar – hirtelen, minden előkészület nélkül elkezd intenzíven futni vagy egy zsírégetőnek mondott órára járni.”
Lássam a diplomád!
„Nem mindegy, hová fordul a sportolni vágyó: már az első órán észre lehet venni, hogy az oktató mennyire figyel oda, kijavítja-e a mozdulatokat, akkor is, ha sokan járnak az órájára – véli Horváth Éva, hozzátéve, hogy – az lenne tisztességes, ha az edzőteremben valahol kiírnák, hogy az adott oktatók hol és mit végeztek.”
Az emberek sokszor a szimpátia alapján választanak edzőt, oktatót, és nagy szerepe van a reklámnak is a mozgásforma kiválasztásában. Magyarországon 10–15 éve van úgynevezett „fitneszkultúra” – állítják a szakemberek –, és az emberek szívesen válogatnak a különböző mozgástípusokból. Különösen a régóta hobbisportolók között népszerűek az új típusú mozgások. Ugyanakkor a népesség több mint fele korántsem nevezhető fittnek, már gyerekkorban is vannak problémák, az óvodások 50–60 százalékánál észlelhető valamilyen gerincferdülés. Márpedig minden ízületi eltérés az egész testünkre hatással van, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni sportoláskor sem. A szakember szerint heti legalább két alkalommal szükséges mozogni, ha valaki „jó karban” szeretne maradni. Ugyanakkor fontos átgondolni, hogy milyen az adott ember életmódja, mi az, amit hosszú távon, rendszeresen tud vállalni, hogyan tudja ezt beilleszteni a saját és a családja életébe. Ideális az lenne, ha valaki heti három-négy alkalommal mozogna, de ez nem csak futás és aerobik lehet, hanem megfelel, ha kétszer tornázik és mellette úszik, vagy valamilyen labdajátékban vesz részt.
Nem árt az óvatosság!
Egy fiatal, egészséges felnőttnek nincs feltétlenül szüksége orvosi, sportorvosi véleményre, ha úgy dönt, rendszeresen – nem versenyszerűen – sportolni fog. Fiatalabb korban meglehetősen ritka ugyanis, hogy olyan panaszt, tünetet nem okozó, örökletes betegségtől szenvedjen valaki, amely közepes intenzitású szabadidősport végzésekor végzetes következményekkel járna. Ha egészségi állapota miatt valaki körzeti orvos, sportorvos tanácsát kéri, mielőtt „sportosabb üzemmódba vált”, a szakember először a páciens korát, esetleges belszervi, mozgásszervi, idült és heveny betegségeit, a korábban űzött sportokat veszi tekintetbe, mielőtt tanácsot adna.
„Azért ha valaki hatvanöt évesen, nagyobb súlyfelesleggel szeretne rendszeres mozgást kezdeni, feltétlenül orvos tanácsát kell kérnie előtte – nyilatkozta a FigyelőTrendnek Timár Róbert sportorvos, belgyógyász. A szakember ilyenkor megmondja, hogy milyen mozgás ajánlott vagy éppen ellenjavallt – mert például magas vérnyomás melletti intenzív megterhelés megnövelheti a szív- és érrendszeri szövődmények kockázatát.
„Általában ajánlott az úszás, a futás, a kerékpározás, a síelés, az edzőtermi ellipszistréner (ezek az úgynevezett ciklikus mozgások), mert ezek a dinamikus mozgással járó sportok – a statikus erősportokkal, például súlyzós gyakorlatokkal szemben – a szívnek nem nyomásterhelést, hanem térfogatterhelést jelentenek. Nagyon jó például a spinning (igen pontosan adagolható terhelés egy speciális szobakerékpáron, amely mozgásformát egyszerre többen végeznek, zenére, edző irányítása mellett), ráadásul sok edzőteremben profi edzők (gyakran korábbi profi kerékpáros versenyzők) tartják ezeket az órákat” – mondta Timár Róbert. A szakember hozzátette, hogy többféle adat is létezik arra nézve, mennyi az ideális mennyiségű testmozgás: míg régebben heti háromszor harmincpercnyi mozgás volt ajánlott, manapság általában heti 150 percnyit tartanak ideálisnak. Ez olyan mozgást jelent, amely alatt a pulzusszám (szívfrekvencia) az adott emberre érvényes maximális érték kb. 70 százalékát éri el. (A maximális szívfrekvencia, azaz pulzusszám kiszámítási módja: 220 mínusz az életkor). Fontos, hogy egy-egy alkalommal haladja meg a mozgás a harminc percet: többet ér tehát, ha valaki négyszer 35–40 percet mozog, mintha öt alkalommal harminc percig tenné ezt.
Bevezetés és levezetés
A hobbisportolásnál nemcsak a végzett sport típusa, időtartama, az adott ember egészségi állapota számít, hanem kulcsfontosságú az izmok, ízületek megfelelő, nagyon alapos bemelegítése, amellyel a gyakori boka-, térd-, csípő- és egyéb mozgásszervi sérülések nagy része megelőzhető. Például heti egyszeri focizás előtt legalább 5–15 percig kellene fokozott intenzitással bemelegíteni különböző nyújtó és bevezető gyakorlatokkal, amelyeket a szélesebb közönségnek írt szakkönyvekben vagy különböző internetes oldalakon is megtalál az érdeklődő. Mindig fontos a fokozatosság is: biciklizésnél például érdemes egy darabig kisebb áttétellel és pedálfordulatszámmal (nem hegymenetben) haladni. Minden sportnál szükséges a megfelelő mennyiségű ion- és folyadékbevitelre is figyelni, az úgynevezett „kontaktsportoknál” és a labdajátékoknál pedig nem árt egymásra is tekintettel lenni – bizonyos kor felett pedig az intenzitást csökkenteni a sportsérülések elkerülése érdekében.
