Élet-Stílus

Esterházytól Kaszparovig – könyvajánló a fesztiválra

admin
admin

2008. 04. 22. 15:03

Csütörtökön nyit a XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a Millenárison több száz új, és több tízezer korábban megjelent könyvvel. A színes kínálatból szemezgettünk.

Grecsó Krisztián: Tánciskola


Grecsó Krisztián, a nagy sikerű Isten
hozott
szerzője ízesen, humorral és nagy szívvel mesél a Tánciskoláról, egy
általa álmodott mágikus, fülledt alföldi világról, melyben mégis minden
lehetetlenül ismerős és valóságos. Egy jogászi pályája elején lévő fiatalember,
Dr. Voith József a Viharsarok egy ismeretlen városában, kísértések, csodák,
borzalmak, nők és a halál közelébe kerül. Nem tudja, hogy ördögi dologgal vagy
csak a hétköznapok könyörtelen ütemével került-e szembe. A kusza szerelmek és a
drogos bódulat zavarossá tesz számára mindent.


A Tánciskola miliőjében élők elhiszik például, hogy a régi melódiákkal
visszatér a múlt is, bizonyára bolondok tehát. Vagy talán mégsem egészen?
Lehet, hogy a csodákat akarni kell, hogy megtörténjenek, és ez az akarás, a
mágia iránti vágy a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze? Ezeket a kérdéseket
veti fel a Tánciskola, egy generáció,
egy világ, egy rejtély és egy dilemma varázslatos regénye.

Térey János: Asztalizene


Térey drámája a kétezres évek közepén, egy elegáns budai étteremben, a
White Boxban játszódik. Szereplői harmincas-negyvenes éveikben járó nők és
férfiak, kilenc nárcisztikus ember, akik kapaszkodókat keresnek egymásban, a
munkájukban, a művészetben vagy a pénzben. Győző, az étterem tulajdonosa gyűjti
maga köré őket munkaadóként, barátként, feleségként, szeretőként vagy
vendégként, kit mire talál alkalmasnak. Csak lassan derül ki számára, hogy a
viszonyrendszerben, melyben magának szánja a főszerepet, mások szemében ő a
mellékszereplő.


A White Box akvárium, a
törzsvendégek életének villódzó tere, mely magába vonzza a kintet, a nagyobb
összefüggések hálózatát, így lesz az Asztalizene vér nélküli korképe a magyar
újközépréteg világának.


Esterházy Péter:
Semmi művészet


Esterházy legújabb regényének első mondata így hangzik: „Az anyának és a
fiúnak!”. Az 1985-ös, az anya halálát nyelvi problémaként feldolgozó A szív
segédigéit az „Atyának és Fiúnak” ajánlotta a szerző. S a huszonhárom éve
megjelent regény utolsó mondatával („Mindezt majd megírom még pontosabban is.”)
tett ígéretét váltja be most, új értelmet adva ezzel az anyahalálkönyvnek.

A Semmi művészet a föltámasztott anya könyve, az anyáé, aki ismeri a
lesszabályt, és akinek a nyelve, mely által a világhoz való viszonya
meghatározódik, a futball nyelve, ehhez képest létezik minden és mindenki más.
A futball ebben a könyvben világszemléletként van jelen, melynek eredője az
anyához, a fiúkhoz és az anyanyelvhez való viszonyban gyökerezik – ez az
anyanyelvkomplexus. (Mert a futball és a nyelv a két meghatározó szál a
családban! )

A regényben a Kossuth-díjas íróra oly jellemző motívumok közül a
családtörténeti szál, a plátói szerelem, a házastársi szeretet és az
önreflektív szövegvilág egyaránt helyet kap. Bár ez a mű nem tekinthető
egyértelműen a számozatlan, gyászkeretes oldalakon megjelent A szív segédigéi
formai folytatásának, az azt ismerő olvasóknak talán nagyobb élvezetet nyújt.


Karafiáth Orsolya: A
Maffia-Klub

Karafiáth Orsolya első regényében tizenkét nő monológján keresztül rajzolódik
ki egy Agatha Christie nyomdokain járó krimi. Az egykori főiskolai barátnőként,
sőt elválaszthatatlan maffiózóként, a Café X félvilági díváiként hajdan az
életet együtt habzsoló nők életének közös eleme Lajos, a férfi. Lajos azonban
időközben eltűnt, így Ágota, a könyv főhőse újra felkeresi egykori barátnőit,
hogy beszélgetéseik – és régi levelek, naplóbejegyzések-segítségével a nyomára
bukkanjon. A rejtélyes gyilkos utáni nyomozás során a barátságokról kiderül,
hogy szerelemféltés, árulás, irigység és bosszú munkálkodott mögöttük.

A tizenkét lassan kirajzolódó női karakterben, illetve azoknak a férfihoz való
kapcsolódása alapján szinte minden olvasó magára ismerhet. A kötettel csaknem
egy időben megjelenő CD-n Karafiáth Orsolya a szereplők zenéjét komponálta meg.
A ska, blues, swing, punk és opera műfajában szerzett dalokat többek között Für
Anikó, Péterfy Bori, Palya Bea és Németh Juci adja elő.

Bach Szilvia: Nem
vagyok én Müller Péter!


A könyv főhőse Eszter, az egyedül élő, jó humorú, általában vidám, olykor
depressziós, az agyát sokat jártató harmincas újságíró, akinek lételeme a
naplóírás. Imádja ízekre szedni a világot, és kíméletlenül ír azokról, akikkel
baja van. Így megkapják a magukét többek között a macsók és az őket kiszolgáló
nők, a rossz szülők, a figyelmetlen szeretők, a hatalmaskodó főnökök, az
állatkínzók, a rasszisták és a tehetségtelen magamutogatók is.

A regény maga egy önéletrajzi elemekkel tarkított fiktív napló, amely egy nő és
a nagy Ő találkozásának történetét meséli el. Eszter fáradhatatlanul
boncolgatja élete történéseit, személyiségét, döntéseit, érzéseit, sőt saját
analizáló hajlamát is. Az élet tökéletesen hétköznapi és egészen emelkedett
kérdéseire adott válaszai hol érzékenyek és költőiek, hol vadak és indulatosak,
szinte mindig jó adag iróniával és öniróniával fűszerezve.


Hernádi Kriszta:
Kánonon túl – Aparegény


Hernádi Gyula lánya, Hernádi Kriszta asszociatív, lírai aparegényt írt apjának
hagyatékából. A kötet alapját művészetről, alkotásról, szerelemről, hitről és
földi megváltásról szóló beszélgetéseik adják. Szó esik Jézáról, az ateista,
női megváltóról, aki helyenként Krisztával azonosul, és akinek szexuális
életébe a Mária Magdolnával és Júdással folytatott viszony is belefér. A
párbeszédekben megjelenik a mitikus, ősi, nyugati metafizika előtti világ,
melyben a föld és az ég közötti határok még elmosódtak, mindkét oldalról
átjárhatók voltak.

A Kánonon túl történelmi regény is egyben. Hernádi Gyula saját szavai alapján
felidéződik előttünk az élete, érezzük a gyerekkori kisváros, a Horthy-éra, a
krími hadifogság, az ötvenes évek diktatúrájának levegőjét, látjuk a Kádár-kori
kultúrpolitika, majd az ezredvég színeit.


Mihail Bulgakov:
Végzetes tojások – Kisregények


A kötetben szereplő három kisregényt, az Ördögösdit, a Végzetes tojásokat és a Kutyaszívet
1923-25 között írta meg Bulgakov. Utóbbit a szovjet-orosz cenzúra betiltotta, sőt
1926-ban egy házkutatás során el is kobozták annak legépelt példányait.
Mindhárom kisregény története a realitás és a fantasztikum határán bomlik ki.


Az Ördögösdi szovjet kishivatalnoka
egy, a létét igazoló papír eltűnése miatt kényszerül arra, hogy átlépjen az
ördögi cselszövések világába. A Végzetes
tojások
hőse, Periszkov professzor véletlenül feltalálta az
életfolyamatokat rendkívüli mértékben felgyorsító „vörös sugarat”, ám annak
„gyakorlati alkalmazását” már nem tudja megakadályozni, s ez katasztrófához
vezet. A sugárral megvilágított, összecserélt tojásokból szörnyek bújnak elő,
és elárasztják az országot. (Figyelmes Kispál-rajongók felfedezhetik az Ül című
szám és a kisregény analógiáját.) A Kutyaszív
az 1920-as évek Moszkvájában játszódik, ahol Preobrazsenszkij professzor egy
kóbor kutyát operál át emberré. A várt tökéletes ember helyett azonban a
kutyából egy erőszakos és élősködő lumpenproletár lesz, aki ugyanakkor
félelmetes gyorsasággal tud alkalmazkodni a kor ideológiájához és jelszavaihoz.
Magának követel mindent, még „teremtőjét” sem tiszteli, aki végül egy újabb
operációval ismét kedves, hűséges ebet varázsol belőle.

Bulgakov ezen szatirikus művei egyrészt felmutatják a szovjet hétköznapok
groteszk, elszemélytelenedett emberi viszonyait, másrészt filozófiai jellegű
problémákat is felvetnek: vajon szabad-e beavatkozni az élet természetes
rendjébe?


Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol


A fiatal francia írónő harmadik könyve ez a novelláskötet, amelynek minden
darabja egy váratlan fordulatra épül. Arra a pici csavarra, amelynek működésbe
lépése után minden, ami korábban történt, mást jelent. A tizenkét különböző
korú, nemű, más-más társadalmi réteghez tartozó és foglalkozású elbeszélő
egy-egy rövid történetben meséli el élete egy kiemelt pillanatát, netán egész
addigi életét. Megismerkedhetünk az öregedő fejjel szerelembe eső rocksztárral,
a nővéreivel lakó mérlegképes könyvelővel, a bátyja árnyékában élő eltávos
kiskatonával, a részeg megerőszakolóit hidegvérrel kiherélő állatorvosnővel és
az anyával, aki elveszti magzatát, miután megváltoztatta családja életét.

A szerző hol humorral, hol távolságtartással, hol együttérzéssel, hol
megvetéssel viszonyul szereplőihez; történeteiben finoman, mégis feltűnően
keveredik a langyos szerelmi vágyakozás az egyszeri ember legmegrázóbb
drámáival.


Alexander Ahndoril: A rendező


A hazájában ünnepelt svéd író első nemzetközi sikere ez a kötet, mely az elmúlt
tizenöt év legvitatottabb irodalmi alkotása lett Svédországban. A szerző a
regény főhősét a 2007-ben elhunyt rendezőóriásról, Ingmar Bergmanról mintázta,
aki még a megjelenés előtt, kéziratban olvasta a művet, amelynek hatására „mély
megindultságának” adott hangot, és „fantasztikus írónak” nevezte Ahndorilt. Az
utolsó vele készült tévéinterjújában azonban már „sértőnek és megalázónak”
titulálta a könyvet.


A regény hőse tehát az 1961-ben az Úrvacsora című filmet forgató, házassági és
világnézeti problémákkal küszködő Ingmar Bergman. Azt reméli, a lelkészi
hivatásra való alkalmatlanság és a szeretethiány témáját ötvöző filmjével majd
sikerül tisztáznia öreg és beteg szülei előtt, miért nem volt képes apja
nyomdokaiba lépni. A forgatás azonban döcögve indul, a rendezőnek lépten-nyomon
hazudnia kell, hogy házasságát és munkáját folytatni tudja, holott a sikerben
korántsem biztos.


A rövid, párbeszédes jelenetekből építkező, helyenként szürreális képeket
felvillantó regény a Bergman-filmekből és -irodalomból meríti anyagát. Ahndoril
az élet és fikció közti határt szándékosan elmosva újraalkotja és átformálja a
Bergman-mítoszt, hogy egy mélyebb, művészi igazságra találjon.

Richard Watson: Jövő-dosszié

A könyv provokatív előrejelzések sokaságán keresztül mutatja be az elkövetkező
ötven év nagy léptékű folyamatait, trendjeit. Azokat a változásokat vizsgálja,
melyek a XXI. század első felében rányomják bélyegüket a társadalomra, a
technikára, a gazdasági és üzleti életre, s tudományos felkészültséggel
fantáziál arról, hova jut az emberiség e változások eredményeként.

A Jövő-dosszié alapjában véve nem jóslatgyűjtemény. Fő célja, hogy
felszabadítsa a képzeletünket, új fényben láttatva a megszokottat és élesebbre
fókuszálva a még szokatlant. Gondolkodásra késztet mind egyéneket, mind
szervezeteket arról, hogy merre tartunk, és jó lesz-e, ha már ott leszünk.


David Ogilvy: Egy
reklámszakember vallomásai


A szerző a reklám nagy tiszteletben álló, és persze korábban
nagy botrányokat okozó guruja. Ogilvy az ötvenes évek elején ugyanis
forradalmasította a műfajt, amikor a Dove és a Schweppes szabad kezet adott
neki reklámkampányuk kitalálásában. A bizalom jogosnak bizonyult. Ogilvy, az
addig megszokott egyszerű, az üzenetet szinte monotonul sulykoló reklámok
helyett forradalmit újított. A ma már egyszerűnek tűnő ötletet Ogilvy ekképpen
foglalta össze: “A fogyasztó nem egy seggfej. Ő a feleséged. (Ezért hát)
ne sértegesd az intelligenciáját”. Amikor a kreativitásra, humorra épülő
kampányok sorra beváltak, ömlött Ogilvy-cégéhez a megrendelés. A Shelltől a
Rolls-Royce-ig mindenki velük akart dolgozni.

Az Egy reklámszakember vallomásai című könyvében a
reklámguru mulatságos bepillantást nyújt az amerikai reklámipar történetébe.
Emellett a kötet nélkülözhetetlen kézikönyve azoknak, akik reklámügynökséget
vezetnek, akik még csak most tartanak a csúcsra, akik új ügyfeleket keresnek
vagy meg akarják tartani a régieket, akik reklámkampány készítésén fáradoznak,
akik hatásos reklámszöveget szeretnének írni, szemet rabul ejtő plakátot
tervezni, bevezetni a piacra egy új márkát, megtartani jó hírben egy régit,
vagyis minden kezdő és már befutott reklámszakembernek. De azt ők úgyis tudják.


Garri Kaszparov:
Hogyan utánozza az élet a sakkot


Kaszparov – a modern korban egyedülálló módon – két évtizedig állt a sakkvilág
élén, ma üzletember és politikus. A szovjet rendszer bírálójából Putyin és az
orosz rendszer bírálója lett. Ezt az utat járja velünk végig a könyvben, mely
önéletrajz és gyakorlati tanácsok gyűjteménye egyben.

A szerző részletesen mesél sakkpályafutásáról, nagy elődeiről és ellenfeleiről,
emellett megkísérli megosztani az olvasóval azt is, hogy hogyan tudta
hasznosítani a való életben az őt a világbajnoksághoz hozzásegítő állandó
tanulást és gondolkodást. Megmutatja, hogyan hozunk döntéseket mindennap, és
azt is, hogy hogyan kellene meghoznunk őket. Segít megtalálni a szükséges
alapokat, azok hasznosításának legjobb módját, elmagyarázza, miért lehet
hátrányos a sok információ és tanácsokat ad döntéshozási mechanizmusunk
javítására.

Nem az üzleti siker kézikönyve ez, hanem önálló gondolkodásra inspiráló mű. A
kiadó azoknak ajánlja a könyvet, akik szeretnék hatékonyabban és tudatosabban
élni mindennapjaikat, és kíváncsiak arra, miért kell kilépnünk a
komfortzónánkból, és mire jó minden egyes tévedésünk.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.