A Forgács Péter rendezte előadásban a főhős, Ursula szerepét játszó színésznő az MTI-nek elmondta: a Márquez-mű szerinte erőt ad az embereknek. A történet, minden halállal együtt, mégis pozitív kicsengésű, maga az élet mindent megér, minden szenvedést – fogalmazott.
Mint hozzátette, eltelik száz év a történetben, amelynek végén felteszik a kérdést, volt-e értelme végig küzdeni. Börcsök Enikő szerint a válasz mindenki számára az: igen, van értelme. A színész azt mondta: a szereplő előrenéző, mindig azon az úton megy, hogy élni kell, bármi áron, mindig mindent túl kell élni, s ez a jellemvonás benne is megvan.
“Erre próbáltam az egészet építeni, hogy a veszteségeimet hogy dolgozom fel, hogy az ember mennyire tud szeretni” – mutatott rá, megjegyezve: az idősödésnek nem feltétlenül az arc öregedésében kell látszódnia, hanem abban, hogy egyre több tapasztalat rakódik az emberre.
A regény színpadra állításának kihívásairól elmondta: a narratív részeknél azon töprengett a legtöbbet, vajon azokat érzelemmel mondja, vagy mint egy mesélő. Mi segíti a nézőt abban, hogy belül kerüljön a történetbe, s úgy érezze, mintha az egész a főhős fejében játszódna.
Mint felidézte, a próbákon sokszor elővették a regényt, amely a jellemek megformálásában is segített, mert a darabban kevés olyan jelenet van, amelyből valakiről kiderülhet, hogy kicsoda-micsoda. A könyvben megtalálható mögöttes információk segítettek abban, hogy tudják, lányuk vagy fiuk milyen jellemű, illetve ők maguk milyenek – mondta.
Melchiades szerepében Harkányi Endre (fotó: MTI)
A Száz év magány az 1967-es megjelenés óta generációk meghatározó olvasmányélményévé vált. A regény egy képzeletbeli kis kolumbiai faluban, Macondóban játszódik, és a Buendía család történetén keresztül egész Kolumbia történelmét felvázolja.
A Vígszínház összegzése szerint a könyv és az abból készült színpadi feldolgozás magáról az életről szól, és olyan közelivé hozza egy család történetét, mintha nem is egy egzotikus, hanem egy ismerősebb, a saját kultúránkhoz nagyon is hasonló világról mesélne. Mindezt úgy teszi, hogy a csodákat az élet részévé emeli, és leplezetlen nosztalgiával festi varázslatosan gyönyörűvé az elveszett világot, az ártatlanság korát, amelyben a gyerek szeme igazodik el a legbiztosabban.
Az előadásban Börcsök Enikő mellett a főbb szerepeket Hegedűs D. Géza, Harkányi Endre, Pap Vera és Venczel Vera alakítja, a különböző karaktereket megformálva a Vígszínház társulatának nagy része szinte végig jelen van a színpadon.
A regényt Székács Vera fordításának felhasználásával Schwajda György írta színpadra. A díszlet és a jelmez Füzér Anni munkája.
