Eddig még egyetlen filmnél sem kötöttem a kulcsemberekre biztosítást; szerencse a szerencsétlenségben, hogy a német koprodukciós partner felajánlotta ezt a lehetőséget, így a tragédia feldolgozása után talán folytathatjuk a filmet – mondta a Figyelőnek Petrányi Viktória, a Delta című alkotás producere. A Mundruczó Kornél rendezte, jórészt a Duna-deltában játszódó film elkészítése azért került veszélybe, mert a főhőst játszó fiatal színész, a többféle sportot is űző Bertók Lajos júliusban rejtélyes körülmények között a Dunába fulladt.
Hasonló eset legutóbb 1984-ben fordult elő a magyar film történetében, amikor a súlyos beteg Őze Lajos a Hány az óra Vekker úr? című Bacsó Péter-film forgatása közben hunyt el. Akkor a felvett jelenetekből emlékfilm készült, a játékfilmet pedig újra leforgatták Jordán Tamás főszereplésével. Igaz, akkor fel sem merült a film biztosításának kérdése: a gyártást az állam finanszírozta, s ha már egyszer áldását adta rá, szó nélkül állta a cechet.
Legalább elkészül
Ma már persze teljesen más a helyzet. A produkciós költségek növekvő hányada magánbefektetők pénzeiből folyik be, ők pedig, ha arra nem is kaphatnak garanciát, hogy a filmből kasszasiker lesz, arra azért mindenképpen szeretnének, hogy legalább elkészül a mű. Ezt a garanciát azonban többnyire nem kapják meg: a filmesek, a biztosítók és az alkuszok egybehangzó állítása szerint a produkciók alig valamit költenek biztosításra – örülnek, ha futja az elkészítésre nagyobb megalkuvás nélkül -, így a magyarországi forgatások többnyire mélyen alulbiztosítottak. „Általában visszafelé számolnak a producerek: megnézik, mekkora összeget képesek lecsípni a biztosítás díjára, és akkor együtt végignézzünk, mi is fér ebbe bele” – vázolta az eljárást az egyik biztosításközvetítő.
Filmes rizikók
Az AON/Albert G. Ru-ben mint a világ legnagyobb filmbizto-sítási alkusza, minden évben felméri és közzéteszi a film-készítőket fenyegető globális kockázatokat. Néhány momentum a 2006-os értékelésből:
A LEGNAGYOBB KOCKÁZATOK • Járványok • Ember-rablás és váltságdíj-követelés • Terror-kockázat
A LEGKOCKÁZA-TOSABB ORSZÁGOK 1. Irak 2. India 3. Nepál 4. A Palesztin Hatóság fennható-sága alá eső terüle-tek 5. Kolumbia 6. Afganisztán 7. Pakisztán 8. Orosz-ország 9. Thaiföld 10. Fülöp-szigetek
A német koprodukciós partner egyébként 18 ezer eurót – mai árfolyamon közel 5 millió forintot – fizetett csupán a stáb-biztosításért. Ennyiből a magyarországi produkciók több forgatási napot is ki tudnak gazdálkodni, így nem csoda, hogy a nagy nehezen összeszedett pénzből általában inkább forgatnak, s bíznak a jó szerencsében. Teljesen viszont ők sem úszhatják meg a biztosításkötést, mivel a Magyar Mozgókép Közalapítványnál (MKK) pályázható állami támogatásokhoz csak akkor juthatnak hozzá, ha az államilag finanszírozott részre biztosítást kötöttek, s a szerződésben az MMK-t jelölik meg kedvezményezettként. Vagyis ha beüt a krach, állami pénz nem folyhat el, a magánbefektetőké viszont igen.
Külföldön horribilis összegekre kötnek biztosítást, ha kibérelnek egy kastélyt vagy egy múzeumot, nálunk viszont, ha a Parlamentben, vagy a Szépművészeti Múzeumban forgatnak is, azt mondják: majd vigyázunk, s odarendelik a tűzoltókat, meg az őrző-védőket. A több száz millió forintos, vagy milliárdos biztosítási limitek díját ugyanis egy átlagos magyar produkció képtelen lenne kigazdálkodni – mondja az egyik bróker.
Nem csoda hát, ha a filmszekció nem a legjelentősebb ágazata a magyar biztosítási piacnak. A kilencvenes évek elején az amerikai tulajdonú Ahico foglalkozott vele, de mára megszüntette az üzletágat. Hasonló a helyzet az Uniqa Biztosítónál, ahol korábban virágzott a filmbiztosítás, de két éve egy darabot sem adtak el belőle. „Kilencven szerződést kötöttünk 1994 és 2004 között, mi biztosítottuk például a Patika, a Szamba és a Megint tanú című filmeket, de mindössze néhány millió forintos összegre” – mondták az Uniqánál. Kis piac a magyarországi, a produkciókból nem lehet akkora „veszélyközösséget” összeverbuválni, ami rentábilissá tenné az üzletet. A külföldi produkciókat pedig az uniós csatlakozás óta határon átnyúló szolgáltatásként elviszik a külföldi biztosítók.
A piacon az elmúlt években egyre több hazai filmre szerződést kötő Union mellett még az Allianz Hungária számít jelentős szereplőnek, a célcsoport viszont teljesen más: már évi több mint 100 nagy nemzetközi produkcióra, köztük spanyol, angol, olasz és amerikai filmekre szerződnek. Magyar filmeket viszont nemigen biztosítanak. „Az 1990-es pápalátogatás előtt fejemhez kaptam: istenem, hát ez olyan, mint egy filmforgatás, ugyanazok a kockázatok, kulcsszereplő, tömeg, rendezvények!
S aztán előhúztam a régi filmbiztosítást, és egy délután alatt átfazoníroztam” – emlékszik vissza Bárczay András, az Allianz Hungária cégvezetője. A filmbiztosítási üzlet mégis csak másfél-két éve, a Sorstalanság biztosítása óta indult be igazán a cégnél (a film ebbéli tanácsadója a vezető nemzetközi biztosítási alkusz leánycége, az AON Magyarország volt).
Ebben kulcsszerepe van annak, hogy a filmbizniszben magyarnak lenni jó belépőnek számít külföldön, valamint hogy az Allianz amerikai testvércége, a Fireman’s Fund a világ egyik legnagyobb entertainment és filmbiztosítója. Az amerikai testvérnek pedig „kellett egy láb” Európában, amit, úgy tűnik, igen sikeresen kamatoztat az Allianz Hungária.
