Élet-Stílus

Stevenson: a kubai dinamit (videó)

Megannyi kiütéssel elért győzelem, három olimpiai arany és ugyanannyi vb-elsőség. Teófilo Stevenson az ökölvívás egyik óriása, akit méltán emlegetnek a nehézsúly legendái között annak dacára, hogy meggyőződésből nem állt profi ökölvívónak.

Teófilo Stevenson Lawrence 1952. március 29-én a kubai Puerto Padréban látta meg a napvilágot, angolos hangzású nevének magyarázata: az ökölvívás szintén kipróbáló, ám hét mérkőzés után a sportággal szakító, édesapja 1923-ban a Saint Vincent szigetekről vándorolt Kubába, míg édesanyja Saint Kitts-i felmenőkkel rendelkezett.

A rendkívül tanulékony kisfiút édesapja irányította az ökölvívás felé, s az ifjú Teőfilo az egykori cirkálósúlyú kubai bajnok John Herrera irányítása alatt rövid időn belül az egyik legígéretesebb „ökölvívó-palántává” nemesült. Az 1960-as években elnyert junior-bajnoki cím után Stevenson 17 éves kora előtt debütált a felnőttek között: vereséggel.

Stevenson – egy kis technikai bemutató:

A tejfelesszájú ifjúnak Gabriel Garcia tapasztalata még sok volt, ám ezt követően legyőzte a sziget két legjobb nehézsúlyúját, Nancio Carillót és Juan Perezt, majd az 1970-es közép-amerikai bajnokságon elért második helyezés után Berlinben könnyedén győzte le a kelet-német Bernd Andernt.

Az 1972-es müncheni olimpián már az esélyesek között jegyezték – és megfelelt az elvárásoknak.

A lengyel Denderyst a 30. másodpercben kiütötte, az őt az 1971-es pánamerikai játékokon felülmúló amerikai Bobick a harmadik menetig bírta, míg az elődöntőben a nyugat-német Hussing a második menetben került a padlóra. A döntő még könnyebb volt: a román Alexe ki sem állt ellene.

Stevenson és Zajev: a szovjet kibírta talpon

Stevenson és Zajev: a szovjet kibírta talpon

Bár 1973-ban a profivilág is csábította – a promóterek egymillió dollárral kecsegtették, amennyiben kiáll a „Legnagyobb” azaz Muhammad Ali ellen -, Stevenson nem állt kötélnek. „Mi az az egymillió dollár, nyolcmillió kubai szeretetéhez képest?”, tette fel a kérdést. Másfelől az amatőrök között nem volt ellenfele, míg a profik között olyan, mára legendássá váló klasszisok bokszoltak, mint Ali, Joe Frazier, Geroge Foreman, Larry Holmes, avagy Ken Norton.

Teofilo Stevenson – KO-parádé:

Stevenson kisajátította az amatőr nehézsúlyt. Két világbajnokság (Havanna 1974, Belgrád 1978) és egy olimpia (Montreal 1976) után a moszkvai ötkarikás játékokon elnyert harmadik aranyéremével beállította a magyar Papp László csúcsát (a duó mellé a szintén kubai Felix Savon zárkózott fel 2000-ben). A versenyeken szórta a KO-kat; csak a magyar Lévai István (0-5) és a szovjet Pjotr Zajev (1-4) bírta ki ellene talpon, a moszkvai olimpia elődöntőjében és fináléjában.

A kubai alighanem megjavíthatta volna Papp rekordját – ám a politika közbeszólt. A kommunista blokk országai – így Kuba is – bojkottálták az 1984-es Los Angeles-i olimpiát, ahol az a Tyrell Giggs nyert, akit bő félévvel a játékok előtt könnyed fölénnyel iskolázott le.

1986-ban a renói világbajnokságon szupernehézsúlyban megnyerte harmadik vb-aranyát is (négy évvel korábban az olasz Damiani az első körben legyőzte), majd nem sokkal később visszavonult. Nem sokat tétovázott: a 20. század egyik legjobb ökölvívója a kubai válogatott szövetségi kapitányaként folytatta pályafutását.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik