Egy modern gumiabroncs jóval bonyolultabb szerkezet, mint azt első látásra gondolnánk, hiszen az autóra szerelve csak a futófelületet és az oldalfalat látjuk. Belül azonban nagyon komplex a felépítése.
ANYAG ÉS SZERKEZET. A látható barázdák és a mintázat mellett fontos szerepet játszik a belül lévő acélszövetes szerkezet, amely a merevséget és a gördülési ellenállást adja, az ez alatt lévő textilszövet pedig a gumi alakjának megtartásáért felel. Ha még beljebb hatolunk a gumi szerkezetében, a rugózásért részben felelő és a sérülések ellen védő oldalfal, majd az abroncsperem és annak megerősítése következik.
A szerkezeten kívül a gumi összetétele sem egyszerű. Egy modern nyári gumiabroncs anyagának körülbelül 40 százaléka gumi (szintetikus és természetes), 30 százaléka különböző töltőanyag – például korom, szén, szilika és mészkő. Jelentős mennyiségben (15 százalék) vannak még jelen különböző erősítő anyagok, mint az acél, a nejlon és a rajon (műselyem). A maradék 15 százalékot a vulkanizáláshoz szükséges olaj, műgyanta, kén és cinkoxid teszi ki, illetve azok a kémiai anyagok, amelyek az ózon romboló hatása és az anyag öregedése ellen hatnak.
Sokrétű feladat: egymásnak ellentmondó igények.
ELLENTMONDÓ IGÉNYEK. Nem csoda, hogy mára a gumiabroncs ennyire bonyolult komponense lett az automobilnak. A vele szemben támasztott elvárások ugyanis nagyok és sokrétűek. Mint maguk az autók, a gumik is egyfajta fejlesztési kompromisszumot jelentenek, hiszen az abroncsokkal szembeni fő elvárások nagy része egymásnak ellentmondó igényeket támaszt. A jó gördülési ellenállás például a precíz kormányzási reakciók ellen hat, a hosszabb élettartam a keményebb, merevebb keverék okán csökkenti a gumi rugózási komfortját. A vízen felúszás kiküszöbölésének képessége az iránytartást befolyásolja rossz irányba, a gumi tömegével együtt pedig nő a fékút nedves felületen. A guminak tehát sokféle feladatot kell ellátnia, ám ezek zöme egy irányba hat: a biztonságot javítja.
A gumi nyújtotta biztonságot a helyes guminyomás, a megfelelő barázdamélység garantálja. Az új gumik barázdái 8 milliméter mélyek, 1,6 milliméteres barázdamélység alatt pedig szabálytalan használni. Ha túlfújjuk a gumit, akkor egyrészt a közepe jóval erősebben fog kopni, másrészt az úttal érintkező kisebb felület miatt romlik a fékhatás, a keménység miatt pedig rosszabb lesz az abroncs rugózása. Ha viszont az előírtnál kisebb nyomással, azaz kissé totyakos gumival járunk, akkor szélei kopnak jobban, és romlik az autó kanyarstabilitása. A barázdamélység csökkenésének hátrányait elsősorban esőben érezzük, hiszen a sekélyebb árkok a gumik felületén kevesebb vizet képesek elvezetni, így megnő a vízen felúszás veszélye.
MELEG HELYZET. Az abroncsok egyik legnagyobb ellensége – a hegyes tárgyak mellett – a meleg. Az autó mozgása közben ez természetes módon is képződik a súrlódás és a terhelés miatti nyomás növekedésével. Ehhez jöhet még a kánikula, illetve a napsugárzás által fölhevített útfelület is.
Mivel a guminak nagyon rossz a hőelvezető képessége, túlmelegedett abronccsal hosszabb a fékút, gyengül a tapadás, gyorsabb a kopás. Ezért az igazán nagy teljesítményű gumiabroncsoknál a gyártók a lehető legkisebb gördülési ellenállás – azaz súrlódás – elérésére törekszenek, sőt vannak olyan high-tech abroncsok, amelyeknek felületén kifejezetten a hő leadását szolgáló borda fut végig. Összességében elmondható, hogy keverékük összetétele miatt a nyári gumik kevésbé érzékenyek a hőre, mint a téli vagy négy évszakos abroncsok.
A csere és a tárolás
Lehetőleg egyazon gyártótól származó, azonos mintázatú abroncsot használjunk minden keréken; ha különböző a mintázat (a méretről már ne is beszéljünk), jelentős mértékben romolhat az autó stabilitása, hiszen az egyes kerekek úttartása és lassítóképessége nagyon eltérő mértékű lehet. Amennyiben egy gumi javíthatatlanul sérült (s már nem megfelelő a pótkerék sem), nem elég egyet venni, ilyenkor tengelyenként, tehát párban kell cserélni a gumit. Az összkerekes autók tulajdonosai még nehezebb helyzetben vannak, nekik a megoldás: mind a négy keréken azonos gumi.
Az abroncsok tárolására alapvetően három megoldás közül választhatunk. A legjobb és legdrágább, ha a műhelyben hagyjuk, ahol szakszerűen megtisztítják, kezelik, és elhelyezik a következő szezonig. Ha magunkra vállaljuk a feladatot, akkor felnire szerelve, előírt nyomásra fújva, elfektetve, egymásra rakva tároljuk a kerekeket. Ha nincs külön felnink, a gumit állítva, és néhány hetente kissé elforgatva tartsuk hűvös, száraz, napfénytől, olajtól, benzintől és kémiai anyagoktól mentes helyen.
